Egy Tiltott Szerelem

Az Idősebb

Becsukhatod a szemed azon dolgokért, amiket nem akarsz látni. De nem tudod bezárni a szívedet azokért a dolgokért, amiket érezhetsz. – Johnny Depp

Éreztem ahogy a tudatom újra visszatér. A fejem nagyon erősen sajgott és éreztem a fájdalmat a testemben, még a csontjaimban is. Nem voltam már leláncolva. Alig tudtam mozdítani a testem, mert minden egyes alkalommal amikor megmozdultam, a fájdalom belém hasított mint egy nyíl. Veszélyben voltam. És tehetetlen voltam. Próbáltam kinyitni a szemem, de megint csak a sötéttel találtam szemben magam. Ez alkalommal, nem a földön voltam mint legelőször, most úgy tűnik, mintha puha matracon feküdtem volna. Próbáltam újra felkelni, de olyan volt mintha lebénultam volna a fájdalomtól.

"Ne erőltesd meg magad. Még nem nyerted vissza a teljes erődet."- hallottam egy nyugodt és érdes hangot a sötétben.

Előttem ismét két Sharingan mélyen meredt az én zöld szemembe....?

"S-Sasuke-kun" Nem, ez nem lehet az ő hangja. Ez nem az a hang amit olyan jól ismerek.

Hirtelen a rejtélyes ember meggyújtott egy gyertyát az asztalon. 

Az előttem levő illető nem Sasuke-kun volt, hanem valaki aki nagyon hasonlított rá. Ugyan az a bőrszín, talán egy kicsivel sötétebb árnyaltú, haja korom fekete, még akkor is ha Sasukénak egy kicsit kékes, hosszú haja volt, ami lófarokba volt összekötve. A szemeiből ki lehetett venni hogy nem gyerek. Fekete köpenyt viselt, amin piros felhők tündököltek, ugyan ilyet viselt aki megtámadt. 

A testem elkezdett remegni, ahogy kezdtem vissza nyerni az emlékeimet.

-___________________________________________________-

"um, Tsunade-sama, mi ez a könyv?"- kérdeztem, miközben a füzetet tanulmányoztam. 

"Ebben a könyvben benne van minden S-Rangú gyilkos, akiktől a shinobiknak óvakodniuk kell."-mondta, miközben tovább kutatott a tekercsek között. 

Kinyitottam. Első oldal:

Itachi Uchiha (Akatsuki):

-S-Rang

-Körözött: Meggyilkolta a teljes Uchiha klánt és az Akatsuki tagja lett.

-Képességek: Villám, Tűz és kekkei genkai, valamint Sharingan és Mangekyou Sharingan. 

Fontos tudni valók: 7 éves korában végzett az Akadémián, 8 évesen ANBU lett, Kakashival együtt, 11 évesen aktiválta a Sharinganját és 13 évesen lemészárolta Klánját.

-____________________________________________________-

Le voltam döbbenve. Ez a testvére, akiről Sasuke akkoriban az Akadémián beszélt. Le hajtottam a fejem. Sasuke a történeteiben veszélyesnek állította be, de sosem gondoltam volna hogy ennyire rossz lehet. 

Éreztem, ahogy a könnyeim lefolytak az arcomon, mikor rádöbbentem, mibe is keveredtem. Ő az egyik legveszélyesebb bűnöző. Még az ANBUk sem tudják elkapni és most, most itt állok előtte végtelenül. 

"M-mit akarsz tőlem?"- Tetőtől talpig éreztem ahogy remegek, a hangomon lehetett hallani,hogy tele van félelemmel. 

"Sasukének segíteni"- ez volt minden amit mondott, nyugodt hangnemben. 

Közelebb jött és én próbáltam hátrálni de a hátam elérte a falat. Egy ágyon voltam, amin fekete matrac volt, mindent megtettem hogy valahogy éket verjek közénk. 

"Kisame korlátozta a Chakrádat, míg elhozott ide. Gyenge vagy. Próbálj meg nem nagyon mozogni, vagy megint fájdalmat fogsz érezni."-mondta, miközben megveregette a kilátszó térdemet. Összeszorítottam a fogaimat. Olyan mintha az égett bőrömet érintené meg, megolvasztja és fájdalmas fájdalmat okozok nekem.

"Haza akarok menni..."- suttogtam, félve attól hogy bármelyik pillanatban megölhet. 

Kikapcsolta a Sharingánját és láttam a fekete és gyönyörű szemeit, pont mint Sasukéjé. A szemei mély sötétséget rejtettek, de nem láttam benne fenyegetést. Megnyugtatóak voltak...

"Megyek és beszélek a főnökkel. Pihenj egyet."- ez volt minden amit mondott, mielőtt elhagyta volna a szobát, az ajtót behajtván maga után. Nem félt attól, hogy megszököm?  Nevetni kezdtem. Természetesen nem, teljesen le vagyok gyengülve. Egyetlen egy mozdulattal ki tudnának végezni. Ők nem átlagos Shinobik.

Elkezdtem hangosan sírni. Soha nem leszek képes fogok hazajutni. Soha többé nem fogom a barátaimat, vagy a családomat,vagy ....Sasukét látni. Próbáltam a legkisebb sérülésimet meggyógyítani,de túl gyenge voltam hozzá. A kezeim kétségbeesetten elkezdtek remegni. 

"Shanaroooo!"

Vissza dőltem az ágyba és próbáltam lenyugodni. Gyerünk....

Nehéznek éreztem a szemeimet és nem tudtam őket tovább nyitva tartani. Megráztam a fejem és arcon csaptam magamat. Ne aludj be, ne aludj be, ne...

"Sasuke?"

Felém jött és szorosan átölelt.

"Hiányoztál Sakura!"- suttogta a fülembe. A falu kapujában voltunk. Kakashi és Naruto figyeltek minket.

Megragadta az államat, és hevesen megcsókolt. A homlokát az enyémhez érintette. Becsuktam szemeimet egy pillanatra és mikor ki nyitottam őket, Sasuke helyett Itachi állt előttem. Ijedten egyet ugrottam. Kakashi és Naruto nem volt sehol. A szél elkezdett hevesen fújni. Az égen sötét felhők jelentek meg. 

"Már az enyém vagy!"- Vigyorgott és elkezdett nevetni, mint egy örült. 

"NEEEE!"- Sikítva ébredtem fel, izzadtan. Körül néztem. Csak egy rossz álom. Egy rémálom ami a valóságban megszűnik. 

Itachi a szoba másik feléből figyelt engem. Egy fa széken ült. 

"Megtudod magad gyógyítani?"- kérdezte, miközben a sebeimre mutatott. 

A kezeimre néztem. Éreztem ahogy a Chakrám átáramlik a testemen. Bólintottam.

A jobb kezemet a bal alkaromra helyeztem és elkezdtem a sebeimet gyógyítani. Miután ezzel végeztem, Itachi felállt és hátat fordított nekem.

"kövess. Leader-sama szeretne szót váltani veled. És ne gondolj semmi butaságra csak mert vissza nyerted a Chakrádat. Túl erőben vagyunk és túl gyenge vagy hogy mindannyiunk ellen harcolj."- mondta, felemelt hangnemben. 

Elhagyta a szobát és én utána siettem.

A folyosó hosszú volt, ablakok nélkül. Mindkét oldalon ajtók és gyertyák voltak, amelyek halvány fényt adtak. A falak narancssárga színűek voltak. Megálltunk egy véletlenszerű ajtó előtt, és Itachi kinyitotta. A szobában egy narancssárga hajú, lila szemű és pírszinges férfi ült egy asztalnál. 

"Sakura. Pain vagyok. Az Akatsuki vezetője. Azért vagy itt, hogy megvalósítsa Itachi egyik célját, amik számomra ismeretlenek, de bízom a szándékaiban, mivel ő nekem olyan, mint a jobb kezem, és az Akatsuki egyik legjobb tagja. Itachi közelében lévő szobában fogsz maradni, és a felügyeletünk alatt leszel. Ne csinálj semmi hülye dolgot. Most elmehettek."

Ez gyorsan ment. De ettől az embertől ki rázott a hideg. Miért érzem rajtuk vér iránti szomjúságot?

A folyosón haladva egy ezüst hajú férfiba üköztünk. Pontosabban fogalmazva, az ezüst hajú férfi ütközött Itachi vállába.

"Oi, Itachi, Ki ez a dögös csaj?"- Kérdezte rám bámulva és megvizsgálva a testem. Túl közel van...

"Nem a te dolgod, Hidan."-mondta, miközben a tekintete nem az ezüst hajún volt. 

"A fenébe, renden, nem kell durvának lenni. Uchihák és az átkozott viselkedésük."

Elment, és mi tovább mentünk, amíg Itachi szobája mellett lévő ajtóhoz nem értünk. 

"Ez itt a te szobád. Ha szükséged van valamire, a szomszéd szobában leszek."

Ezzel bement a saját szobájába, és egyedül hagyott a folyosó közepén.