Egy Tiltott Szerelem

Árulás

*Sakura szemszögéből*

Ágról ágra ugraltunk, nagy sebességgel. Itachi előttem haladt. Nem szólt hozzám és még csak hátra se tekintett, hogy biztos legyen abban, egyáltalán követem e. Az ég sötét volt de a csillagok beragyogták az eget, a holdal együtt. Sasuke nem követett minket, mint ahogy az várható volt, bár jobb is így. Nem hinném, hogy képes lennék végig nézni, ahogy a két testvér összecsap. Főleg azért is, mert nem vagyok olyan erős, hogy megtudjam őket állítani. Valami oknál fogva tudtam, hogy Itachi Sasuke kezei által akart meghalni de nem tudom miért. Nem is kellen őt hibáztatni. Mindent a kisöccse miatt tett, mert szerette.

Hirtelen Itachi megállt egy ágon. Közelebb jöttem hozzá és amint mellette álltam, a fejét felém fordította és hideg és üres tekintettel nézett le rám.

"Miért nem mentél vele?"- éreztem a mérget a hangjában, ahogy ezt kérdezte. Remegtem.

"É-én... Megígértem hogy melletted fogok maradni, nem igaz?!" - ami igaz is volt, nem akartam az ígéretemet ugyan azon az éjszakán megtörni. És mégcsak nem is áll eszembe.

Megragadott a vállamnál fogva, megrázva engem.

"Ne csinálj semmit olyat, csak azért mert sajnálsz. Nincs szükségem a szánalmas sajnálatodra irántam." - nézett a szemembe a Mangekyou Sharinganjával. Éreztem, ahogy a könnyeim végig folytak az arcomon. Rettegtem.

"Bántasz engem..."- mondtam, miközben egyet szipogtam.

Itachi vett egy mély levegőt és elengedett engem, becsukta szemeit és megmaszírozta a halántékát.

"Felejtsd el. Felejts el mindent. Vissza mehetsz Konohába. A barátaid biztos keresnek már. Az én munkám itt véget ér veled.... Szabad vagy. " - mondta, kinyitotta ében fekete szemeit. Nem volt bennük semmi érzelem. Próbáltam bennük keresgélni egy jel után, ami arra utalt volna hogy viccel....de mind hiába.

Próbáltam elérni őt, de elhúzódott. Nem tudtam megállni, hogy ne szipogjak. Szeretem őt, és ő kételkedett bennem. Ez a második alkalom az életemben, mikor egy személy akit igazán szeretek, elutasít engem...

"Itachi..."

Hátát fordított nekem és újra megindult a rejtekhely felé. Siettem felzárkózni, de aligha ment. Úgy tűnt mintha itt akart volna hagyni. Minden rendben volt, egészen addig amíg Sasuke fel nem bukkant, de gondolom minden szép pillanat egyszer véget ér...

Amint elértük az erdő szélét, Itachi kézjeleket formált és át léptük a vonalat. Egy rejtett faj mögött volt a rejtekhely. Arra értünk vissza, ahogy Tobi Kisamét idegesíti.

"De Tobi tudni akarja, hogy Kisame meg tud-e fulladni."

"Ne merészelj hozzám érni."- sziszegte Kisame, undorral az arcán.

"Oh, Itachi.... És cseresznye virág, milyen volt a küldetés?" - egy idegesítő vigyor ült az arcára. Haláli komolyan néztem rá.

"Nem annyira jól, már látom." - Kisame el indult Tobi után. Mi is ugyan arra mentünk, de mi megálltunk Pein irodája előtt. Itachi kopogás nélkül lépett be. Pein szokásos helyén ült, asztalán egy csésze forró Tea pihent.

"Ah, mind a ketten életben vagytok. Elhoztad?" - levetette rólam szemeit és Itachi fordult a tekintete.

Itachi át adta neki a tekercset. Pein megvizsgálta és félre tette.

"Milyen volt a küldetés. Valami közbeszólás?"

Nagyot nyeltem.

"Találkoztunk egy ismert Akatsuki taggal, Orochimaruval. Már majdnem legyőztem, de az egyik embere megmentette. Na meg... "  - mérgesen rám nézett. Lehajtottam a fejem.