Egy Tiltott Szerelem

Nem adom fel őt

"Azt hittem ott vagy nekem, de rá kellett jönnöm, hogy tovább léptél a hibáim után."

Ökölbe szorítottam a kezemet, amint a fájdalmas emlékek beugrottak. Ez az ember okozott Sasuke-nak annyi szenvedést a Chunin vizsgák során, aki megjelölte őt és arra késztette, hogy csatlakozzon a mocskos útjához. Az az ember, aki elvettem tőlem az első szerelmemet  és arra kényszerített, hogy lássam amint szó nélkül eltűnik. Ő az, aki gyűlölettel töltötte meg és rá vette, hogy hátat fordítson a szeretteinek és a barátainak. Mindenekelőtt ő ölte meg a harmadik Hokagét. Egy becsületes embert, aki bátran harcolt a falunkért. 

Lehajtva tartottam a fejem, a haraggal teli szemeimet a rózsaszín tincseim takarták el. Megpróbáltam egy nagy mennyiségű Chakrát vezetni a jobb öklömbe. Mérgemben megharaptam az ajkamat, mielőtt megtámadtam volna, éreztem, ahogy az adrenalin átjárja a testem. Megleptem őt a sebességemmel és állkapcson ütöttem, amitől két métert repült. Szapora volt a lélegzetvételem és a homlokomat verejtékcseppek fedték. A pillantásom, szinte áthatolt a koponyáján. Már ha van annak a betegnek. 

Hirtelen úgy éreztem, mintha az élet kihalna belőlem. A testem körül egy vastag fehér kígyó volt. De nem volt időm ezen gondolkodni. Itachi darabokra vágta egy kunaival. 

Orochimaru azzal az idióta mosolyával nézett ránk. Lassan elindult felénk. 

"Egy ilyen erőteljes test , szem és vérvonal. És te arra pazarolod, hogy néhány bűnözőért harcolj." -Mondta, harapós hangon.

A semmiből, egy fehér kígyó jelent meg, mint amilyen pár perccel ezelőtt, ami Orochimaru teste köré csavarodott. 

Itachi arcán egy büszke mosoly ült, ami elég volt ahhoz hogy Orochimaru rájöjjön, hogy Itachi csapdába ejtette őt, az aktivált Sharingánjával. 

"Orochimaru, már mondtam neked. Ezek a szemek mindenen átlátnak. "

"M-milyen hihetetlenül nagy erő, azok a szemek..."

Még én is, akinek sok ideje volt egy Uchiha lézengnie, meg vagyok lepve. Ez valóban egy páratlan erő, ami még egy legendás Sannin-t is képes tőrbe csalni. 

Próbálta felemelni remegő kezét, de Itachi egy pillanat alatt teljes egészében levágta. Vér ömlött mindenütt. 

"Most pedig, itt a véged."-Sötét hangom mondta. 

"I-Itachiii."- Orochimaru könyörgött. Az Uchihák valóban félelmetesek. 

Mielőtt Itachi újabb mozdulatot vihetett volna végbe, Kabuto füstje megjelent, megragadta Orochimarut és ugyan azzal a módszerrel eltűnt vele. 

Itachi felém fordult, a szemei újra feketék voltak... hipnotikusak.

"Megsérültél?"

Megráztam a fejem. 

"Akkor menjünk."

-Kakashi szemszöge-

"Rendben van. Szét kell válnunk. Yamato, Sai, Ino és Choji, ti ezen az úton fogtok tovább menni." A kis térképen rámutattam az útra, amelyet Tsunade adott nekem. Két napig együtt kutattunk utána, de nem jártunk sikerrel. Mindenki türelmetlen lett és Naruto dühösebbé vált. 

"Shikamaru és Ashuma, ezen az úton. Kurenai, Hinata, Kiba és Shino, ti pedig ezen. Gai, Lee, Ten Ten és Neji, tiétek pedig ez az útszakasz. Én és Naruto egyenesen fogunk tovább menni. Ezen a ponton találkozunk öt napon belül."

Szétszéledtünk, hogy folytassuk a kutatást Sakura után. 

"Egytől egyig megfogom őket ölni. Dattebayo." Naruto mondta, miközben mentünk. Nem akart szünetet tartani. Nem is értem, hogy hogy van még ennyi energiája, ahhoz képest, hogy azóta nem aludt, hogy Konohát elhagytuk. 

"Oi, Naruto. Sakura sokat fejlődött Kunoichi-ként. Biztos vagyok benne, hogy képes vigyázni magára, amíg meg nem találjuk."- Mondtam neki mosolyogva. 

"Tudom, de nem adom fel őt."- Mondta egyenes és határozott arccal, mégis szeretettel telve. 

-Sasuke szemszöge-

Kabuto laborjában ültem, hogy Karint távol tartsam magamtól. Utálta a kísérleteit és undorodott tőlük, így itt biztonságban voltam.

Kabuto ide teleportált, Orochimaruval a kezében. Vérrel volt beterítve a jobb karja, ami le volt vágva. Kabuto az asztalra terítette. 

"Hn." Elindultam az ajtó irányába, amikor hallottam Orochimarut beszélni.

"Itachival találkoztam ma."- mondta, a hangja megrekedt. A kilincset szorosan fogtam. Ez a név felforrja a vérem, minden egyes alkalommal. 

Amint kinyitottam az ajtót, megint beszélni kezdett.

"Egy rózsaszínhajú Kunoichival volt, egy barátoddal."

Ennek hallatán gyorsan megfordultam, Sharinganom aktiválva volt.

"Hozzá ne merj nyúlni."- mondtam mérgesen, de a vigyora az arcára volt fagyva.

"Ne aggódj. A  testvéred már a védelme alá vette."

Kiviharoztam a szobából, mérgesen. Utána fogok menni. Nem fogom hagyni, hogy  egy újjal is hozzáérjen. 

Nem fogom őt feladni. Gondoltam, miközben nem tudtam elképzelni, milyen szörnyű dolgokat tehetett vele. Nem hagyom, hogy újra megsérüljön. Többé.

-Sakura szemszöge-

Gyorsan beesteledett. Már nem siettünk, mert a tekercset megszereztük. A nap folyamán, semmi sem változott. Itachi még mindig nem sokat beszélt, hagyta, hogy elmerüljek a gondolataimba. Gyengének éreztem a lábaimat, mert már napok óta nem aludtam. A térdem remegni kezdett és összeestem. Itachi rám nézett és körül nézett.

"Sajnálom." ez volt az egyetlen dolog, amit mondani tudtam. Felsóhajtott és visszafordult hozzám, hogy felsegítsen. Elpirultam.

"Lehet,hogy pihennünk kellene. Van időnk." 

Bólintottam. Összegyűjtött egy halom fa ágat és meggyújtotta a Katon-jával.

Mind a ketten a tűz előtt ültünk. A meleget a bőrömön éreztem. Itachi felé fordítottam a fejem és egy gyönyörű árnyékot láttam, amit a lángok okoztak. Észre vette hogy bámulom és elmosolyodott. Az a csodálatos vigyor, ami a komor napokat is a legmelegebb napokká tudná tenni. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ez az arc képes volt meggyilkolni az egész klánját. Mondhatnám úgy is, hogy ez nem egy bűnöző arca. 

Itachi a hátára feküdt. Megborzongtam, amikor a szél fújni kezdett és libabőrös lettem. Itachi ezt észre vette.

"Gyere ide."

Maga mellé fektetett. A fejem a mellkasán, két kezem pedig a teste körül volt. Belélegeztem az illatát és hirtelen biztonságban éreztem magam.