Csak Még Egy Fejezet ( Hatake Kakashi fanfiction)

2. Fejezet (Az úti cél Homokrejtek)

Az ágyban hanyatt fekve nézem a plafont és az elmúlt pár órája történt dolgokon jár az eszem.Mikor meg volt a be mutatkozás a Hokage bele egyezett abba hogy én is a csapattal tarsak a küldetésre, ahol a Kazekaget kell ki menteni az Akatsuki kezei közül. Ahogy a részleteket hallagtuk észre vettem hogy Naruto testtartása meg változott, éreztem rajta a düh és a harag illatát és még ott lapangot a bosszú szaga is. Tudtam hogy a Kazekage fontos Narutonak, de ennyire?Tudtam hogy nem egy hétköznapi fiú de mégis mi hajtja ennyire előre, miből meriti az a sok erőt?Tudom hogy a Hokage cimet akarja, de nem hinném hogy csak ezt hajtja előre.

Ki keltem az ágyból, majd az ablakon át ki másztam a tetőre a kezemben a könyvel és a ceruzával. Az idő kellemes volt, az ég csillagos és a hold is ki volt kerekedve amivel kellő fényt adott Konoha falujára.Három mondat után meg csapta az orrom valami kellemes illant, amitől a gyomrom bukfencet vettet, még a bennem élő medve is mozgolodni kezdet. Újra bele szagoltam a levegőbe, az illat nem volt messze de én mégis annak hittem.Vissza mentem a szobába és be akartam csukni az ablakot de az a kellemes illat nem akart el illani. Fel öltöztem de most csak a fekete pólómat vettem fel.Az illat után mentem mikor elértem a kellemes illat forrását, a szívem ki hagyott egy ütemet a gyomrom újra liftezni kezdet és a torkom is ki szárazt.Mivel a kellemes illat nem mástól származott mint Hatake Kakashitől aki kint állt és a vas korláton nyugtata izom karját. A fejpánt nem volt rajta így az ezüst haja össze-vissza állt, az ujjaim hirtelen bizseregni kezdet hogy bele szántsam a fiú hajába.

Meg ráztam a fejemet.

Mégis mi a fene van velem ?

Amióta megláttam ezt a férfit teljesen rossz és mocskos dolgok jutnak eszembe, és persze a szívem is vad kalapálásba kezd.

- Mért bújkálsz ott?.. Ne tán titkon egy kukoló vagy? - jön a kérdés az ezüst hajú férfitől.

- Nem csak...csak.. - most mondjam el az igazat, vagy inkább fussak el?.

Nem , nem futok.

Le ugrottam a férfi mögé, aki meg fordult de újra csak az egyik szeme nézet rám, a másikat le hunyta, de a sebhely ami végig húzod rajta el varázsolt, hirtelen a hátam lévő sebhelyem bizseregni kezdet, nekem is meg volt a maga pokla.

- Nem csak egy kellemes illatot éreztem, és azt követem – mondtam egy mosolyal, a férfi rám nézet majd össze fonta a hatalmas karjait izmos mellkasa előtt.

És megint érzem azt a bizsergető és melegséget a testemben.

Mégis mi a fene történtik velem?

- És sikerült meg találni? - kérdezi.

- Nem egészen, el vesztettem – be vallom nem akartam vissza menni a szobámba, valahogy jó érzés volt végre tásaságban lenni.

- Neked nem pihened kellene? - próbáltam be tölteni a kinos csendet.

- Kérdezhetném ezt én is.

- Nem tudtam aludni, furcsa hogy tagja vagyok egy csapatnak – vallottam be.

Oda léptem mellé és fel vettem úgyan azt a testtartást mint ő.

- Mióta vagy egyedül ? - kérdezi de maga elé bámul.

- Két éve élek az erdőbe, illetve vándorolok – vallom be.

- Mért döntöttél úgy hogy el hagyod a faludat? - jól esett hogy végre valaki fel tette ezt a kérdést nekem, de nem biztam meg ebben a férfiba hisz nem tudtam róla semmit sem.

- És te mért hordasz maszkot? - válaszoltam egy kérdésel.

- Kiskorom óta hordok maszkot, azt nem mondhatom meg hogy mért is de én így szeretem. - válaszolta, talán tényleg meg tudok benne bizni?

- Benned tényleg egy medve él ? - nézet most már rám.

Én is rá néztem és úgy válszoltam.

- Igen, azt mondták az öregek a faluban hogy mindenkinek a lelkében van egy bizonyos állat ami a személyiségét tükrözi, és ha el fogadja a totem állatját egyesülni tud majd vele..

- És te neked mekkora az erőd? - kérdezte fel vonva tökéletes szemöldökét.

- Nagy , igaz nem akkora mint jinchuurikié de monhatjúk azt hogy fele akkora – vallom be nem tünt meg lepetnek, sőt semmilyen érzelem nem tükrözik az arcán.

- Te tudsz a jinchuurikról?

- Igen. Az utaim során hallottam róluk, még le is jegyeztem őket a könyvembe – mondtam mosolyogva majd el fordultam tőle.

- Tud hogy Naruto is egy jinchuurik és a Kazekage is az, Narutoban van a kilenc farkú róka démon Gaaraban pedig az egy farkú – mondta Kakashi.

Köpni nyelni nem tudtam, az az aranyos fiú aki ide hozott benne él a kilencfarú? ..  Be vallom fájdalmas az a küzdelem amit egy Szoga klán tag tesz meg a lelki állatjával, mivel a test való irányitsásért küzdenek meg egymással,volt már olyan esett hogy valaki felett a lelki állatja győzőtt és onnantól, cápa vagy sas képében élt tovább.Talán Naruto azért volt annyira határozott a Hokagegénál, élve vagy holtan de megmenti az egyfarkú jinchuurikit?.

- De nem kell félned tőle ha most azon agyalsz.

- Nem félek tőle, sőt mi több becsülőm őt – a válaszom harátozottan hatással volt a férfira mivel hirtelen előttem termet.

- Látom rajtad hogy nagy tehet cipelsz a válladon – ekkor erős keze a vállamon landolt, a melegség és a bizsergés azonnal végig járta a testemet.

- Ha valami segitség kell Makoto rám számithatsz – a nevem úgy gördült le a nyelvéről mint az édes méz, folyékonyan és finoman.

De a kalapáló szívem mellett ott volt a józan eszem is, el löktem a kezét a vállamról amitől a kellemes érzések is el tűntek, majd el mentem mellette és a korlátra állva a vállam felett még oda szóltam Kakashinak.

- Jó éjszakát – nem vártam meg hogy mond e valamit, csak ott hagytam. Lassan pirkad és jó esne egy kis alvás az indulás előtt.

                                                                                        ***

Másnap reggel pontban nyolc órakor mindenki ott állt a fő kapuban, kivéve az ezüst hajú Kakashit.

- Jó reggelt! - köszöntem oda Sakuranak és Narutonak.

- Jó reggelt! - köszönt vissza a rózsaszin hajú.

- Jó reggelt Makoto -chan – köszön Naruto.

- Hát te ki vagy?... Még nem láttak itt ? - kérdezte egy négy cofból álló szőke hajú lány.

- A nevem Szoga Makoto, és én is a küdetésre megyek hogy ki szabaditsuk a Kazekageét – mondtam és a kezemet nyújtottam a lány felé.

- A nevem Temari homokrejtekből – mondta és kezet rázott velem.

- Hali. Bocs a késésért még be kellett mennem a Hokagehoz – jelent meg Kakashi.

- Egy dolog sosem változik sensei – mondta Sakura.

- Mégis mi ?

- Maga még mindig szeret késni, ugyan úgy mint régen – állapitóta meg Sakura.

- Meg lehet de most már indultjunk. - mindeki indulásra készen állt és rám meredt.

- Jól vagy? ... Kicsit piros az arcod – mondta furcsa tekintettel Naruto.

Igaza lehetett érezem hogy a fejemet el önti a pirosság, az izgalom el öntötte a testem annyira boldog voltam egy küldetés.

Annyira nem birtam magammal hogy fel ugrottam és el kiáltottam magam:

- Az úti cél Homokrejtek, vigyázz mert jövünk!