Szoga Makoto a klánja utolsó tagja de ez azért van igy mert ott hagyta a faluját, melyben a düh s gyűlölet vetett gyökeret. A Szoga klán hires volt a lelkükben élő totem állatjukról akivé át is tudtak alakulni, de ennek is meg volt a maga veszélye...
Három nap után meg érkeztünk Homokrejtekbe, a bejáratná egy csomó holttest és ninja volt még.
- Ó Temari – sama jöjjön gyorsan, a testvére bajban van – rohant oda az egyik ninja mikor meg látott bennünket.
- Mi történt Kankuroval? - kérdezte Temari aggodalommal.
- Tudtunk szerint, az Akatsuki után ment akik el vitték a Kazekaget, és mikor rá találtunk alig volt pulzusa – láttam ahogy a lány remegni kezdett de erőt véve magán a ninja felé fordult.
- Vezess oda minket és mond meg hogy még is mi történt itt – parancsolta Temari és az ujjával a halott homok ninják felé mutatott.
- Rendben van Temari – sama, erre jöjjenek – követni kezdük a homokrajteki ninját közben meg el mesélte hogy mi is történt.
Közben tekintetemmel Narutot figyeltem, látszodt rajta hogy már most ideges ami a faluval történt, és még a részleteket nem is hallotta, de még is abban reménykedtem hogy titkon tud magán uralkodni majd. Igaz itt volt nálam a pecsételő cédula amit Jiraiya mester adott, de reméltem hogy nem kell majd használnom.Be léptünk egy terembe ahol ott volt Baki a három testvér volt mestere két gyógyitó ninja és az ágyon ott feküdt Kankuro.
- Kankuro mégis mi a fenét képzeltél? - förmedt rá Temari majd egy vizes rongyal kezdte el törölgetni a lázas fiút.
Sakura lépet oda hozzá és nézte meg a beteg Kankurot.
- Mit tudunk róla? - kérdezte és nézet fel a gyógyitokra.
- Kakashi, örülök hogy itt vagytok – lépet oda mellém a homokrejteki.
- Jöttünk ahogy csak tudtunk, remélem emlékszel még Narutora – mutatam be neki a fiút akin látszik hogy nyugtalan.
- Hogyan feledhetném el őt, örülök hogy itt vagy Naruto.
- Ugyan tartozom Gaaranak és ő a barátom, így kötelességem meg mentem őt – mondta amire Baki csak bólintani tudod. Mindenki tudta hogy Gaara Naruto hatásra változott meg.
- Ő itt pedig Szoga Makoto – simitottam meg a lány hátát amitől azonnal úgy nézet ki mintha karót nyelt volna.
- Örvendek ! - mondta a lány.
- Én is – mondta Baki.
Ekkor meg hallottam valamit amitől teljesen le blokkoltam, amitől azt gondoltam hogy el tűnt a lábam alól a föld.
- A Konohai Fehér Agyar most meg ölek amiért végeztél a fiammal – a hang tulajdonosa az egyik homokrejteki véne volt, egy kunaital rohant felém. De ekkor Makoto elém ugrott és hosszú medve szerű karmokkal meg állitotta a kunait csapását.
- Kérem Chiyo – dono várjon egy kicsit – próbálta a helyzetet helyre hozni Baki. De oda sem figyeltem teljesen le sokkolt a pillant amikor meg hallottam az apám régi bencenevét és ahogy Makoto elém vette magát, önkéntelenül is emlékek törtek fel bennem.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
- Ó! Ne haragudjon kérem de azt gondoltam hogy maga Fehér Agyar, nagyon nagy a hasonlóság.
- Hát igen a nevem Hatake Kakashi és Fehér Agyar az Apám volt – mondtam majd meg hajoltam ahogy illik.
Ekkor mindenki Sakura köré gyűlt és nem lehet észre venni hogy ez a véneknek nem teszed hogy egy konohai gyógyitja meg az egyik katonájukat. De mi tagadás Sakura sokat fejlődöt a Hokage mellett és Naruto is Jiraiya mellett, nagyon büszke vagyok rájuk és örülök hogy az én tanitványaim voltak igaz mélyen annak örültem volna a Sasuke is itt lenne velünk.
- Jobban lesz Sakura – chan? - kérdezte Naruto aggodalommal.
- Igen, igaz a méreg nagyon erős volt, de ezekből a gyógynövényekből még tudok késziteni ellen szeret ami biztos hogy meg védi azt aki kapott a méregből – mondta Sakura büszkén.
Ekkor oda lépet hozzá a vének egyik tagja ha jól emlékszem a neve Chiyo volt.
- Tudod nagyon hasonlitasz az egyik hires Shanninra, de köszönöm hogy meg menteted őt – mondta majd a lány meg hajolt.
- N..Naruto – hallotta meg mindeki Kankuro hangját – K..Kérlek hoz..hozd vissza Gaarat.
- Vissza hozzom meg igérem.
Mindenki Baki után ment aki el kisért a szállásunkra. Be mentem a szobába majd le ültem az ágyra be vallom kész voltam, az emlékek az apámról úgy jöttek elő mint ahogy az éjszaka jött el Homokrejtekre.Kellemesen le zuhanyzotam majd ki néztem az ablakon ahol be lehet látni az egész falut, ez a hely olyan volt mintha ki halt volna egy lélek sem volt az utcákon de még egy hang sem.Ekkor valaki kopogott, először úgy voltam vele nem szólok hátha el megy, de mi van ha Naruto az ?..
- Szabad! - feleltem meg lepetésemre Makoto lépet be az ajtón. Ahogy rá néztem érzetem hogy elönt a melegség a boldogság, és legszivesebb a karjaimba zárnám őt és sose engedném el.De uralkodnom kellett magamon, nem bizott bennem, éreztem.
- Csak meg akartam nézni hogy hogy vagy?! - mondta és piros arcán láttam hogy aggodik.
- Jól vagyok, csak ki merültem – feleltem, igaz ez hazugság volt, ekkor Makoto rám emelte sötétbarna szemeit és úgy mondta.
- Ez nem úgy látszod pár órával ezelőtt, ha nem lépek oda komolyan meg sérültél volna, Kakashi teljesen le blokkoltál – szavait csak támogatni tudtam, mivel teljesen igaza volt.
Az ágyhoz mentem és le ültem a szélre.
- A Fehér Agyar név hallatán blokkoltam le egy kicsit – mondtam és az ölembe hullott kezeimre néztem.
Ekkor megéreztem hogy az ágy be süpped mellettem.
- Ő volt az Édesapád igaz? - kérdezte.
- Igen Apám Hatake Sakumo azaz Konohai Fehér Agyar – ez a mondat is egy csomó emléket hozott fel bennem.
De ekkor egy meleg kéz csúszott a kezeim közé, majd össze fonta az ujjainkat.
- Tudom milyen az mikor el veszited a szüleidet, hisz én ki jelentettem az apámnak hogy ő is meghalt akkor mikor az anyám, majd fa képnél hagytam őt is meg a falumat is – meg szoritottam a kezét.
Tudtam jól hogy mindkettőnknek meg van a magunk pokla, de mégsem akarja egyikünk sem fel tárni teljesen. Ekkor olyan mondtam ami nem csak engem de őt is meglepte.
- Kérlek maradj velem ma estére Makoto – nem vártam hogy bele egyezik.
- Rendben – a válasza hallatán el mosolyodtam a maszkom alatt.
Makoto az ágy belső felére húzodt én pedig a külső szélre mentem.
Ha jól tippelek kb így feküdtünk úgy harminc percig, az álom nem jött a szememre, a testem szinte lángra lobban ennek a lánynak a közelében. A szívem gyorsabban vert mint szokott.Nem érdekelt hogy fog e csinálni valamit, sosem voltam önző vagy rossz indulatú senkivel sem, de a lány önzővé tett.Megfordultam és át öleltem a lány erős de mégis gyengéd testét. Éreztem hogy kapodja a levegőt akárcsak jó magam de nem érdekelt.Orromat bele túrtam sűrű félhosszú sötét barna hajába és most már örültem hogy megérkeztünk Homokrejtekbe.
