Csak Még Egy Fejezet ( Hatake Kakashi fanfiction)

12. Fejezet ( A múlt démonjai 1. rész)

Kakashi a csókunk után el küldött hogy csináljak egy teat és utána el mondja amit szeretne, be vallom égtem a kíváncsiságtól hogy mégis mit akar velem közölni, valahol a lelkem mélyén éreztem hogy Kakashi el mondja hogy ő ki is valójában. A konyhában a lisztet fel takaritottam és el pakoltam a feleslegessé vált tálakat és a sütemény hozzá valóit. Végül két bögrével tértem vissza a hálóban ahol az ezüst hajú már az ágyban ült és az ablakon át nézte ahogy esik az eső. A kis lámpa éget így kellő fényt adott a szobámban, a férfin a maszkja már nem volt rajta és még így komor arcától is elönt a melegség. De ezzel az érzéssel most nem kell hogy törödjek.

- Gyere ide ! - nyújtotta kezét Kakashi, elfogadtam és ő oda húzott magához. Fejemet a mellkasára hajtottam a kezemet összefontam az övével, majd várva vártam hogy mit is akar nekem mondani.

- Eddig nem igen mondtam el senkinek sem el az érzéseimet, de te Makoto meg bolonditasz, azt akarom hogy biz bennem és ehhez az kell hogy tud ki is vagyok valójában – a szívem hevesebben kezdet el verni, végre meg tudom hogy ki is ő valójában, be vallom féltem hogy mit fog mondani. De a csók után és a mai nap után már nem érdekelt hogy mi volt a múltjában hogy ki volt akkor, az a múlt volt és most a jelenben élünk. Szeretni fogom a múltjával együtt bármit is mondjon. Igen ez a pár nap rá ébresztett arra hogy Kentannak megint igaza volt, tényleg bele szeretem Kakashiba és ezt meg is akartam neki mondani.

- Csupa fül vagyok – mondtam és el eresztettem egy fél mosolyt, de arca ugyan olyan komoly maradt.

- Az anyám már fiatalon meghalt nem is emlékszem igazán rá hogy hogyan is nézet ki, ezt követően apám nevelt fel. A Konohai Fehér Agyar egyszer meg mentette a falut ezzel nem csak én néztem fel rá de a falusiak is. Fel néztem az apámra ő volt a példa képem, miután beiratkoztam az akadémiára, ő el ment egy küldetésre, ahol a csapattársai életét előrébb tarotta mint a küldetést. A küldetés el veszett, és a falusiak apám ellen fordultak ki gúnyolták, mert meg mentette a társait és meg szegte a szabályokat. Egyik este haza értem és ott találtam az apámat holtan a padlón, öngyilkos lett mert nem birta el viselni a falubelik gúnyos szavait. Ezt követően el döntöttem hogy nem követem el ugyan azt a hibát a shinobi szabályok szerint kezdtem el élni – szünetet tartott és hagyta hogy meg emésszem a halottakat, nem tudtam, éreztem hogy itt van több is. Az ezüst hajú tekintette a sötét szoba legsötétebb pontján tartotta. Éreztem hogy gyorsan veszi a levegőt, az eső is intenzivebben kezdet el esni és az eső cseppek kopogtak az ablakon.

- Az akadémián ki tűnő voltam egy év alatt el is végeztem. Majd Namikaze Minato csapatába kerültem a társaim Uchiha Obito és Nohara Rin volt – itt újra meg állt és tekintettét a képre szegezte.

- Mivel én a szabályokat követettem sok gondot okoztam a küldetések során. De végül a csapatom indult a Chunin vizsgán én sikeresen el is végeztem, majd nem sokkal később jonin lettem. Minato – sensei ajándékkal gratulált és Rin is de Obito nem adott semmit sem. Végül a harmadik shinobi háborúban találtunk magunkat, a csapat ezért is ment egy küldetésre mivel a senseijre nagy szükség volt a frontvonalon. Végül rám bizta a csapatott igaz ennek Obito először nem igazán örült – mikor fel sóhajtott éreztem hogy a lelke és a szive is vérezni kezd.

- De fura módon mégis el fogadott mint kapitány, tudod Makoto a csapatmunka nem volt az erősségem akkoriban – mondta és egy halvány mosoly jelent meg az arcán.

- Elindultunk de meg támadtak minket, harcoltunk de Rint el ragadták, Obito azonnal utána akart menni hisz szerelmes volt belé. De én makacs fejemmel nemet mondtam, először a küldetés és utána meg mentjük Rint. Nem akartam el követni azt a hibát mint az apám, de Obito nem hallgatott rám, ő elindult a szerelme és a társa után, de még a fejemhez vágta: „ Tudod Kakashi aki megszegi a szabályokat azt a faluban szemétnek nevezik, de az aki hagyja a társát meghalni az rosszabb a szemétnél is" – nem birtam egy könnycsepp le gördült az arcomon, Kakashi nem látta mert én azt néztem hogyan esik kint ő pedig valahová a szoba sötétségébe meredt.