✔ Véletlen? Végzetes! (RM ff) ✔

05. Majdnem

A két óra pontosan arra elég, hogy felfrissítsem magam, és felkapjak valami kényelmesebb göncöt a feszülős miniruha helyett. Ezúttal nem akarom túlságosan szexisre venni a figurát, ma inkább szeretnék kirúgni a hámból, és ha arról van szó, hogy a vécékagylót kell ölelgetnem az éjszaka hátralévő részében, akkor azt ne a kényesebb ruháimban tegyem meg. Inkább olyanban, amit nem sajnálok, ha ki kell dobnom. A legegyszerűbb farmernadrágomra és egy feltűrt ujjú farmeringre esik a választásom, a hajam is loboncként lógva hagyom, ott göndörödik és hullámosodik, ahol akar. Hibátlan kiegészítőként felteszem a szemüvegemet, egy szolid smink, aztán indulás.

A klubban kikérem a szokásos pohár boromat, és mellé kísérő gyanánt egy pohár erősebbet is rendelek. A készülődés alatt nem tudtam túltenni magam a JiMinnel folytatott beszélgetésen, így kelleni fog valami ütősebb pia is a boron kívül. Ami tényleg elfeledteti velem a gondjaimat. A fehér, gyöngyöző nedű könnyen lecsúszik a torkomon, meg sem érzem a hatását, s már nyúlok a borostyánszínű alkoholért. Az első nagyobb korty égeti a nyelőcsövemet, ami majdnem visszaköszön a pultra, de végül erőt veszek magamon és lenyelem az egészet. Előbb megérzem a jótékony hatását, ami a felejtést illeti, mert már azt sem tudom, miért jöttem le ma a klubba. Egy mámort és kéjt ígérő aroma kúszik az orromba. Ismerem ezt az illatot. Kár lenne tagadnom... szeretem ezt az illatot...és a hozzá tartozó férfi sem hagy hidegen.

- Kérek még egyet! – megemelem a whiskys poharat, és megkocogtatom a szélét, utalva ezzel az ürességre, ami tátong benne. A pincér biccent válaszul. – Okos fiú. Nagyon okos... – sóhajtok fel, miközben visszateszem a kristályt a pultra. Pontosan akkor, mikor az andalító illatfelleg tulajdonosa megjelenik mellettem. – Késtél...

- Sosem késem – feleli bugyinedvesítő hangján, de lehet inkább a közelsége az, ami így hat rám. – Tudhatnád, hogy én mindig időben érkezem. – A pincér leteszi elém az újabb adag whiskyt, majd NamJoonra fordítja tekintetét. – Egy üveg gyümölcsös cidert. Nem lesz egy kicsit sok? – pillant rám, ahogy a második pohár borostyánlötty landol a gyomromban.

- Ellenkezőleg! – vágom rá gondolkodás nélkül, s már emelem is megint a kezemet. – Még egyet!

- Szerintem meg épp eleget ittál mára. – NamJoon elhúzza előlem a harmadik pohár ütős alkoholt, és helyette elém tol egy üveg ásványvizet. Még a borospoharamat is száműzi a közelemből, nehogy abból kérjek inkább egy újabb kört. Áruló... Kegyetlenül vonzó, de áruló... – Gyere, beszélgessünk kicsit. Hátha én jobban megértelek, mint az alkohol.

NamJoon udvariasan lesegít a székről, aztán eltámogat a számunkra fenntartott bokszba, és leültet a kanapéra. Már várom, hogy leüljön velem szemben és úgy kortyolgassa el a kikért sörét, de ezúttal mellettem foglalja el a helyét. Szorosan. A combjaink egymáshoz simulnak, s ez a forróság, ami a testéből árad, azonnal elönt engem is. Az is lehet, hogy ez már a pia hatása. Mindegy is. Jól esik. Képtelen vagyok megállni, hogy ne simuljak ösztönösen NamJoonhoz. Vállamat mellkasának dörgölöm, hallom, ahogy a mélyről jövő lélegzetét elfojtja. Még egyszer megismétlem a korábbi mozdulatomat, de most sem reagál úgy, ahogy szeretném. Kezd bosszantani NamJoon hűvössége. Legalább egy kicsit lazíthatna itt a klubban. Egy pillanatra az is megfordul a fejemben, hogy nem kedveli a nőket, bár erre az estére igazán kivételt tehetne.

- Talán van valami baj? – szólalok meg ráunva a tétlenségre. Nemlegesen megrázza a fejét. – Nem tetszem talán? – fordulok felé, szemein csillognak a klub fényei, ami még mámorítóbbá varázsolja a tekintetét. Erre a kérdésemre sem válaszol, csak néz rám. – Meleg vagy? - Nem így akartam nekiszegezni a nemi identitására vonatkozó kíváncsiságomat, de egyszerűen kibukott belőlem.