Egy Tiltott Szerelem

Szerencsétlen események

"A szemedben van, mit gondolsz. Nincs kegyelem, csak a harag, amit találok."

Kétszer kopogtam az Itachi ajtaján, de nem volt válasz, ezért be nyitottam hozzá. Bementem a fürdőszobába, és levetettem a ruháimat hogy megfürödjek. A hajam piszkos volt, és csomók voltak benne. A kád a fürdőszoba közepén volt, míg a csap a jobb oldalon, fölött egy tükör. Bele engedtem a kádba a vizet és belefeküdtem. Az izmain ellazultak, és felnyögtem. 

Így voltam 20 percig, csukott szemmel. a felem a kád szélének volt neki döntve. Ezután megmostam a hajam és lemostam magamról a piszkot. Amikor kiszálltam a kádból, a csap melletti kis asztalra néztem. Két fogkefe volt ott. Az egyik sötétkék és a másik rózsaszínű volt. A rózsaszínre néhány cseresznyevirág volt nyomtatva. Elmosolyodtam. El vettem a rózsaszínű fogkefét és fogat mostam. Miután végeztem egy törülközőt tekertem magam köré és a kezembe vettem a piszkos ruháimat. Azt hiszem kérnem kellene néhány ruhát Konantól, amíg ezeket ki nem mosom, de előtte vissza kell mennem a szobámba és fel kell vennem az egyetlen dolgot, ami a szekrényemben van....,a köpenyt. Felnyögtem. Ma fogadtam meg, hogy nem fogom viselni azt a visszataszító dolgot.

Elhagytam a fürdőszobát, ijedtemben felugrottam és majdnem elengedtem a törülközőmet, amikor láttam, hogy Itachi ült az ágyán és egy könyvet olvasott.  Levette a köpenyt, és most csak egy fekete pulóverben és fekete nadrágban volt. Megszorítottam a rövid törülközőt, ami alig takarta a testem hátsó részét. Rám nézett, majd becsukta a könyvet és az ágyra helyezte. 

"Nem...Nem tudtam, hogy már visszatértél."-Nagy nehezen kinyögtem ezeket a szavakat, miközben elpirultam.

Fel kelt az ágyból és kinyitotta a szekrényét.

Oda jött hozzám és átnyújtott nekem egy pár fekete gatyát és pólót, ami hasonló volt az övéhez. Az ő ruhái....

"Én...Én valójában éppen ruhát akartam kérni Konantól."- Mondtam, remegő hangon. Miért volt ilyen félelmetes? Talán sötét aurája és nyugodt szeme miatt.

"Szükséged lesz rájuk, amíg elmész Konanhoz.- mondta nyugodtan, ahogy vártam. Személyisége Sasuke-éhez hasonlított.

 "Igaz."-mondtam, miközben lehajtottam a fejem szégyenemben. 

"jobb lesz, ha a fürdőben öltözködnél, Hidan valószínűleg a folyosón barangol."- Mondta,miközben visszafeküdt az ágyra. 

Bólintottam és bementem a fürdőszobába. Nagyot sóhajtottam.

Itachi ruháiba öltöztem, amik kicsit nagyok voltak rám, de kényelmesek. A törülközőt a kád szélére helyeztem.

Visszamentem a szobájába és ő ismét a könyvét olvasta. Csendben elhagytam a szobát, hogy meg ne zavarjam és vissza mentem a sajátoméba. Hagytam hogy a ruháim a földre essenek. 

______________________________________________________

Később kopogást hallottam az ajtón. Kinyitottam és Konan állt előttem, mosolyogva.

 "A vacsora készen van. Biztos éhes lehetsz. Akarsz csatlakozni?"

Válaszként a gyomrom elkezdett korogni. Ebben a 24 órában még nem ettem semmit. Konan kuncogott. 

Beléptünk az étkezőbe, ami egy kicsivel nagyobb volt, de nem különbözik a rejtekhely többi szobájától. Mindenki a nagy asztalnál ölt, míg Deidara mindenkinek kiosztotta a vacsorát. A dereka körül egy rózsaszín kötény volt, a látványtól nem tudtam nem nem mosolyogni. Csak két üres hely volt. Az egyik Pein és Tobi között, míg a másik Itachi és Kisame között. Pein hátborzongató volt, így leültem Itachi mellé, a szemeim az asztalra voltak szegezve. Éreztem, ahogy figyelt. Itachi másik oldalán Akira ült. Kétségbeesetten fogta Itachi karját, és igyekezett felhívni a figyelmét, de eddig úgy látszott, hogy nem nagyon sikerült. 

"Itachi-kun, holnap küldetésem van és azt akarom, hogy velem jöjjön."- Mondta lányos és idegesítő hangon. Kicsit Inóra emlékeztetett, mikor Sasukéval flörtölt. 

"Tobi-t nevezték ki, hogy veled menjen."- mondta hidegen és a szemébe nézett.

"Emellett..." fordult velem szembe. "Nem hagyom hogy egyedül maradjon, tekintve, hogy csak nemrég érkezett." Elengedte Itachi karját és ököllel az asztalra csapott. 

Akira felnyögött. 

"Konan is tud vigyázni arra a kurvára!" Akira felém köpött.

"Mit mondtál?!" Két másodpercen belül felálltam. A légkör feszült volt. Nagyszerű, egy napja vagyok itt és már forr a vérem a haragtól. Mégis kinek képzeli magát?

"Mint mondtam, kurva, ne gondold, hogy csak mert idejöttél, mindenki rendben lesz veled és barátokra fogsz találni. Nem egy vendég vagy, hanem egy túsz és ez minden, ami valaha is leszel."-kiáltotta. 

Megtámadott, de amikor kész voltam megvédeni magam, láttam hogy Itachi előttem a nyakánál fogva tartja, a levegőben. Minden olyan gyorsan történt. Csak egy másodpercbe telt, hogy felálljon és megállítsa. Megpróbált kiszabadulni, de a kezei le voltak fogva, csak köhögött. 

Konan felállt  és mellém jött. 

"Minden rendben?" kérdezte aggódva, de a szemeim Akira arcára voltak merdeve, aki elsápadt az oxigénhiány miatt.

Bólintottam.

-I-Itachi-kun, k-kérlek....-próbált beszélni. 

A kezemet Itachi karjára helyeztem, és ő lehúzta a hideg, kemény padlóra. Vagy mondhatom, hogy dobta?! Akira felnyögött a fájdalomtól és fogta a bal karját, ami valószínűleg megsérült az ütéstől. 

Sharinganja aktiválva volt. Mérgesen fordult felém. Amikor a rémült szemeimbe nézett, amelyek készen álltak könnyeket hullatni, a szeme visszatért a normál lágy formájához. 

Néhányszor pislogott, aztán szó nélkül kilépett az étkezőből.

"A fenébe, pedig fogadni akartam a Pinkire."- Mondta Kakuzu csalódottan.

"Kivel? Mindenki rá fogadna."- Vigyorgott Kisame. Mindenki nevetni kezdett és a szemem előtt láttam, ahogy Tobi felsegítette Akirát. 

"Itachi-senpai félelmetes. Megsérültél Akira-chan?"- kérdezte gyerekes hangon.

"Ne merj hozzám érni!" sziszegte.

Konan a kezét a vállamra helyezte. A szemem az ajtóra volt szegezve, amin Itachi távozott. Mégis mi történt?

"Gyere Sakura. Menjünk a szobámba. Vigyük a kaját, tönkretették a hangulatot."

Konan szobájába mentem, ahol adott egy zacskót, tele volt tisztasági csomaggal, fehérneműkkel és hajkefével.

"Köszönöm."

"Bármikor. Biztos voltam benne, hogy ezekre szükséged lesz."

Az ágyon ülve, fogyasztottuk el a vacsorát. Nagyon ízlett. Deidara jó szakács volt. Nevettem. Gyilkos a nappal, szakács az éjjel.

______________________________________________________

-Konohában-

-Tsunade szemszöge-

Ököllel az asztalra csaptam.

Kakashi és Naruto előttem álltak, és várták, hogy elmondjam nekik az okot, amiért ide hívattam őket ilyen későn.

"Sakurát.......elrabolta az Akatsuki"