Egy Tiltott Szerelem

A múlt kísértése

"A mai naptól, már nem fogom szeretni őt. De amikor meglátom bűnös szemeit és ártatlan mosolyát... Esküszöm, hogy már nem fogom szeretni őt- Holnap." 

Otilia Cazmir

-Itachi szemszöge-

Nem tudtam aludni. Azon gondolkodtam ami a vacsora közben történt és arra a tényre, hogy mindenki előtt túlreagáltam. Nem hagyhattam, hogy Akira bántsa. Ezzel belezavart volna a tervembe. Mégis találhattam volna egy másik módszerrel, hogy megállítsam. Sóhajtottam.

Felkeltem az ágyból és meggyújtottam az asztalon lévő gyertyát. Kihúztam a szekrényem egyik fiókját és kivettem belőle egy kis vörös ruha darabot.

Néztem Sasukét, ahogy az Akadémián az osztálytársaival gyakorol. Egy lányokból álló csoport vette őt körbe, bátorítva őt, hogy nyerjen a kék szemű szőke gyerek ellen. Egy fának dőltem, miközben figyeltem, ahogy megnyeri. Egy nap valóban remek Shinobi lesz belőle, még engem is felülmúlhat. Nem, mindenképpen felül kell hogy múljon. Lehajtottam a fejem. 

Hallottam, ahogy a lányok éljeneztek és még jobban körülvették. A szőke gyerek felállt és ordítani kezdette, hogy Sasuke csalt. Kuncogtam.

Sasuke megfordult és meglátott. Nagy vigyorral az arcán közeledett felém. 

"Nii-san, láttad? Nyertem! Kiképzel, hogy jobbá váljak?"

Megböktem a homlokát és néztem, ahogy duzzog. 

"Talán legközelebb, Sasuke."

Egy rózsaszínhajú, nagy zöld szemekkel és egy szőke, kék szemű lány közeledett felénk. 

"Sasuke-kuuun. Olyan jó voltál." Mondta a szőke hajú lány.

"Ja, megverted Narutót. Shanarooo!"

Mosolyogtam, látván milyen ártatlanok.

"Nos, az iskola után ne gyere haza azonnal. Menj és játssz egy kicsit a barátaiddal. Rendben?"

"Jól van, Nii-san!"- Válaszolta boldogan.

Figyeltem őket, amint mind a hárman visszatérnek a többi diákhoz. Ahogy elindultam, észrevettem egy darab vörös ruhát a földön. Felvettem. Ez bizonyára a rózsaszínhajú lány szalagja volt. Az ANBU egyenruhám zsebébe elraktam, gondoltam, hogy hagyom, hogy majd Sasuke visszaadja és elindultam hazafelé, hogy befejezzem az utolsó küldetésem, mint Konohai Shinobi. 

Az ágyon ülve néztem, ahogy  az emlékek a szemem előtt lejátszódnak. 

"Tch."

A párna alá tettem és megpróbáltam újra elaludni.

______________________________________________________

-Másnap reggel _ Konoha-

-Tsunade szemszöge-

Idehivattam a Rookie 9 összes tagját, beleértve a Sensejüket is. 

"Honnan tudod, hogy az Akatsuki volt?"- kérdezte Shikamaru.

"Néhány kereskedő beszámolt arról, hogy egy fekete köpenyt láttak, amin vörös felhők voltak. Ez megfelel a leírásnak. De amint Sakur eltünt, nem látták őket többé. Úgy gondoljuk, hogy esetleg azért vitték el, hogy vele kereskedjenek. 

"Milyen kereskedelemre gondolsz?"- kérdezte Kakashi.

"Szerintem el akarják cserélni, Narutóért. Tudomásunk szerint valamilyen okból elkezdték begyűjteni az összes fenevadat. "

Narutó ökölbe szorította az öklét és megcsikorgatta fogait.

A tenyerét az asztalomra csapta.

"Mennünk kell. Mennem kell és megtalálni őt!" Kiáltotta.

"igen, ezért hívtalak titeket ide. Együtt fogtok menni. Minden gyanús dologról küldjetek jelentést. Egy hónapotok van....ha nem találjuk meg..."- megharaptam az ajkamat. Nem akartam gondolni erre a lehetőségre.

"Ha nem találjuk meg, akkor elcserélem magam érte."- Mondta Naruto és lehajtotta a fejét.

Mindenki aggódva nézett Narutóra. 

"N-Naruto-kun."

"Oi, ezt nem teheted meg. Meghalnál. Még azt sem tudjuk, hogy mit terveznek veletek. "

"Kibának igaza van."- mondtam. "Ne csinálj hülyeséget, Naruto."

"megígértem Sakurának, hogy visszahozom Sasukét. Hogyan tudnám megtartani az ígéretem, ha nem is tudom megvédeni?!"

______________________________________________________

-Sakura szemszöge-

Fáradtan ébredtem, mint tegnap este. Felkeltem az ágyból és kirázott a hideg. Nagyon hideg volt és csak egy fehérneműben voltam. Felhúztam egy fekete nadrágot és egy toppot. Konan ruhái nem a stílusom, de bele kellett törődnöm. 

Kimentem a szobából és egyenesen a konyhába mentem. Nagy volt a csend. Azt hiszem, senki sem volt ébren, ezért úgy döntöttem, hogy reggelit készítek. A gyomrom korogni kezdett. 

Hallottam az ajtó kinyílását és láttam, hogy Konan lépett be. 

"Jó reggelt, Sakura. Jó illata van. Nem kellett volna."

"Elsőnek ébredtem fel és éhes voltam."

"Elfogadható. Megyek, felkeltem a többieket."

Bólintottam.

Konan segített a tányérokkal. Mindenki az étkezőben volt, kivéve Akirát.

"Ez nagyon finom, Cherry Blossom. Te igazán tudod hogyan kell Konannál jobban főzni."- Kisame megdícsért. Elpirultam.

"Akkor legközelebb csináld magad, seggfej!"- válaszolta Konan. Mindenki nevetett, kivéve Itachit.

A tányérját nézte és a szemöldökét összehúzta, mintha mély gondolatokba merült volna. Vajon mire gondolhat?

"Hé, Sakura. Lenne kedved egy mérkőzéshez?"- Kérdezte Konan izgatottan.

"Hm, igen. Persze... azt hiszem." Válaszoltam, miközben még mindig Itachit néztem. Annyira koncentrált, hogy észre se vette hogy figyelem. Még csak hozzá sem nyúlt az ételhez .

A kiképző helyen voltunk a rejtekhely előtt, az erdőben.  A fiúk egyenként jöttek, hogy figyeljenek minket. A füvön ültek, keresztbe tett lábakkal.

Amikor felvettem az álláspontomat, láttam, hogy Itachi figyel engem, keresztbe téve a karjai, Sharingánja aktiválva, hogy le tudja olvasni a lépéseimet. Lehajoltam.