Aho's Bizarre Adventure

Különkiadás Levessel

Oké szóval kttből (komplex természettudomány) azt a feladatot kaptuk, hogy a megadott szavak felhasználásával (amiket félkövérrel jelzek) írjunk egy fogalmazást aminek minimum egy oldalasnak kell lennie
Bármiről szólhatott szóval én kaptam az alkalmon és megírtam ezt a csodát
Iigen, kicsit több lett mint egy oldal de psszt, élveztem minden egyes pillanatát UwU

Lovagok. Bátrak, hősiesek. Vannak céljaik, tudják miért harcolnak.

A mi lovagunk, Leves nem igazán rendelkezik célokkal, de most be kell érnünk vele.

Nem szeretném az olvasó idejét főszereplőnk ismertetésére fecsérelni, hiszen a történet szempontjából elég annyit tudni róla, hogy imád gyúrni.

Tehát a mi főszereplőnk, ez a Leves - aki szeret gyúrni - egy hétvégén elhatározta, hogy pár barátjával meglátogatják a kedvenc edzőtermüket. Ez mind szép és jó, de sajnos megfeletkezett valamiről. Ebben talán az játszott szerepet, hogy a találkozó napjának egész délelőttjét LoLozással töltötte. Az is lehet, hogy az azt megelőző nap izgalmai – a kedvenc halas játékában fogott egy 12 kilós tampont – feledtették el vele ezt az igazán fontos dolgot.

Aznap találkozója volt a barátnőjével, Ahoval.

A mi lovagunk mit sem sejtve megetette a musculusát, majd elindult a találkozóra. A háza előtt toporgó, szénhidrátban gazdag élelmet fogyasztó lányt teljesen figyelmen kívül hagyta. Nagy hiba volt. Aho meg nem hazudtolva lobbanékony természetét a fiú után eredt. Sajnos malleus nem volt nála, ezért egész úton a földet kémlelte, kövek után kutatva. Talált is egy kritikus tömegűt, nagy örömére. Végül Leves megérkezett úticéljához. Kezét finoman a kilincsre helyezte és lassan benyitott. Aho ekkor hajította neki a követ, centripetális erővel.

Történetünk itt vett egy igazán bizarr fordulatot.

Az edzőterem helyett egy óceán közepén találta magát, egy aprócska szigeten. A Nap csak úgy tűzött, az infravörös sugárzás kellemesen cirógatta a bőrét. Az eget kémlelte, a Tejútrendszer után kutatva. Mikor megelégelte a napfényt szemeivel árnyék után kezdett kutatni. Talált is egyet egy pálmafa tövében. Nem egészen olyan árny volt, mint
amilyenre most az olvasó gondol.

A fa alatt Tsiboe és Árny pihentek, a kókuszdiók hűs levével oltották szomjukat. A fa árnyékában nemcsak a napfénytől, de a sziget mindenfajta civilizációtól való távoli elhelyezkedésének hála, az y sugárzástól is védve voltak.

- Csibém! – kiáltott barátainak – Remélem ízlett a bejgli amit csomagoltam, fogyasszátok egészséggel fiam, sok puszi nektek és a kicsiknek! –

A két fiú a fa alatt lassan egymásra nézett, majd Levesre.

- Szerintem napszúrást kapott – jegyezte meg Tsiboe.
- Igazad lehet – folytatta Árny, majd odaszólt Levesnek – Nem csatlakozol hozzánk? Van még kókuszdiónk. Nem egészséges ennyit a Napon feküdni. –

Leves ment volna, de a lábai nem mozdultak. Minden sejtjével azon volt, hogy felálljon és a fiúkhoz siessen, de egyszerűen lefagyott. Ez nem is csoda, hiszen ő Leves. Szó szerint.

- Mi történik velem? Mozdulni sem bírok – mondta kétségbeesetten – Úgy érzem bármelyik pillanatban elszublimálhatok. –
- Ha szublimálni nem is, de párologni el fogsz. Tudod, folyadék vagy. – szólt egy hang.

Leves körülnézett, de sehol sem találta a hang forrását. Már azt hitte hallucinál, de ekkor az újra megszólalt.

- Nem is tudom mit szerettem benned annyira. Borzasztóan sós vagy. –