Ez a "könyv" egy fanfiction egy bizonyos @Puppysharkx3 barátnőmnek, az egyszerűség kedvéért hívjuk csak Ahonak. XD
A könyvet ne vegyétek komolyan, nem állt szándékomban megsérteni vele senkit, ha ez mégis sikerült akkor bocsánat. :c
A szereplők tökr...
Aho megint ott állt a folyosón, a terem ajtaja mögött. Pont ekkor lépett ki a teremből Antaro.
– Szia Aho! Várjunk csak... AHO?! MIT KERESEL ITT?! — – Le akartam rendezni Hant, ezért utánad jöttem. — – Itt nem vagy biztonságban, haza kell menned! — – De tudok vigyázni magamra! Amúgy meg, a lakásunk tele van lila tehenekkel, nem tudom mennyire lenne jó ötlet most odamenni... — – Akkor menj vissza hozzánk. Jonathan meg tud védeni téged. — – Oh igen, Jonathan... – Aho kínosan nevetni kezdett – Nem nézett ki valami jól miután ehmm... eljöttem... —
Antaro a homlokára csapott. Aho képes volt megölni szegény Jonathant?
– Nézd, itt nem maradhatsz. — – A fejem miatt? — – H-HONNAN TUDOD TE EZT?! — – Oh é-én... – ekkor jutott eszébe, hogy erről nem kellene beszélnie Antaronak. – AHO HONNAN TUDOD EZT? BESZÉLTÉL HANNAL? — – Nem mondhatom el. Megígértem valakinek, hogy hallgatok erről. — Antaro kurva ideges lett. – KINEK ÍGÉRTED MEG? — – Hát... — – NEM BÍZOL MEG BENNEM?! — – Nem, nem erről van szó! Én csak— ekkor viszont megszólalt a csengő. – Rendben Aho, csinálj amit akarsz. — azzal Antaro faképnél hagyta a lányt. – Antaro várj! – elkapta a fiú pulcsiját, aki erre megfordult. – Ne haragudj, nem azért nem mondom el, mert nem bízok benned. Én csak... félek, hogy hülyének néznél. — – Ennél jobban? — – Jó na... — – Figyelj, nem foglak hülyének nézni miatta. Tudni akarom, hogy mi történik veled. Mióta megláttam a fejedet abban a zacskóban... Azóta félek, hogy elveszítelek. — – Nem fogsz. Megölöm Hant. — – Ha már itt tartunk... Han ma nagyon furán viselkedik. Mintha, nem is tudom... egy másik ember lenne. — – Mert az is. — Antaro erre a megjegyzésre értetlenül nézett a lányra, de az hirtelen Narutosan elfutott. – Aho! Most meg hová mész?! — – Meg kell találnom Diot! — kiabált hátra.
* * *
Diot a szokásos helyén, a liftben találta. Miközben Antaroval beszélgetett eszébe jutott, hogy a tegnapi után nem is beszélt vele. Szüksége lesz minél több szövetségrsre ha le akarja győzni Hant.
– Dio! Tegnap kicsit elájultam. Azt hittem legalább eljössz és megkérdezed mi van velem... — – Em, igen, egy jó barát nyilván ezt tette volna. De én köztudottan borzalmas barát vagyok. Tegyünk úgy mintha elmentem volna eléd. — azzal belekortyolt egy műanyag poharába. – Mit iszol? — – Tegnap megöltem egy random embert aki kijött az iskoládból. Egész finom a vére. — – Bruh. — mondta Aho, majd beszállt a liftbe és elindult a lakásukhoz.
A lány nem volt biztos benne, hogy megkéri Diot, hogy harcoljon vele Han ellen, hiszen a vámpír nem volt valami megbízható.
– Aho – kezdte a srác – tök megbízható vagyok, de ha TÉNYLEG biztosra akarsz menni akkor ajánlom, hogy helyezz el egy nagyobb összeget egy borítékban és hagyd itt nekem a liftben. – H-Honnan tudod, hogy— – Hangosan gondolkodtál. Mit szólsz az ajánlathoz? — – Most nincs erre elég pénzem, de majd adok, ígérem. — – Akkor ezt megbeszéltük. Mikor gyilkoljuk meg Hant? — – Még nem tudom... — – Milyen unalmas – a lift pont ekkor érkezett meg – Szólj ha már kitaláltad. —
Aho kiszált a liftből és a lakásuk felé vette az irányt. Próbált halkan menni, hogy a lila tehenek ne hallják meg, de véletlenül rálépett egy faágra ami egy hangos reccsenéssel darabokra törött. Ijedten felkapta a fejét, körülnézett, de nem látott senkit sem, így folytatta útját.
Az ajtajuk nyitva volt. Aho lassan benyitott. Édesanyját a konyhában találta a padlón, éppen egy tehénből falatozott, minden tiszta vér volt.
– A-ANYA, MI A FASZ FOLYIK ITT?! — – Oh Aho, szia kicsim! Azt hiszem megszállt egy démon, de ne aggódj értem, apád ma elvisz az orvoshoz. — – NE AGGÓDJAK?! ANYA, A FÖLDÖN FEKSZEL ÉS EGY HALOTT – a lila állat lassan mocorogni kezdett – EGY ÉLŐ TEHÉNBŐL ESZEL! — – Kedves tőled, de minden rendben lesz! — felállt és erősen megölelte a lányát — Hogy-hogy ilyen korán itthon vagy? — – Em, ez egy hosszú történet. — – Köze van Antarohoz, igaz? — – Igen... — – Ha beszélni akarsz róla én itt vagyok. Most viszont felmosom a padlót. —
Aho bement a szobájába és ledőlt az ágyára. A plafonra és a falára ragasztott Antaros posztereket nézegette, majd átértékelte az életét és felült.
"Megéri az életed kockáztatni érte?"
A lány ijedten körbenézett, de rajta kívül senki sem volt a szobában.
– K-Ki beszél? — "Te is jól tudod ki vagyok." – A belső démonom? — "Gyorsabban kitaláltad mint azt kellett volna." – Most hagyjál békén. Éppen depressziós vagyok. — "Megéri mindent kockára tenned Antaroért? Hiszen még abban se lehetsz biztos, hogy viszonozni fogja az érzéseidet. Te is tudod, hogy együtt volt Hannal. Lehet még mindig sze—" – NEM! Faszomat, most miért csesztetsz?! — "Nem is létezek bazdmeg, csak a fajedben. Ezt a kérdést magadnak kell feltenned. Te cseszteted magad."
Váratlanul lezuhant a plafon, Aho szerencsére még időben begurult az ágya alá. Mikor kinézett Josephet látta ahogy a törmelékek között állt és káromkodott.
– MIT CSINÁLTÁL BAZDMEG?! — – Aho! Diot keresem, de ahogy látom itt— – NINCS! KURVÁRA NINCS ITT! NEM HASZNÁLOD AZT A GECIS LIFTET VAGY MI?! — – Miért mi van a lift... oh. – ekkor leesett neki – el is felejtettem, hogy az a csövesbánat ott lakik. Köszi! Ja, a plafon miatt ne haragudj. Még talizunk!~ — azzal kiugrott az ablakon.
Aho utána ordított, gecire dühös volt. A fekete pólói (amiket redőnynek ragasztott az ablakra) Jojoval együtt lezuhantak. Semmi kedve nem volt lemenni és összeszedni őket, ezért úgy döntött, hogy megkeresi a B tervét a szekrényében. Szerencsére gyorsan rálelt, ott volt Antaro ebédjegye mellett.
– Mit akarsz azzal a kötéllel? — kérdezte Dio.
Aho már nem is csodálkozott rajta, hogy a vámpír csak úgy megjelent.
– Egyet tippelhetsz. — – Felkötöd magad? — – Hülye vagy?! Akkor nem tudnék Antaro után stalkolni. Ezzel mászok le a ház oldalán, hogy ne kelljen lemennem a lifttel aztán vissza. — – Nem lenne egyszerűbb ha— – NEM! — azzal Aho hozzákötötte a kötelet Diohoz. – Miért pont rám?! — – Nem mindegy? Csak kapaszkódj meg valamibe, nehogy utánam rántsalak. — Aho a kötél másik felét magára kötötte, majd az "ablak" elé állt.
Lenézett a tátongó mélységbe és rájött, hogy inkább lifttel megy le. Mire észbekapott, már lefelé zuhant. Az a buzi lerúgta. Felnézett és Diot látta, ahogy bemutatott neki. Aho gyorsan megkapaszkódott a falba, majd a maradék pár métert mászva tette meg.
– Joseph, jól vagy? — – Ühümm — a feje beleragadt a betonba. – Várj kihúzlak, de csak egy feltétellel. — – Mhi lehne az? — – Segítened kell Dionak és nekem megölni Hant. — – Nehm fhogok Dhionak shegítheni! — – Akkor sziaaa!~ — – Jóhvan! Lhegyen, csak szehdj ki innen, merth megfhulladok! — Aho megfogta és kihúzta Josephet.
Igazából maga is meglepődött rajta, hogy milyen könnyen ment. Megfordult és szembetalálta magát Antaroval.
– Én is segítek. — – A-Antaro te m-mit— – Antatwo vagyok. — Aho egy pillanatig elgondolkodott, majd visszaemlékezett a ma reggelre. – I-Igen, az jó lenne... — – Valami baj van? — lépett közelebb, de Aho hátrébb ment. – Csak... Ez olyan mintha Antaroval beszélnék és... — – Oh... Oh! Ne haragudj! Nem akartalak zavarba hozni. — – NEM VAGYOK ZAVARBAN, CSAK ANNYIRA NEM SZÁMÍTOTTAM ARRA, HOGY RANDOM FELTŰNIK ANTARO ÉS MEGFORDULTAM ÉS OTT VOLTÁL ÉS AAAAAAAAA EZ ANNYIRA GÁZ! — – Egyáltalán nem gáz. — nevetett Antatwo – Inkább... cuki. — – NEM VAGYOK CUKI! —
