Csak Még Egy Fejezet ( Hatake Kakashi fanfiction)

9. Fejezet ( Ez az én menedékem - Kakashi)

Reggel mikor fel keltem Makoto már nem volt mellettem, be vallom szeretem volna látni a reggeli álmos arcát.Amióta Naruto be hozta Konohaba azóta el vagyok varázsolva, tudtam hogy nem esett jól neki az amit tegnap este mondtam neki, de valahogy úgy éreztem hogy ezt tudnia kell.Fel ültem az ágyon és megdörzsöltem a szemeimet, az orvosok azt mondják hogy még pár napig nem tudom használni majd a bal szememet.Ki néztem az ablakon ahol a nap már be ragyogta a falut s annak lakóit is.

De vajon Makoto hová ment?

Ez a kérdés motoszkált bennem amikor az egyik nővér lépet be.

- Jó reggelt ! - köszönt vidám mosolyal az arcán.

- Jó reggelt ! - viszonoztam az üdvözlést.

- Hogy érzi magát? - kérdezte és vékony kezét a vállamra tette.

- Egész jól vagyok, köszönöm – feleltem.

- A doktor úr majd meg szeretné újból vizsgálni magát – közölte de hirtelen le dermetem ahogy a keze le indult a vállamról a karomig.

- És ha bármire szüksége van akkor csak szólj – nem voltam hülye tudtam mire gondol, de én nem az a fajta ember voltam akit ő akart.

- Én azt tanácsolom kedvesen nővérke hogy látogassa meg a többi beteg is, míg még türelmes vagyok – a nővér azonnal vissza húzta a kezét ahogy meg hallotta Makoto hangját. Jó magam halkan kezdtem el kuncogni, de mikor a nővér ki mentem hangosan is fel nevetem a maszkom alatt.

- Mig még türtelmes vagy? - kérdeztem vissza nevetve a lánytól aki egy szatyrot szorongatott.

- Hát igen mert úgy tudom hogy ha tudják hogy valakinek vagy párja arra nem mozdulnak rá – magyarázta.

Fel vont szemöldökkel néztem rá, hirtelen úgy éreztem hogy ezt az alkalmat meg kell ragadnom.

- Szóval te most a párodnak tartasz? - kérdeztem és hátra dőltem az ágytáblának.

- Nem - válaszolta de az apró pir ami el lepte az arcát az el árult az igazat. - Csak meg mentetelek – tette hozzá habozva.

- Nem kellett volna – ravaszul mosolyodtam el igaz ő ezt nem látta.

- Jó akkor legközelebb őt hivd magad mellé estére.

- Nem nem téged jobban el birlak viselni mint őt – válaszoltam, aminek hallatán Makoto arca már olyan volt mint egy rák.

- Talán jobban járnál vele mint velem.

- A türelmetlen lányokat birom – dobtam be az utolsó lapot.

Makoto rák vörösen állt az ajtóban és a szatyor fülét szorongata, tekintettem barna szemébe mélyedet, amiben a vágy lángjai égtek.Ez a kis hülyeségem nem csak őt de engem is fel tüzelt, meg akartam csókolni őt, de el döntöttem addig nem lépek míg ő engedélyt nem ad rá.El forditottam a fejemet tőle hátha így csillapodig a vágy de ez mit sem segitett.

- Mit hoztál ? - kérdeztem végül.

- Almát és egy kis szamócát – válaszolt majd le tette a kis asztalra az ágy mellé.

- Makoto ma esete is szeretném ha itt lennél – mondtam de a tekintettem még mindig Konoha reggeli nap fényeit nézték, nem mertem rá nézi mi van ha el veszitetem a fejem és meg ragadom őt, majd az ágyhoz szegezem és addig csókolom míg még kapunk levegőt.

Hirtelen mocskos dolog jutottak az eszembe, hogy mit szeretnék vele tenni, el kellett küldenem őt innen, míg még birtam magammal.

- Még nem tudom – válaszolta.