✔ Véletlen? Végzetes! (RM ff) ✔

Epilógus

Amikor ez a nő betipegett az irodájába, tudtam, hogy veszélyes lesz. A nővérem mesélt róla; elképzeltem a hosszú szőke fürtjeit és a kék szemeit, amikről Noona áradozott, de álmomban nem gondoltam volna, hogy ennyire lehengerlő lesz. Az óceán mélységét idézte a tekintete, valahányszor belenéztem. A hangja pedig. Az a természetes, kissé füstös rekedtség rögtön beindította a fantáziámat. Tudni akartam, mi rejlik benne, miért sodorta őt ilyen könnyen az ölembe az élet.

Bevallom, olykor képes lettem volna belefojtani őt a kávéjába, vagy csak kirángatni a mókuskerekéből, de mivel ő a főnököm volt, így el kellett viselnem a hóbortjaival együtt. Azt hiszem, pontosan ezek a dolgok miatt szerettem bele. Vagyis inkább abba a nőbe, aki a klubban volt minden péntek este. Noha, azt mondtam neki, hogy nem én hagytam el azt a bizonyos gyufásdobozt az irodájának ajtajában, hazudtam. Noona az orromra kötötte, hogy mindenképp vigyem el bulizni, hogy lazítson és ne legyen egy munkamániás spiné, erre pedig a legjobb megoldás a Mikrokosmos volt. Persze, azt is nehéz volt megtennem, hogy állandó jelleggel káoszt teremtsek körülötte. Noona utálta, hogy mindig pedáns és rendmániás voltam, és meggyőzött, hogy kicsit lazítsak a nadrágszíjon, mert úgy nem fog a terve megvalósulni. A terve, hogy nekem megtalálja az ideális társat. Eleinte azt hittem, viccel, és annak is fogtam fel, mikor Megan kiborult az egyik alkalommal, onnantól nem tudtam csak játékot látni benne. Komolyan érdekelni kezdett ez a nő.

Imádtam minden percet, amit kettesben töltöttünk, és alig bírtam lebeszélni, hogy táncoljunk. Tudom, szüksége lett volna rá, elvégre a nők imádják rázni a formás feneküket, de én mindenképp meg akartam ismerni őt. Tudni a titkait, a vágyait, az álmait. Sokkal vonzóbb akkor, mikor erős nőként beszél, mint mikor zilált tiniként vonaglik a táncparketten. Féltékeny voltam-e valaha is? Nem. De a birtoklási vágy mindannyiszor feltámadt bennem, valahányszor egy férfi megközelítette. A klubtulaj fia, egy gazdag öltönyös fószer a bárpultnál, a pincérsrác, sőt még, a haverom is megjegyezte, mennyire dögös főnököm van.

Bár be kell vallanom, hogy mikor megláttam Parkot vele abban a helyzetben, a földbe tudtam volna döngölni a tagot, és erre jött még utána a volt vőlegénye. Ennél a két fickónál jöttem rá, ha nem vigyázok, akkor kicsúszik a kezeim közül, és futhatok a boldogságom után. Noona mindig is azt akarta, hogy boldog legyek, és mikor mesélt Meganról, éreztem, hogy ő különleges lesz minden téren. Nem csak a külseje miatt.

Most pedig itt állunk egy különleges napon, két év múltán. Megint Meganra várok. Várom, hogy lépésről lépésre egyre közelebb érjen hozzám, megfoghassam a kezét és többé ne engedhessem el. A fehér ruha csak még különlegesebbé varázsolja, nem tudok betelni a látvánnyal. Remélem, a megfelelő kérdésnél képes leszek megszólalni, mert, ahogy elém lép ez a Nő, úgy akad el minden szavam és gondolatom. Végzetesen beleszerettem...

* * *

Sziasztok...

...ennek a történetnek is vége lett, ahogyan oly' sok minden más is véget ér egyszer. Sajnálom, hogy ha valakinek csalódást okoztam ezzel a történettel vagy a rövidségével, de őszintén bevallom, nem terveztem túlságosan hosszúra. Nem az volt a célom, hogy minél hosszabban nyújtsam a szálat, hanem lényegre törően, de közben mégis kíváncsiságot hagyva magam után, kerekedjen ki a végre.

Remélem, mindennek ellenére, szerettétek olvasni, néha mosolyogtatok, olykor pedig talán kicsit elkalandoztatok is. Én nagyon szerettem írni és persze az elején megalkotni ezt a történetet, amit töredelmesen bevallok a Sex és New York c. film egyik jelenete ihletett meg. Igen...a Prológusban olvasható "oltár előtti faképnél hagyás" pillanatai... :o)

Tartsatok velem a többi Történetemnél, mert tartogatok még néhány dolgot a tarsolyomban! ;o)

XOXO,

Unnie