✔ Véletlen? Végzetes! (RM ff) ✔

09. New York

Három hónap...

Közel három hónapja, hogy felmondtam a cégnél és visszaköltöztem New Yorkba. Mivel a régi lakásomat nem adtam el, így szerencsére nem kellett bajlódnom egy újabb lakás kutatásával. InHee, mikor megtudta, hogy beadom a felmondásomat, próbált meggyőzni az ellenkezőjéről, de én hajthatatlan voltam. Nem tehettem mást. Egyszerűen nem találtam más megoldást. Le kellett mondanom NamJoonról, mert fontos a legjobb barátnőm. Tudom, egy életre megbántottam NamJoont, főleg, miután a szállodai szobámban is együtt voltunk. Egészen napkeltéig velem maradt, és ha nem erősködtem volna annyira, akkor még arra is hajlandó lett volna, hogy az egész hétvégét együtt töltsük. Gondolkodási időt kértem tőle, amit kedvesen meg is adott. Hétfő reggel pedig már csak a cuccaimért mentem be az irodába, meg sem magyaráztam NamJoonnak, mit miért teszek. Sem fizetésemelés, sem másik poszt nem tudott maradásra bírni. Szerencsére maradt bőven tartalékom, így nem kellett azonnal másik munka után néznem, s rájöttem, hogy többé nem akarom, hogy mások irányítsanak. Mások akarata legyen a szemem előtt, mások érdekeit kelljen képviselnem, amik olykor még az én elveimet is megbotránkoztatták. Eldöntöttem, hogy saját céget alapítok, és ebben InHee segítségét kértem. Mióta visszajöttem, ritkán találkozunk, ő a munkájára hivatkozik, én pedig az elfoglaltságaimra és az ügyintézéseimre. Most viszont már egyikünk sem keresett kibúvót.

A kedvenc kávézónkba beszéltünk meg találkát, ahová én szokás szerint korábban érkezem, InHee viszont szokásához híven, fél órás késéssel fut be. Integetek neki, egy széles mosolyt villant rám, aztán megrohamozza az asztalunkat. Gondolkodás nélkül ölelem magamhoz, majd kikérve két jeges cappuccinot, leülünk egymással szemben. InHee, ahogy mindig, most is ragyog, én inkább már sokkal visszafogottabb vagyok.

- Na, mesélj, Lisi! Milyen újra itthon? Visszaszoktál az amcsi népekhez? – Finoman hörpint a jeges italból, aztán nagy szemeit rám meresztve várja, hogy beszámoljak mindenről.

- Hmm... ami azt illeti, igen, hamar visszaszoktam. Bár vannak olyan dolgok, amik érthetetlenek számomra, de hát ez az én világom. De inkább te mesélj nekem! Mi újság a cégnél? Vagy. Várj. Nem. Inkább nem is akarom tudni. – A legjobb lesz, ha totálisan kitörlök mindent, ami a WeConnecttel kapcsolatos.

- Hát... tudod. Annyira nem leányálom. – InHee elkeseredettsége meglep. Soha nem foglalkoztatta őt a munkahelyi atmoszféra, nagyon jól elvolt a saját kis világában. – Főleg a busani leányvállalat nem valami rózsásan alakul.

- Hah? Hogyan? – nyelek egy nagyot, mikor InHee a másik irodát emlegeti. – Hogy' érted?

- Az új részlegvezető nem éppen egy főnyeremény. Az öcsém szavaival élve. – Ahogy felnéz a poharából, miközben NamJoont említi, látom a tekintetében a várakozást és azt, hogy kíváncsi, mi történt pontosan kettőnk között. – Totál kiakasztja szegényt, idiótaságokkal bízza meg, aztán meg lecseszi, hogy mást csinált, mint amit kért. Szóval totál szívás az a vén szipirtyó.

- Hmm... értem. – Én is kortyolok a kávémból, majd visszateszem a csészét az asztalra és kezeim között szorongatva nézem InHee mozdulatait.

- Ki vele!

- Micsodával?!

- Te meg az öcsém, Megan. – Ajajj... amikor a legjobb barátnőm ezen a néven szólít, tudom, hogy oltári nagy bajban vagyok.

- Khm. Mármint? Nincs... nincs köztünk semmi... nem. Nem történt... semmi. Csak~

- Aish! Az ég szerelmére, Lisi! NamJoon totál kiborult, mikor megtudta, hogy felmondtál és te el sem mondtad neki! – InHee felháborodása csupán egyetlen másodpercig tart, majd elengedi a poharát és kezei közé fogja az én kezeimet. – Szereted az öcsémet?