Csak Még Egy Fejezet ( Hatake Kakashi fanfiction)

1. Fejezet ( Az első találkozás)

- Mégis mért akarsz el menni kislányom? - kérdezte az Apám ahogy le ült a hatalmas székébe.

- Nem vagyok ide való nem találom saját magam Apám – felettem őszintén.

Ez a falu teljesen fel emésztett, a sok düh és a gyülőlet ami ebben a faluban gyűlt össze.

- Ne beszélj hülyeségeket Makoto – éreztem hogy az Apám nem képes úralkodni magán, fel egyenesedtem és fel vettem a földről a táskámat.

- Nem hülyeség Apám vándornak csapok fel és el hagyom ezt a falut, amióta Anya meg halt te is meg haltál Apám. Ég veled.

Tisztán emlékszem ezekre a szavakra és ennek majdnem két éve. És mondhatuk azt hogy én vagyok az egyetlen élő példánya a Szoga klánnak aki rendelkeztek egy totem állattal amivé át is tudtak alalkulni.

A két év alatt vándoroltam a sok falu és ország között, sok mindent fel jegyeztem a könyvembe amit mindig magammal vittem, sok új ninját ismertem meg és sokukkal harcoltam is. Be vallahatom hogy sokkal erősebb vagyok mint régen a faluban volt. Sokat gondoltam rá, hiányzott. De alig hogy el hagytam a falumat rá pár hétre az Akatsuki le robolta. Vissza mentem hogy meg nézem maradt e túl élő de senki sem élte túl. A házak romokban a fák a környéken ki égve és kidőlve hevertek. Azon a napom fogadtam meg hogy nem akarok érezni semmit sem és abban a két évben érzéketlen lettem nem éreztem semmit sem. A bennem élő állat lett az egyetlen társam, a barátom és a családom. Sok embert meg öltem be vallom de azok mind meg érdemelték a halál karmait.

Meg álltam a patak mellett majd le ültem a parjtára és néztem ahogy a viz csobogott le. A táskámból elő vettem a könyvet meg egy ceruzát és irni kezdtem. Pár perc múlva meg éreztem egy nagyon furcsa szagot fel néztem és bele szagoltam a levegőbe.

Valaki a közelben volt és izzadt volt tisztán éreztem.

El pakoltam és el indultam a szag irányába.

Nem sokára a szemem előtt meg jelent egy 16 éves szőke hajú fiú narancssárga és fekete öltözéke csurom verejték volt.A fiú kunait dobált a közeli fába majd egy klónt hozott létra, aki a charkát a fiú kezébe irányitota, ami gömb alakot fel véve hatalmas pusztitást mért a fára.

- Ki vagy te ? .. Ne bújkkál ott gyere elő – mondta a szőke fiú és felém fordult.

Ki jöttem a bokrok közül és a fiúra néztem.

- A nevem Szoga Makoto – feleltem mosolyogva.

- Az én nevem Uzumaki Naruto – mondta hatalmas mosolyal és maga felé bökött ujjával.

- Mit csinálsz itt Naruto?

- Edzek hogy erősebb és formába legyek a következő küldetésre – felete vidáman.

- Értem akkor nem is zavarlak – mondtam és már indulni akartam vissza az erdőbe de utánam szólt.

- És te mit csinálsz az erdőben? - kérdezte és kék szemei ragyogtak a kíváncsiságtől.

Annyira aranyos egy fiú volt hogy meg tudtam volna zabálni.

- Ott lakom – meglepte a válaszom, de ez volt az igazság, a bennem élő állat miatt nem féltem az éjszakától és az emberektől vagy ninjától, általába aki velem kötekedett meghalt.

- Nincs otthonod.

- Két éve hogy lerombolták, a családomat és a falut is.

- És tutod kik tették? - valami meg változott a fiún más is ki szagoltam tőle és a szag olyan ismerős volt mint a kedvenc kajám illata.