Egy Tiltott Szerelem

Az érzelmek hullámai

   Nagyon köszönöm azoknak, akik még a mái napig várnak/vártak arra hogy folytassam! Megpróbàlok legalább hetente 1-2 x egy- egy részt közzétenni.      
_________________________________________

           "Számomra tökéletes vagy."

*Sakura szemszögéből*

Amint a csóknak vége lett, itachi a homlokát az enyémhez érintette, becsukta a szemét.

"Arigato, Sakura..... Mindenért"-mondta, a hangja lágy és nyugodt volt. Olyan mintha az idő megállt volna. A szívem gyorsan vert és egy meleg érzés teljesen bejárta a testem. Megsimogattam a az arcát.

"Itt leszek... Ameddig magad mellett akarsz tudni." - mondtam neki, kicsit mosolyra húzva a számat.

Éreztem, ahogy egy könnycsepp az arcáról az ujjamra folyt. Letöröltem a könnyét. Kicsit el távolodtunk egymástól és rám nézett, tetőtől talpig. A szomorúságt hirtelen egy önelégült mosoly követte. Esküszöm ezeknek az Uchiháknak több hangulat ingadozásuk van, mint a nőknek! Össze kulcsoltam a karjaimat.

"Itachi, ne legyél ennyire piszkos......" - komoly hangon szóltam.

"De mégis honnan tudtad, hogy mire gondoltam?"

"Feltételeztem" - elfoditottam a fejem, szégyenlősen.

Megfogta az államat és a fejemet vissza fordította, az ajkai nagyon közel voltak az én ajkaimhoz.

"De hogyha feltételezted, anélkül hogy biztos lettél volna benne, ez nem azt jelenti hogy Perverz vagy?"- érzékien kötekedett velem. Francba, túlságosan is okos...

"É-én" egyik ujját az ajkaimra helyezte.

"Nem kell magyarázkodni, szerelemem."- a szemeim nagyra nyíltak, ezekre a szavakra. Itachi kuncogoni kezdett. Szerelmem?? Még soha senki nem hívott engem így. A könnyeimmel harcoltam, nem akartam hogy lássa, mennyire is meghatott, mégha nemrég láttam is őt a legérzékenyebb pillanatbában. Nem, nem érzékeny pillanat. Ez volt az ő igazi erős oldala. Annyi mindent kibírt, csak hogy békét teremtsen. Mindent a vállán cipelt, a saját felelősségének tudta és emiatt hibáztatta magát, hogy nem elég jó.

Összeráncoltam a homlokomat.

"Min járnak a gondolataid?" Úgy tűnik hogy soha nem tudok olvasni benned...ami eléggé ritka nálam." - arcomat fürkészte tekintetével.

Felemeltem a szemem, beleragadva az övébe.

"Te, te is egy rejtély vagy számomra." - Itachi gyengéden mosolygott.

Hallottam ahogy a gyomra korogni kezdett. Itachi röhögésbe kezdett.

"Pont ebben a pillanatban...."- én is felnevettem. Felszedtem a ruháimat a földről és nagyon gyorsan felöltöztem.

"Lemegyek a konyhába és hozok egy kis kaját neked."- mondtam neki mielőtt kisétálltam volna a szobából. Itachi hirtelen megragadott a csuklómnál fogva és magához fordított, a testemet az ajtóhoz nyomva.

"Vagy egyszerűen megeszlek téged." - a nyakamon éreztem az ajkait, amitől libabőrös lettem.

"Kyaaaa!"

Kezeimet a mellkasára helyezem és odébb toltam. Megfáztam a fejem.

"Bármennyire is tetszik az ajánlata, Mr. Uchiha, de rendes ételre van szükséged, annak érdekében, hogy össze ne ess." - próbáltam minél komolyabban közölni, pedig legbelül igenis nagyot nevettem. Itachi sóhajtott.

"Igazad van, Ms. Haruno." - vissza ment az ágyhoz és lefeküdt.

Elhagytam a szobát és mikor már tudtam, hogy nem lát, kezemet a mellkasomra helyeztem. Ez az érzés.....

Elmentem egy barna hajú lány mellett, korábbról és ő 4 emberhez beszélt, akiknek az arcuk takarva volt.

"Lefoglaltam 2 szobát, 2 ággyal bennük, pár órával ezelőtt."- mondta közülük az egyik.

"Oh, igen. Itt vannak a kulcsok."- mondta a lány a portánàl. Át nyújtotta a kulcsokat, miközben az egyiknek vörös volt az arca. Vajon mi baja lehet?

Vissza fordultam, háttal voltam nekik. Szerencsés voltam, hogy a köpenyem fele arcomat takarta.

"Tehát akkor egy szobán osztozunk??" - hallottam ahogy egy lány bosszantó, flörtölös hangon kérdezte.

"Nem, Karin."

Az a hang....

A szemeim nagyra nyíltak és azt hittem ki is fognak esni a helyükről. Ajkaim remegni kezdtek. Lehetetlen....Nem lehetséges...

"D-de Sasuke-kun"- dadogott Karin.

Eltakartam a számat két kezemmel. Sasuke-kun?! A szívem nagyokat vert. Nem, ő nem lehet... Ajkaim továbbra is remegtek.

Amint visszatértem a jelenbe, megfáztam a fejem. Mély levegőt vettem és vissza indultam a szobába.
Ahogy elhalattam Sasuke mellett, annyira közel volt, hogy súroltuk egymást.

*Sasuke szemszöge*

Éreztem, ahogy valaki sietve elhalad mellettem. Ez az érzés... El fordítottam a fejemet és egy figurát láttam fekete köpenyben, felmenni a lépcsőn. Lehet hogy ő az?

Karin próbálta figyelmemet saját magára terelni azzal, hogy megfogta a karomat.

"Engedd el." -mondtam hideg hangon, közben még a lépcsőt figyeltem. Lépcsőn felfelé megéreztem a Chakrájár. Tényleg ő az.

Sakura... jövök hogy magammal vigyelek.

*Sakura szemszögéből*

Berohantam a szobába, becsapva az ajtót magam mögött. Közben kapkodtam a levegőt.

Itachi fel volt öltözve. Minus a köpeny.

"Nincs időm megmagyarázni, siess, fogd a köpenyed és indulás. Most!"- pánikoltam, hogy Sasuke ránk talál. Itachi bólintott és megfogta a köpenyét. Amint kinyitottam az ablakot és készültünk kiugrani, az ajtót betörték, majdnem kiesett a helyéről.

Sasuke mérgesen nézett Itachi Mangekyou Sharinganjába, sasuke Sharinganja is aktiválva volt. Itachi kiugrott az ablakon, de én ott ragadtam. Nem tudtam megmozdítani a testem. Minden egyes emlék végig futott a szemem előtt. Éreztem ahogy a könnyeim végig folytak az arcomon.
A látásom homályos lett. Sasuke figyelt engem. Megráztam a fejem, hogy visszatérjek a valóságba.

Sasuke szét tárta karjait. "Sakura...." Nevemen szólított, lágy hanggal.

"Sasuke-kun .."- mondtam, de remegő hanggal. Összeszorítottam az ökleimet és kiugrottam az ablakon, követtem Itachit. Majdnem voltam olyan hülye hogy feladjam és ott maradjak... Máshogy reagált mint eddig.

*Sasuke szemszögéből*

Néztem ahogy kiugrott az ablakon, ott hagyva engem, kitárt karokkal. Sakura...

Lassan leeresztettem a karjaimat és a fejemet is. Ökleimet összeszorítottam. Megfog fizetni ezért. Mindenért. Az életemre eszközöm!