Ez a "könyv" egy fanfiction egy bizonyos @Puppysharkx3 barátnőmnek, az egyszerűség kedvéért hívjuk csak Ahonak. XD
A könyvet ne vegyétek komolyan, nem állt szándékomban megsérteni vele senkit, ha ez mégis sikerült akkor bocsánat. :c
A szereplők tökr...
Antaro egy kecses mozdulattal meglendítette a kardjait, majd elüvöltötte magát.
- HASAKIIIIII! - az őrök elrepültek a fiú tornádójával a horizonton, a lemenő Nap irányába. - Oh Antaro, igaz egy rohadt Yasuo main vagy, de ez mégis olyan romantikus! Antaro..? - a fiú éppen a többi diáknak pózolt, akik hülyének nézték szegényt, hiszen a menő Yasuos szerelését csak más standmesterek láthatják. - Várjuk csak egy percet... - gondolkozott Aho - Ez azt jelenti, hogy... ÉN IS STANDMESTER VAGYOK?! - örömében ugrálni kezdett, de véletlenül nekiment egy random lánynak, majd az egész sor eldőlt, mint a dominók.
Az igazgató majd' felrobbant dühében. Legszívesebben itt helyben kivégeztetett volna mindenkit.
S így is tett.
Az égen helikopterek jelentek meg, amikből kommandósok ugráltak ki és elkezdtek a diákokra lőni. Mindenki sikoltozva próbált menedéket keresni, kivéve Ahot. Ő Antarot kereste, de hiába. Az óriási tömegben esélye sem volt megtalálni.
Hirtelen egy fegyveres lépett Ahohoz, de a lány egy rúgással leterítette.
- Niceeeee~ - mondta Joseph.
Aho értetlenül megfordult.
- Mi a fasz, te hogy kerülsz ide? - - Diot keresem, meg fogom ölni, mert belemártotta a wcbe a fogkefémet. - - Várj, akkor most megint csak álmodom?! - Aho remélte, hogy nem, mert az előző párbeszéde Antaroval, muszáj, hogy igaz legyen. - Nem tudom... Te mit gondolsz? - - MI AZ, HOGY NEM TUDOD?! - - Jó, én csak egy kitalált karakter vagyok, szóval valószínű, hogy csak álmodsz. - - Ezt nem hiszem el... - sírta el magát - pedig olyan élethű volt az egész! - - Azonban lenne egy módja, hogy az álmod valóra válthasd. - - ÚRISTEN, TÉNYLEG?! BÁRMIT MEGTESZEK! BÁRMIT! - - Meg kell ölnöd Hant. - - Az menni fog. - azzal Aho elindult, hogy beteljesítse a sorsát.
Vagyis indult volna, de fogalma sem volt merre van Han. Ha pedig a crushának igaza van és Hannak tényleg van standképessége, akkor lehet okosabb lenne rájönni először a sajátjára.
- Ah, faszom. Nincs nekem erre időm. - azzal Aho elindult haza.
* * *
Otthon gyorsan megebédelt, majd kitett mindent amit aznap leírt Antaroról a titkos Facebook csoportjába.
"Rajta van a szemüvege föcin Sötétkék a tolla Ír Nevet Levette a szemüvegét Nevet Felvette a szemüvegét Levette a szemüvegét Fogja a szemüvegét A bal kezén támasztja a fejét Megigazította a haját A bal kezén támasztja a fejét és közben megigazítja a haját A jobb kezén támasztja a fejét Nyelvtan A Han ránézett és beszélt hozzá, ezért ránézett Ír Szürke a zoknija A TOLLAMMAL ÍR Megvakarta a fejét A jobb kezével támasztja a fejét A TOLLAM HOZZÁÉRT A HAJÁHOZ MIKOR BELETÚRT A HAJÁBA Összekulcsolta az ujjait Orrot fúj Megigazítja a haját Ír Hozzáért az arcához Ír A Bothoz beszél A bal kezét odarakta a szája elé Most a jobb kezét Mosolyog Megnyalta a száját és picit rágta a kezét Ír Kikapcsolta a tollam szóval most nem ír Tüsszentett"
- Huh, na ez is megvolt. -
Aho ezután megint evett, majd nézett egy kis Jojot. Jotaro éppen szétbaszott valakit, mikor a lány apja benyitott a szobájába. Elég dühösnek tűnt.
- Aho, nem tudod véletlenül ki esett rá a kocsinkra ma reggel? - érdeklődött nyugodt hangon. - Mi? - nézett értetlenül. - Azt mondod nem te voltál? AKKOR MIT KERESETT OTT A KOCSI TETEJÉN AZ A TOLL AMIT ANTAROTÓL KAPTÁL?! - - ADD VISSZA! - kapta ki apja kezéből a szent ereklyét - NEM ÉRHETSZ HOZZÁ! SENKI SEM ÉRHET HOZZÁ ANTARON ÉS RAJTAM KÍVÜL! - - NEM ÉRDEKEL A ROHADT TOLLAD, MIÉRT UGROTTÁL A KOCSIMRA?! - - MAJDNEM ELKÉSTEM A SULIBÓL BAZDMEG! - - AKKOR KELJ FEL ELŐBB! - - TE EZT NEM ÉRTHETED! - Aho kirohant a lakásukból, majd a lifthez sietett, ami random már működött, de mikor kinyitotta és belépett vette csak észre, hogy nincs egyedül. Egy magas, buzis kinézetű hapsi állt mellette. Aho sóhajtott egyet.
- Yare yare daze. -
Dio sértetten nézett rá.
- Mi a bajod, már a boltba se mehetek le?! Miért bánt mindenki?! - azzal sírva kirohant volna a liftből, de az ajtó még záva volt. - Istenem, nyugodj meg. Nem akarlak bántani... Jó, egy kicsit igen. - - OLYAN GONOSZ VAGY! - - Nyugiiii! Hé, neked van standképességed, nem? - - I-Igen, de mit érdekel az téged? - - Segítened kellene. Szeretnék egy képet Antaroról és rólam, de nem merek odamenni hozzá. Arra gondoltam, hogy odafutok mellé, te megállítod az időt, csinálsz egy képet és amint újra elindul az idő Narutosan elfutok, fel se tűnne neki. - - Mégis miért segítenék neked? Egy szánalmas kis halandó vagy, aki betegesen rajong egy nyomorult Joestarért. Utálom őket! Véget fogok vetni a kibaszott vérvonaluknak! Aztán- - Ha segítesz nekem akkor nem hagyom Josephnek, hogy megöljön téged. - - Azt hiszed egyedül nem bírok el vele? ÉN NE BÍRNÉK EL VELE?! - - JÓ, DE KÉRLEK! - Aho hatalmas, könnyes szemekkel nézett a fogykos, biszex vámpírra. - Faszomat. Jó, rendben... - - YAYYYY~ - a lift pont leért, a két szerencsétlen pedig elindult Antaro házához egy kis stalkolásra.
Út közben Aho elmesélte az életét Dionak, de a srác nem nagyon figyelt rá. Köveket szedegetett egy zacskóba, majd amikor Antaro házához értek, elkezdte enni őket.
- Meg sem kérdezem mit csinálsz. - - Diego azt mondta finom. És tudod mit? Igaza van! Ezek a kövek kibaszott jók! Kérsz egyet? - - Végülis, miért ne. Adj egyet. - Aho próbált beleharapni a kőbe, de nem nagyon ment neki.
Annyira próbálkozott, hogy kitörött három foga, de végül sikerült neki egyet harapnia belőle. És megérte. A kövek finomak.
Leültek a szomszéd kerítésére és falatoztak, mikor Aho egy ismerős alakot pillantott meg crusha kertjében.
- Az ott... - hunyorgott - Az nem Han? MIT KERES OTT HAN?! - főhösünk mindent leszarva berohant Antaroék kertjébe. - AHO VÁRJ! - kiáltott utána Dio - TÚL ERŐS! NEM TUDOD LEGYŐZNI! - - Yare yare daze. - mosolygott betegen - Te nem tudod mi mindenre vagyok képes Antaroért. - epikusan megigazította a sapkáját majd folytatta;
