Ez a "könyv" egy fanfiction egy bizonyos @Puppysharkx3 barátnőmnek, az egyszerűség kedvéért hívjuk csak Ahonak. XD
A könyvet ne vegyétek komolyan, nem állt szándékomban megsérteni vele senkit, ha ez mégis sikerült akkor bocsánat. :c
A szereplők tökr...
Imot sikeresen kijutott az épületből. Éppen győzelmi táncot járt a kapu előtt, amikor megpillantott egy szőke és egy barna sztriptízt Antaro társaságában.
– Antaro! Barátom, azt hittem odavesztél az iskolában. A többiek hogy vannak? Miképp sikerült kijutnotok? —
Antatwo hezitált. Ismerte Imotot a saját univerzumából és tudta, hogy megbízható. Azonban mi van, ha ez az Imot más? Mi van, ha nem szabadna megbíznia benne? Mindenesetre a helyzet elég nyomasztó volt ahhoz, hogy minden kétségét félresöpörve felfedje magát Imotnak.
– Imot én— – Most nincs időnk erre! – vágott közbe Joseph – Aho bajban van! Meg kell mentenem! — – Akkor hajrá, menj csak egyedül. — vágott vissza Dio flegmán. — – Mit kezdtél el mondani Antaro? — – É-Én... Tudod mit, felejtsük el. —
Dio és Joseph vitáját két vészjósló alak zavarta meg.
– Helló! Ne haragudjatok, ha zavarok. Ahot keresem, nem láttátok véletlenül? —
Mind a négyen összenéztek. Dio óvatosan a sráchoz sétált, hogy jobban szemügyre vehesse.
– Valami nem stimmel ezzel a csávóval. Túl... normális. — nem sokáig időzött rajta, átsétált a másik alakhoz – Mi a helyzet veled? — – É-Én csak a barátomat, Levest keresem. —
*
Ahoék ezalatt megérkeztek az igazgatói irodába. Han egy laza mozdulattal mindent lesöpört az asztalról, hogy feltehessék a ketrecet.
Főhösünk nem tudta túltenni magát Leves halálán. Bármi áron, de bosszút áll érte.
Márcsak ki kell szabadulnia.
Gyűlölte beismerni, de a barátai nélkül a useless standjével nem sokra ment.
– Nem is érdekel mit akarunk tőled? — kérdezte csalódottan Han. – Mit akarhatnátok? Megölni? Ha ez a terved el kell, hogy keserítselek, de Levessel együtt a lelkem is meghalt. Csinálj amit akarsz, hidegen hagy. — – Kár... – motyogta a ribanc – Pedig csak most kezdődik a móka! —
Odahívta az egyik robotját, rácsapott párat a fejére, mire az egy biztonsági kamera képernyőjét vetítette Ahoék elé.
– Micsoda?! Srácok! Hát eljöttek! — törölte le a könnyeit – Wait a sec... az ott... Bazsál?! MIT KERES Ő ITT?! — – Aranyos ahogy a kis barátaid a megmentésedre siettek. Nem érzed rosszul magad amiért mindig ők húznak ki a szarból? — kuncogott Han.
Mivel nem érkezett válasz folytatta.
– Kár, hogy nem is sejtik, hogy mégcsak el sem jutnak hozzád. — – Ezt hogy érted? Minden robotod ide hívtad. Állítottál valamiféle csapdát? — – Dio standje miatt felesleges lett volna. Bármikor kedvére megállíthatja az időt. Ilyen képesség mellett simán kikerülte volna őket. —
Aho már szólásra nyitotta volna a száját mikor Han leintette.
– Csendet! Kezdődik! —
Főhösünk félve a kép felé fordult. Nem hitt a szemének.
– Antatwo...? —
*
Dio Joseph-el sétált a sor elején. Ismét veszekedtek, Imot hiába mondogatta nekik percenként, hogy meghallhatják őket. Imot mellett Antatwo sétált. A szokásosnál is csendesebb volt. A sort Bazsál és Pipike zárta, akik valamilyen tanárról folytattak normális beszélgetést.
Antatwo kihasználva, hogy Dio most mással van elfoglalva előhívta a standjét, hogy végezhessen vele.
Felpillantott, hogy szembetalálja magát Dio döbbent tekintetével. Azonban célt tévesztett.
Joseph még időben félrelökte Diot, így Antatwo most az ő testébe fúrt egy fánkot.
A fiú kihúzta a standjét Josephből, majd hátraugrott.
– Mit... – Dio hatalmas, könnyes szemekkel meredt az előttük elterülő testre – MIT TETTÉL JOSEPHEL?! — – H-Hiszen csak idegesítettétek egymást. Rá-Ráadásul meg akart ölni téged! — lassan elkezdett hátrálni.
Nem hiába célozta Diot. Igaz a standje, Aho Stalker Act 3 rendkívüli erővel rendelkezett, a vámpírtól tartott egy kicsit. Ha valaki elronthatja a tervét, feleslegessé teheti az összes eddigi erőfeszítését, akkor az ő.
Dio dühösebb volt mint valaha. Emiatt persze nem tudott rendesen gondolkodni.
– Te idióta! – kiáltotta – Szerettem Josephet! Bármennyire idegesített, bármennyire kedvem lett volna megütni ahányszor csak vitáztunk... Szerettem őt! Tudtam, hogy nem bízhattunk volna meg benned! Túlélted Hant és Aho keresésére indultál. Miért is? Hogy megmentsétek az utolsó univerzumot? Rátaláltál pont a megfelelő pillanatban, pont amikor mehölhette volna Hant! Erre te mit csináltál?! Megakadályoztad! Sikerülhetett volna neki..! — – Nem, nem sikerült volna! — mondta idegesen Antatwo. – Honnan tudod?! Aho a legerősebb, legelszántabb ember akit ismerek. A végsőkig harcolt volna. Honnan tudod, hogy nem sikerült volna neki?! — – Csak tudom és kész! — – AKKOR HA ÚGYIS AZ ELLENSÉGÜNK VAGY, MIÉRT NEM HAGYTAD, HOGY HAN MEGÖLJE?! — – Nem értheted... — – AZT HITTEM BARÁTOK VAGYUNK! MIÉRT CSINÁLOD EZT?! — – TI EZT NEM ÉRTHETITEK! — – MEGÖLTED JOSEPHET! TUDNI AKAROM MIÉRT KELLETT MEGHALNIA! HA NEM ÉRTEM MAGYARÁZD EL! — Dio a tenyereibe temette az arcát.
Antatwo kihasználva a pillanatot újból előhívta a standjét.
– AHO STALKER ACT 3! — a stand pont Antatwo felett állt. Kinyitotta hatalmas, hegyes fogakkal díszített száját, amelyben egy kamera volt. Innentől egy kattintás volt az egész.
A standje és Dio eltűnt, a kezében pedig egy kép jelent meg a vámpírról.
– Azt hittem nehezebb lesz elintéznem téged. — a zsebébe nyúlt egy öngyújtó után kutatva.
Mikor megtalálta meggyújtotta a képet és egy közeli szemetesbe dobta.
Imot és a többiek döbbenten néztek rá. Pipike Bazsál háta mögül kukucskálva figyelte a történéseket.
– É-Én csak a b-barátomért jöttem... —
*
Aho azt hitte elfogytak a könnyei. A barátai halálát nézve azonban bebizonyosodott ennek ellentétje. A feje már sajgott, de a könnyei vízesésként folytak végig arcán.
Nem tehetett értük semmit.
– F-Fiúk... miért... — – Minden a terv szerint ment! – Han arcára széles mosoly ült – A mester erősebb, mint azt hittem. – M-Mester..? Antatworól beszélsz? — – Igen, róla. Megérte leigázni azokat az univerzumokat. A végére megtalálta amit keresett – Ahora nézett, majd folytatta – Téged. — – É-Én már semmit sem értek... Mikor lett az életem olyan, mint egy kicseszett fanfiction? — – Tudod, a dolgok néha nem azok aminek látszanak. Még olyan sok mindent nem értesz. — Han az ablakhoz sétált és felhúzta a redőnyöket pont annyira, hogy a réseken kilásson.
– Így igaz. Az író elég béna főhőst választott erre a feladatra. Antaro mester büszke lesz rám, hogy végeztem vele. —
