Ez a "könyv" egy fanfiction egy bizonyos @Puppysharkx3 barátnőmnek, az egyszerűség kedvéért hívjuk csak Ahonak. XD
A könyvet ne vegyétek komolyan, nem állt szándékomban megsérteni vele senkit, ha ez mégis sikerült akkor bocsánat. :c
A szereplők tökr...
Lágy szellő cirógatta Aho arcát. Minden olyan békés volt. Ahogy fűben feküdt és az eget kémlelte, egy ismerős hangra lett figyelmes.
Az Ő hangjára.
Aho felült a magas fűben, hogy szembenézhessen a fiúval.
- Miért van egy olyan érzésem, hogy csak álmodok? - - Aho, már egy ideje mondani szeretnék valamit, de eddig nem volt rá elég bátorságom. De a tegnapiak után úgy gondolom te is ugyanúgy érzel irántam, ahogy én irántad és- - Mondtam bazdmeg. -
Az ég hirtelen besötétedett. A szél felerősödött, Aho bármit megadott volna egy pulcsiért. Végül jobb híján a crusha felé lépett, és letépte az övét.
- Hát itt vagy Jojo! Ha tudnád mióta várok erre a pillanatra! -
Aho értetlenül nézett körbe.
- D-Dio..? Te most hozzám beszélsz bazdmeg? - - Kihez máshoz! Végre rádtaláltam! Végzek veled, a hullád pedig- - Most komolyan, kinek nézel te engem? Tudom, hogy fogykos vagy, de hogy ennyire... Csalódtam benned. - - M-Mi, most miért? -
Aho felkészült a kiselőadásra ez életéről, ám ekkor egy hang felébresztette az álmából. Édesanyjának mézédes hangja.
- AHO BAZDMEG, EL FOGSZ KÉSNI! -
A lány fájdalmas arccal az órájára nézett.
- 7:59?? HOGY A FASZBA ÉRJEK ODA EGY PERC ALATT?! -
Kiugrott az ágyából, felvette a kedvenc cicás térdharisnyáját, fekete szoknyáját, mellé egy szintén fekete pólót, majd megjelenésének legfontosabb darabját; a Jotaros sapkáját.
Utálta, hogy az emberek azt hiszik nincs a szoknyája alatt rajta egy rövidnadrág. Már hogy a faszba ne lenne?! Mégis ki az aki nem vesz fel alá nadrágot?!
Ezekkel a gondolatokkal a fejében gurult ki a konyhába, ahol anyja már várta.
- Ne haragudj, hogy úgy rádkiabáltam az előbb, de nem akarom, hogy az első napodon elkéss. -
Aho válasz helyett csak leült reggelizni.
- Mi az? - nézett rá anyja értetlenül, miután a lánya látszólag mindent leszart maga körül, s válaszra sem méltatta. - Semmi, Jotaronak érzem magam. - - Az ilyen Pokemon? -
Aho félrenyelte a kaját, és eldőlt a székkel.
- JÉZUSOM DRÁGÁM, JÓL VAGY?! -
Szerencsétlen lány elkezdett a nyaka felé mutogatni, kékülő feje pedig több mint árulkodó volt.
- NE FÉLJ KICSIM, HOZOM A BIBLIÁT, MINDEN RENDBEN LESZ! -
Látva, hogy anyjára nem számíthat elkezdte a hátát a fölhöz baszkodni, majd nagy nehezen, de felköhögte azt a falat epres-sajtos sütit.
Mikor anyja visszatért izomból nekibaszta lányának a Bibliát és elordította magát.
- TÁVOZZ SÁTÁN! -
Aho összegörnyedt, majd szitkozódni kezdett.
- A KURVA ÉLETBE, EZ MÉGIS MIRE VOLT JÓ?! -
Édesanyja a szája elé emelte egyik tenyerét.
- Nem hiszem el, de működött! -
Ahot egy hajszál választotta el az agyfasztól, ám ekkor leesett neki, hogy egy perc múlva tanítás, ezért felkapta a táskáját és egy gyors köszönés után kirohant az ajtón.
A lifthez sietett, de ekkor látta meg, hogy az karbantartás miatt nem üzemel, így hát kivetette magát a legközelebbi ablakon. Pár szint zuhanás után szerencsésen apja autójára érkezett, ami némileg tompította az esést.
Leporolta a ruháját, majd gyalog indult meg az iskola felé.
Az út unalmasan telt, főleg, hogy egy lélekkel sem találkozott. Jó, volt egy pár öreg néni, de velük nem volt hajlandó foglalkozni. De érezte ahogy őt nézik, hallotta ahogy összesúgtak a háta mögött. Még ez is... Hirtelen egy kéz nyúlt a válla felé. Aho idegesen megfordult.
- Magának meg mi a faszom baja van?! Nem látja, hogy sietek?! - - Kisasszony, megbocsásson, de hogy beszélhet így egy idős hölggyel?! Én csak figyelmeztetni akartam, hogy kilátszik a bugyija! -
Aho elpirult, körbenézett, majd sóhajtott, hogy erőt gyűjtsön egy üvöltéshez.
- EZ EGY KIBASZOTT MASNI A SZOKNYÁMON, AHELYETT, HOGY AZ ÉN ÖLTÖZKÖDÉSEMMEL FOGLALKOZIK, INKÁBB MENJEN EL A SZEMÉSZETRE, A KURVA ÉLETBE IS! -
Olyan hangosan, és akkora frekvenciával ordított, hogy lerepítette a nő parókáját.
- Yare yare daze. -
Végül megfordult, és folytatta útját, immáron zökkenőmentesen.
Csodával határos módon időben beért, és pont talált egy szabad helyet a crusha, Antaro mögött.
Ekkor lépett be az ajtón a lány, akit minden nap minden egyes percében elküldött a halál faszára.
Han.
Már megint körbevették a vinnyogó "barátnői" akiket annyira ki nem állhatott.
Majd összeakadt a tekintetük.
Tudta, hogy Hannak az ő helyére fáj a foga. Most azonban nem enged belőle. Idén nem. Ha beledöglik is, de összejön Antaroval a tanév végére.
