✔ Véletlen? Végzetes! (RM ff) ✔

Bevezető

Ott álltam abban a gyönyörű, hófehér ruhában. Az uszálya háromszor olyan hosszú volt, mint maga a ruha. Egyszerűen különlegesnek éreztem magam. Egy olyan nőnek, aki végre megtalálta a boldogságát az Igazi mellett, s mostantól már nem is vár rá más. De nem. Kártyavárként omlottam össze aznap délután. Még arra sem méltatott, hogy kiszálljon abból a rohadt kocsiból, egyszerűen csak elhajtott mellettem és a násznép mellett. A jövőnk mellett. Megalázottnak éreztem magam. Annyi ilyen borzalmat olvas az ember, vagy lát a filmekben, de csak akkor szembesültem a ténnyel, hogy ezúttal én voltam a főszereplő. Csakis én. És ez nem egy elcseszett romantikus film, hanem a valóság. Az én életem. A barátnőm betuszkolt a kocsiba és elhajtottunk a templom elől. Semmit sem voltam hajlandó szólni, amíg megérkeztünk a hotelszobába.

Kihámoztam magam a Vera Wang által tervezett menyasszonyi ruhámból, egy kinyúlt pólóban és pamutzokniban a kanapéra kucorodtam. Egy üveg likőrrel és egy pohárral a kezemben. Ahhoz sem volt erőm, hogy sírjak. Képtelen voltam rá. Nagyobb volt a csalódottságom, mint a fájdalmam. Nem tudtam, mi fáj igazán. Az, hogy átvert, az, hogy vége az életemnek, vagy az, hogy megalázott annyi ember előtt. Talán mind egyszerre. Vagy az elmúlt tíz év az, ami legbelül igazán fájt. Elvégre, nem minden nőt hagynak ott az oltár előtt aznap, mikor készül kimondani az igen-t. Velem megtörtént. De, hogy miért is mesélem el mindezt? Mert azt hittem, hogy innen már nem lehet felállni. Nem marad más, csak a fájdalom és a megalázottság. Aztán váratlanul megjelent Ő az életemben. Ő, aki jött, látott és győzött... ki tudja, mikor és ki tudja, hogyan. Egyszerűen csak megtörtént. Talán így kellett lennie, így volt megírva a nagykönyvben. Bár szerintem mindez csupán a véletlen műve. Egy végzetes találkozás egy vadidegennel egy ismeretlen világban...