A békacsókolgató hadművelet

11. fejezet - Flört

- Az ilyen férfiak egész biztosan nem tetszenek – jelentette ki Ochako, amikor Tsuyu finoman megkérdezte, nem tetszik-e neki véletlenül a néhány nappal azelőtt megismert orvos. Szeretett volna egy kicsit jobban felháborodni a feltételezésen, de ő is érezte, hogy a kelleténél egy kicsit hosszabban ecsetelte az éjjel-nappaliban történt találkozásukat. A barátnője sokatmondó pillantást küldött felé, de nagyvonalúan nem tett semmilyen megjegyzést.

Ochako az idejét sem tudta, mikor volt utoljára teljesen szabad, mindenféle irodai munkától, gyilkossági ügytől és gonosztevőtől mentes szombatja. Eredetileg szeretett volna otthon maradni és bevackolódni a kanapéra egy regénnyel vagy egy filmmel, de amikor Tsuyu elhívta őt sütizni, nem tudott neki nemet mondani. Mostanra elérkezett a városba az igazi tavasz, a parkok megteltek emberekkel, mindenfelé családok és kutyasétáltatók lepték el a füvet. A park szélén álló cukrászda teraszán ülve Ochako úgy érezte, mintha hosszú idő után most először kapott volna igazán levegőt.

- Pedig nincs azzal semmi baj, ha tetszik neked – jegyezte meg Tsuyu a limonádéját kavargatva. Ahogy az utóbbi időben mindig, ezúttal is nagyon fáradtnak tűnt, a szemei alatt hatalmas karikák sötétlettek, és az egyetlen, ami ellensúlyozni tudta ezt, a vidám mosolya volt. Saját elmondása szerint az esküvőszervezés minden erejét és idejét felemésztette, ezért neki is nagy szüksége volt erre a barátnős délutánra. Ochako szerette volna a szervezésről faggatni őt, de Tsuyu már a legelején leszögezte, hogy kivételesen nem is szeretne gondolni a menüre, meghívóra, zenére és a többi problémás pontra.

Ez persze azt jelentette, hogy lényegesen több figyelem irányult Ochako magánéletére. Azt pedig jelenleg majdnem teljes egészében a békacsókolgató hadművelet tette ki. Kamiya doki meg még ezen belül is egy kifejezetten hosszadalmas blokkot tudhatott magáénak. Talán csuklott is egy kicsit, akárhol volt is éppen.

- Gyakorlatilag gúnyolódott rajtam – vetette ellen Ochako, miközben a villájával egy apró darabot vágott le a süteményéből. – Ő talán megjegyez mindenkit, aki bemutatkozik neki? Te megjegyzel minden nevet? Vagy csak én vagyok ilyen béna?

- Ne szívd mellre, Ochako – szólt rá Tsuyu. – Az elmondásod alapján inkább flörtölni akart veled, nem gorombáskodni. A flörtölés pedig néha elég fura.

- Ha ilyen, akkor tényleg az – ismerte el Ochako egy gondterhelt sóhaj után, aztán elkezdte eszegetni a sütijét, mert az mindig jobb kedvre tudta deríteni őt. Egyre többször érezte úgy, hogy behozhatatlan hátrányból indult, amiért egész kamaszkorából és a húszas éveinek elejéből is kimaradt a randizás és a flörtölés minden formája.

Ötlete sem volt, mi számított normálisnak, mi ment túl minden határon, vagy mi számított egyáltalán flörtölésnek. Ahogy próbálta visszapörgetni az éjjel-nappaliban elhangzott rövid beszélgetésüket, a doki egyik megjegyzése sem tűnt kifejezetten hízelgőnek.

- Nem kell vele újra találkoznod – jegyezte meg Tsuyu. – Nem cseréltetek elérhetőséget, szóval igazából feleslegesen aggódsz.

Erre természetesen Ochako is gondolt, és ő maga volt a leginkább meglepett, amikor rájött, hogy ez az opció sem tette igazán boldoggá.

- Jó illata volt.

A bizonytalan kijelentés hallatán Tsuyu olyan hitetlenkedő arcot vágott, amit még Mineta is megirigyelhetett volna. Sokatmondón felvonta az egyik szemöldökét (ezt Ochako sosem tudta leutánozni), a fejét pedig félrebiccentette.

- Jó, tudom, most olyan vagyok, mint egy döntésképtelen kislány – dőlt hátra a székében Ochako. A cukrászda nem csak tökéletes helyen volt, de még a teraszt is kényelmes bútorokkal rendezték be. Messze nem a süteményük volt a legcsábítóbb.