Oneshotok |Szünetel|

Namjin

Ezt a részt afony28 kérte. Remélem tetszeni fog.

------

|Namjoon szemszöge|

Ma vagyunk Jinnel egy éve együtt. A kapcsolunk elején nem is sejtettem, hogy ez tovább fog tartani két hétnél ugyan is, azt hittem ő is csak egy ilyen futó kaland lesz. De nem. Ő életem szerelme. A kapcsolatunk soha nem volt zökkenőmentes. Sokszor veszekedtünk. Leginkább azon, hogy ki főzzön. Ugyan is Jin nem hagyta, mert állítása szerint felégetném a konyhát. Ami nem igaz mivel tudok valamennyire főzni. Valamennyire. De mivel ma vagyunk 1 éve együtt ezért úgy gondoltam, hogy elviszem vacsorázni abba az étterembe, ahol először mondtuk egymásnak, hogy szeretlek. És van egy meglepésem számára.

-----

Jin mit sem sejtve, készülődött a randira.
-Namjoon jössz már- kopogott be az ajtón Jin. Mivel együtt élünk ezért egy szobánk van, de ő a fürdőben volt így én a szobánkba.
-Persze- válaszoltam sietve és gyorsan elraktam a zsebembe a dobozt aminek tartalmát eddig néztem.- mehetünk- indultam ki és kinyitottam előtte az autó ajtaját.
-Köszi- ült be a Mercedes bőrülésébe.
-Mehetünk- néztem rá amikor már én beültem.
-Persze- mosolygott rám.
Az étteremhez érve Jin meglepődött hiszen nem tudta, hogy ide jövünk csupán csak annyit, hogy étterembe megyünk. Az ajtót kinyitva előre engedtem őt és megvárva míg bemegy utána indultam. A recepciós pultnál álló hölgynek megmondtam a nevünket és, hogy két főre foglaltam. Oda vezetett az asztalunkhoz, és oda adta az étlapot. Jin spagettit én pedig fasírtot kértem. Amíg meg nem érkezet az étel beszélgettünk. Amint viszont megérkezett Jin rögtön belekezdett a kóstolásba.
-Kihagyták a bazsalikomot- ízleli az ételt mire mosolyogva meg megforgatom a szemem. Ha megyünk étterembe általában mindig kritizálja az ételt a szakácsok pedig szorgalmasan jegyzetelnek. Hát igen. Jinnek nagy hírneve van. Egy 5 csillagos étteremlánc tulajdonosa. Így ha be megy egy étterembe, az szinte megtisztelés az ott dolgozóknak. Általában a ház vendégei vagyunk. De csak akkor amikor nem lehet őket meggyőzni, hogy mi fizessünk. Megjegyzem kevésszer van, hogy sikerül meggyőzni a dolgozókat.
A desszertek elfogyasztása után( nem sikerült nekünk fizetni), elmentünk sétálni. Az utcákon sétálva mindketten elmélyedtünk a gondolatainkba. Gondolom Jin még mindig a bazsalikomon rágódót. Nem szó szerint. Amikor egyszer csak megálltam.
-Jin kérdezhetek valamit?- fordítottam magam elé.
-Aha persze- mosolygott rám.
-Kim Seok- Jin- térdeltem le elé- te vagy életem szerelme megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz?- nyitottam ki azt a bűvös dobozt, amiben a gyűrű pihent.
-Igen, igen, igen- csókolt meg.
(Halálért nem válallók felelőséget)