Egy Tiltott Szerelem

Furcsa érzés

"Az emlékek belűről felmelegítenek, de szétszakítanak."

-Itachi szemszöge-

Sakura aludt, miközben a levegőt vékony, elvált ajkain lélegezte be. Finom bőrét verejtékcseppek borították. Felálltam a kényelmes kanapéról és az ágy szélére ültem, eltűrtem rózsaszín hajszálait az arcából.  Olyan békésnek tűnt, mégis olyan vadnak. Megszorította a takarót és álmában mondott valamit. Lehet, hogy a régi életéről álmodott, Konoháról, ahol a családja él. Vajon keresik őt? Aggódnak?

Felálltam az ágytól, csendben és óvatosan kimentem a szobából, hogy fel ne ébresszem. Megérdemelt egy kiadós alvást, a harc után. 

Kiléptem a rejtekhelyről, friss levegőt szívni. Telihold volt és a csillagok ragyogtak a sötét égbolton. Minden annyira csendes volt. Az egyetlen dolog, amit hallani lehetett, az az volt, ahogyan a szél a leveleket fújta. Ültem a fűben, miközben a könyv a térdemen pihent. Azon gondolkodtam, hogy a ma este a legjobb alkalom a tervem megkezdéséhez. Segítenem kell Sasukének és a falunak. Nem hagyhatom, hogy bosszút álljon a falun mindazért, amit az egész életével együtt megakartam védeni. Sóhajtottam.

-Idő ugrás. Másnap reggel.-

-Sakura szemszöge-

Néhány hangra lettem figyelmes, ami a faajtó mögül jött. Alig tudtam azonosítani őket. A fejem fájt, bár majdnem visszanyertem a Chakrámat, de a testem még mindig fáj. Korom sötét volt a szobában. Megpróbáltam kiszállni az ágyból, de a fájdalomtól felnyögtem. 

"Hidan, vegyél vissza a hangerőből, még mindig alszik."

"Ahogy akarod, Uchiha. Csak tudatni akartam veled, hogy az a bosszantó kölyök és Tobi visszatért a küldetésből."

Hallottam, hogy egyes léptek elhalványodtak. Hamarosan kinyílt az ajtó és én hirtelen becsuktam a szemeimet a hirtelen változástól. 

Túl sok fény.

"Hogy érzed magad?" Itachi hangja visszhangzott a szobában. 

"A testem még mindig fáj, de azt hiszem megtudom gyógyítani magam."

Bólintott. Közelebb jött hozzám, nyitva hagyta az ajtót, az egyetlen fényforrást. 

"Arigato, Itachi-kun. Hogy segítettél." Mélyen a zöld szemeimbe meredt, mint aki bele látna a lelkembe. Meztelen fekete szeme elegendő volt ahhoz, hogy hipnotizáljon. Még a genjutsu-ra sem lett volna szüksége. Szellemileg arcon csaptam magam, attól tartva, hogy el tudja olvasni a gondolataimat. Elpirultam, ettől a gondolattól. 

Hirtelen, úgy éreztem, mintha fojtogatnának, a szám elé tettem a kezem.

A számból három fekete toll jött ki. A szemeim nagyra tágultak.

"M-mi?"

A szemeim könnybe lábadtak.  A torkom kiszáradt és  fájt. 

Itachi elvett egy pohár vizet az asztalról és átadta nekem. Gyorsan ittam, egy csepp víz folyt le  a szám sarkából. Itachi hüvelykujjával letörölte, miközben a szemei az enyémbe meredtek. A köztünk lévő kis távolságtól, éreztem, amint a szívem majd kiugrik a helyéről. Annyira gyönyörű és annyira nem hasonlított Sasukére. Itachi mellett kényelmesen és biztonságban éreztem magam. Olyan dolgot, amit még soha nem éreztem senki körül. Lehajtottam a fejem.

"Én.....azt hiszem, lenyeltem ezeket a harc során." Idegesen nevettem és megvakartam a fejemet, miközben próbáltam megszabadulni a szokatlan gondolataimtól. 

"Ma van egy küldetésem, szeretném, ha velem jönnél. Biztonságosabb lenne ha számodra."- mondta anélkül, hogy észre vette volna az idegességemet.

"É-én... rendben.."