Csak Még Egy Fejezet ( Hatake Kakashi fanfiction)

5. Fejezet ( Forró Nyomokon)

Reggel ki pihenve ébredtem fel, mikor el fordultam egyedül voltam a szobába, illetve nem mert hallottam ahogy a zuhany ment a fürdőben hirtelen eszmbe jutott hogy vajon Kakashi hogy nézhet ki póló és a maszkja nélkül?

Ó! Te fincsi lépes mézes!

Jézusom ... Meg ráztam a fejemet majd fel keltem és mentem az ajtó felé de ekkor az ezüst hajú ki lépet a fürdőből teljesen fel öltözve, kivről persze meg könnyelbültem de belül kicsit csalódót voltam.

- Jó Reggelt! - köszönt mosolyogva igaz ezt csak a szemén láttam.

- Jó Reggelt! - köszöntem vissza.

- Amit a tegnapit illeti, nem akartam rád ijeszteni vagy ilyesmi, én csak ...csak...- olyan aranyos volt mikor nem tudta be fejezni a mondatot.

- Csak kicsit szét estél, értem Kakashi ne aggódj – mondtam egy mosolyal az arcomon.

- De most megyek készülödni hamarosan indulnuk kellene – mondtam a férfi szemébe mélyedve.

- Igen meg lehet – mondta de sem ő sem én nem mozdultunk.

- Akkor szia nem sokára – mondtam és végre erőt vettem magamon hogy ki lépjek az ajtón de még hallottam ahogy azt mondja:

- Hali.

Már mindenki készen állt hogy végre el induljunk Gaara után, csak egy személy hiányzott még pedig Kakashi.

- Tuti hogy ezt már direkt csinálja – morgolódót Sakura.

- Bocsánat a késésért már itt is vagyok – jelent meg az ezüst hajú.

- Várjanak még Konohaiak, én is magukkal tartok – jelentette ki egy öreg asszony.

- Biztos hogy ön ki fogja birni ezt az úttat? - kérdeztük majd nem egyszerre Sakurával.

- Több harcot meg éltem már, mint a magafajtájuk fiatal ninják – mondta magabiztosan, homokrejtek véne.

- Biztos benne? - kérdezte kíváncsian Naruto.

- Igen biztos, meg van egy elintézni valóm egy bizonyos személyel – láttam az öreg homokrejteki vénen hogy magabiztos és tudja hogy mit csinál.

- Rendben van, de kérem maradjon a közelünkben – mondta Kakashi.

Nem sokkal az információkkal telien el indultuk Gaara után, be vallom örültem hogy végre el indultunk, a beszélgetések alatt mind végéig éreztem magamon Kakashi tekintettét. De én nem néztem felé, féltem ha ezt meg teszem akkor újra vissza gondolok az éjszakára, arra ahol az erős karai át öletek és közben erős szoritottak ő hozzá. Be kell hogy valljam hogy abban a pillantban el vesztem, el vesztem egy lila ködben ahol csak én és az ezüst hajú vagyunk. De a valóság hamar utol ért minket.De az érzés amit akkor este éreztem az bele ivodott a bőrömbe.Akartam őt. De félek hogyha neki adom a szívemet azzal talán boldogság és talán bánatott is kapnák tőle, és erre nem voltam fel készülve.Erős vagyok, de a szerelem egy olyan harc ahol még a legkeményebb ember is össze roppan.

- Te úgy e a Szoga klán tagja vagy ? - kérdezte oda lépve a homokrejtek véne.

- Igen, kérem – válaszoltam udvariasan.

- De a hirek szerint az egész klán oda veszet, te hogyhogy meg úsztad? - kérdezte a vén.

- El hagytam az otthonomat – válaszoltam egyszerűen.

Be vallom az utjaim során meg lepett hogy mindenki hallott a klánomról, és mindig fel tették ezt a kérdéseket, és én mindig ezt a választ válaszoltam, hogy valaha el mondtam e az igazat?..Soha senki nem tudta meg hogy mért is hagytam el az otthonomat igazából.És talán nem is fogják, de ekkor a tekintettem akaratlanul is Kakashira tévedett aki a csapat előtt sétált.Talán benne meg bizhatók?Tettem fel magamnak a kérdést újból, de a válasz nem tudtam adni rá.