A békacsókolgató hadművelet

16. fejezet - Vérbeli gonosztevő

Szép jó napot a szép hölgynek!

Rég nem beszéltünk, mert gondoltam, jobb lesz, ha nem kereslek egy ideig a múltkori randink után. Nem volt amúgy kínos, ha ezen rágódnál, tényleg semmi baj. Csak gondoltam, megkérdezem, hogy vagy azóta. Jobban? Remélem, jobban.

Képzeld, a múltkor randiztam egy lánnyal, akit aznap letartóztattak. Azt hiszem, nincs szerencsém. De nem adom fel! :)

Üdv: Daichi

Ochako reggel olvasta először a rövid üzenetet, de azóta sem tudta igazán hová tenni. Elhatározta, hogy a vonaton válaszol rá, de a húszperces útnak már majdnem a fele eltelt úgy, hogy ő egyre csak meredt Daichi soraira. Azt gondolta, hogy soha többé nem hall majd a férfiról, és teljesen meg is értette volna, ha ez így történik, hiszen a randijuk elég csúnyán ért véget. Pontosabban nem is csúnyán, hanem inkább kínosan (legalábbis az ő részéről).

Az üzenet alapján úgy érezte, Daichi nem feltétlenül második esélyért jelentkezett, hanem csak úgy. Talán azért, mert egy csónakban eveztek, már ami a társkeresést illeti. Mert bár a megszólítás flörtölősnek tűnt, a levél többi része inkább baráti hangulatú volt. Éppen ezért nem tudta, hogyan kellene válaszolnia – márpedig szeretett volna valahogyan reagálni, mert akárhogy alakult is az estéjük, hálás volt az első békájának. Amilyen felelőtlenül viselkedett, sokkal rosszabbul is járhatott volna, ha a randipartnere nem olyan jóindulatú, amilyen.

Végül három megállóval az iskola előtt sikerült rávennie magát, hogy pötyögni kezdjen. Természetesen éppen akkor, amikor még csak a megszólításnál tartott, a telefonja jelezte, hogy üzenete érkezett valaki mástól is. Daichin kívül Kosuke volt az egyetlen, akivel ismerősök voltak, így ő is a messengeren jelentkezett. Ochako tudta, hogy arra már nem lesz ideje, hogy azt is elolvassa, így kényszerítette magát, hogy koncentráljon.

Szia!

Jobban vagyok, csak egy kicsit fáradtnak érzem magam. A munka meg ilyenek.

Sajnálom, hogy így jártál azzal a lánnyal. Nem a randin kapták el, ugye? Nem bántott téged?

Örülök, hogy nem adod fel! Remélem, hogy legközelebb már szerencséd lesz. :)

Ochako

Még ő maga is elfintorodott, amikor elküldte a válaszát. Ennél semmitmondóbb és bénább üzenetet talán még soha nem írt. Abban viszont őszintén reménykedett, hogy a letartóztatott randipartner nem tett kárt szegény Daichiben. Ahogy leszállt a vonatról, próbálta végigpörgetni magában a híreket, de egyik mostanában történt esetet sem tudta volna ráilleszteni a helyzetre.

Az órájára nézve megszaporázta a lépteit. Nem akart elkésni, és nem is igazán a gyerekek, hanem inkább Iida miatt. A volt osztálytársa annyira izgatott volt az új (saját!) osztálya miatt, hogy Ochako szerette volna, ha minden tökéletesen alakul azokon az órákon, amelyekre meghívták őt. Készült is rá, mert reggeli közben átfutotta az osztálynévsort, a gyerekek neve mellé írt képességeket, és még az óratervből kimásolt szövegbe is belepillantott. Jó, az igazat megvallva volt némi bűntudata, amiért nem olvasta végig az egészet, de mentségére szóljon, hogy a szöveg három oldalas volt, annyira pedig nem volt ideje.

A U.A. kapuján belépni még mindig különleges érzés volt, és Ochako egy pillanatra mintha visszarepült volna a saját gyerekkorába. Aztán meglátta az udvaron nyüzsgő, egyenruhás kamaszokat, és kénytelen volt elismerni, hogy ebből ő sajnos már kinőtt, szóval inkább újra megnyitotta a barátja előző esti levelét. Iida instrukciói alapján a béta gyakorlóra kellett mennie, ami szerencsére nem volt olyan messze a főbejárattól. Ahogy átvágott a parkon, innen-onnan hallotta, hogy a nevét emlegetik a diákok, és ez rettenetesen furcsa volt.