Egy Tiltott Szerelem

Védelmező

"Olyan mint egy Őrangyal, egy bűnös őrangyal, aki fél megmutatni a glóriáját. "

"Ne hagyd magad"-vigyorogva mondtam Konannak, kihívóan. Megtámadott, papírbombákat dobott az irányomba. Mindet sikeresen kikerültem, körülöttem kisebb nagyobb robbanásokra  lettem figyelmes. Elindultam felé, miközben az öklömbe irányítottam a Chakrámat és a bele ütöttem a földbe. 

"Chaaa!"

Konan hátra ugrott, fel egy fára. A talajon egy nagy lyuk tátongott, akkora mint egy kráter. 

"Soha nem fogom felbosszantani. El fog tiporni." Hallottam Deidara beszólását. 

Vigyorogtam rá.

Mielőtt bele üthettem volna abba a fába amin Konan volt, néhány kézjel segítségével ezer papírban eltűnt. Az apró papírok körülvettek. Körülnéztem, miközben azon gondolkodtam, hogy vajon ez egy hasonló Genjutsu-e, amit Kakashi  használt a csengőtesztnél, de ez nem az. 

Megjelent a hátam mögött és egy kunait tartott a torkomhoz. Vigyorogtam, amint felfele mutattam. 

A Kage Bushin (Klón Jutsu) megjelent és megütötte Konant és három fát áttörve repült. 

"Ez nem lehet!"- Hallottam Kakuzut. 

"Hn."-Itachi arcán láttam egy halvány mosolyt. 

Amikor ismét Konan felé fordítottam a fejem, felém futott. Taijutsu-val támadott, meg kellett védenem magam és ahhoz gyorsnak kell lennem. Mindkét karomat az arcom elé emeltem, hogy blokkoljam a lábával való ütést. Elkaptam a bokájánál fogva és a földre dobtam. A légzésem szapora volt az erőfeszítésektől. Taijutsuban is jó volt. Nem vagyok meglepődve. Mégis csak egy Akatsuki tag. 

Hirtelen, sok kicsi papírral voltam körbevéve. Nem láttam tőlük semmit. Egy erős rúgást éreztem a gyomromban, ami egy fának repített. Nem tört el, de nagy kárt okoztam benne. 

Éreztem, ahogy a vér végig folyik a számon. Felemeltem a fejem és láttam Konant lassan közeledni felém.

"Sajnálom, Sakura. De azt mondtad hogy ne hagyjam magam."- Szemei lágyak voltak, ahogy hozzám beszélt. Mosolyogtam.

"Nem veszem vissza amit mondtam."- Mondtam.

Láttam, ahogy néhány papírdarab jön felém a földről és megpróbálta elkapni a bokámat, de felugrottam egy faágra. A papírdarabok a faágra irányultak és felrobbantak.

"Tch."

Nem tudtam mozdítani az izmaimat, ezért lehunytam a szemem, várva az ütést. Ehelyett úgy éreztem, hogy két kar körülölelte a testem és egy meleg mellkas közelében tartott. Eddig nem éreztem, hogy fázok.

A szemeim fájtak, túl nehéz lett volna kinyitni őket. Kimerültem és kifogytam a Chakrából. Mit is vártam, alig egy napja hogy visszanyertem egy részét. Megpróbáltam egy kicsit kinyitni a szemem. A szemem előtt minden el volt mosódva, az egyetlen dolog, amit láttam, mielőtt újra becsuktam volna a szemeimet, két vörös szempár nézett le rám. 

A személy , aki tartott, elindult és már alig hallottam a háttérben lévő többi tag hangját. Szorosan fogtam a megmentőm ruháját. Olyan meleg volt. 

Hirtelen egy kemény talajra helyeztek és kirázott a hideg. Sokkal hidegebb volt, mint egy normál testhőmérséklet. Nem volt időm ezen sokat gondolkodni, mert éreztem, hogy valaki egy köpenyt terít rám, aztán újra felvet engem és tovább indult. 

Egy puha ágyra fektettek. Végül nagy nehezen kinyitottam a szemem és összpontosítottam. Láttam, ahogy Itachi rám nézett. Be voltam tekerve az ő köpenyébe, amin az ő illata érződött. 

Ezután eltűnt a fürdőszobában és néhány másodperc múlva visszatért egy nedves ruhával a kezében. 

Levette rólam a köpenyt és elkezdte kitisztítani a sebemet.  Finoman húzta végig az ujjait a sebem mentén, sóhajtva. Akaratlanul is elpirultam. Miért viselkedtem így?

"Bolond kis cseresznyevirág."

Mielőtt felkelt volna, megragadtam a csuklóját és a szemébe néztem.

"Köszönöm."-suttogtam.

Bólintott.

Miután visszatért a szobába, segített felülni, hogy enni tudjak a levesből, amit hozott. A tál levest az ölembe helyezte. Megpróbáltam a kanalat a számhoz tartani, de a kezem annyira remegni kezdett, hogy a kanálban lévő leves kiömlött. Gyengeségem miatt mérges voltam, a kanalat dühösen helyeztem vissza a tálba. Itachi felsóhajtott és kivette a kanalat a tálból, az ajka elé tette és megfújta a levest. Aztán a számhoz tette, hogy enni tudjak. 

Miután befejeztem az evést, mint egy kisgyerek, az asztalra tette a tálat. 

Még mindig nagyon piszkos voltam a küzdelemtől, így megpróbáltam felkelni, hogy gyorsan lefürödjek, de a lábaim feladták a küzdelmet és a földre estem. Itachi óvatosan megragadott és segített hogy lábon tudjak állni, annak ellenére, hogy rá voltam nehezedve. 

"Fürödnöm kellene...."

Bólintott, majd be segített a fürdőszobába. Ki ment a fürdőből, de a alig tudtam állni. A lábaim remegtek a Chakra hiánya miatt. Levetkőztem és gyorsan lefürödtem. Kimásztam a kádból és elvettem egy sötétkék köpenyt, ami az ajtón lógott. A hátulján az Uchiha címer volt, de nem hiszem, hogy Itachi bánná, másnap reggelig kölcsön veszem.

Ki mentem a fürdőből és Itachit megint az ágyon ülve találtam, amint a könívét olvassa. 

"Umm... Remélem, nem bánod, ha ezt kölcsönveszem."

Tetőtől talpig végig nézett rajtam. Bámulásától kicsit kellemetlenül éreztem magam. 

"Ez megfelel neked."- mondta szórakozottan. 

Mielőtt ki léphettem volna a szoba ajtaján, hallottam beszélni. 

"Ma este itt aludhatsz, a kanapén alszom. Könnyebb lesz, ha WC-t kell használnod."

A szoba másik felébe néztem, a szekrény mellett ott volt egy kanapé. Bólintottam. Becsukta a könyvét és felkelt az ágyból, hagyta hogy ráfeküdjek. Egy fekete takarót terített rám és én másodperceken belül  mély álomba merültem.