Beleszerettem (MAGCON ff.)

24. - Már nem Értem Őt...

Fáradt vagyok, de egyszerűen nem tudok aludni. Állandóan az jár a fejemben, hogy mit ronthattam el, hogy miért akadt ki Jack annyira. Hiszen csak 2 napról volt szó. Basszus, miért kell mindent elromtanom? Várjunk, most miért magamat hibáztatom, hiszen ő volt az aki minden ok nélkül kiakadt. Nem nekem kellene bűntudatot éreznem. De mégis rosszul érzem magam... Ahj miért kell ennyire berágni, ezért, hiszen nem is én tehetek róla. Talán rá kellene írnom, hátha megtudjuk beszélni a dolgokat. Igen, ez lesz a legjobb. Gondoltam és a kezembe veszem a telefonomat.
Z: Szia, Jacky. Csak beszélni szeretnék veled a minap történtekről...
J: Ugyan, miről akarsz beszélni? Azt a hülye esküvőt választottad helyettem. Ezen nincs mit megbeszélni.
Z: Még jó, hogy az esküvőt választottam, hiszen mondtam már, nekem fontos apa és az ő boldogsága. És ezért nem fogok bocsánatot kérni.
J: Persze, hogy nem. Nyilván te semmit sem rontottál el...
Z: Most meg mire utalsz? Amikor apa hívott egyből hozzád mentem, hogy szóljak, előbb kell elmennem. Azért ez nem akkora tragédia....
J: Persze, hogy nem. De azért rákérdezhettél volna, hogy én mit szólok ehhez.
Z: Rákérdezhettem volna? Talán azt hiszed, hogyha megkérdezlek akkor máshogy döntök? 18 éves vagyok Jack és nem fogom minden egyes következő lépésemről kikérni a véleményed.
J: Igazad van, sajnálom. Nem kellett volna kiakadnom.
Z: Szerintem sem....
J: Jó, persze flegmázz csak, az úgyis megy....
Z: Most komolyan Jack, mi a baj? Eddig mindig megtudtunk mindent beszélni, most meg csak keresed, hogy mibe köthetsz bele.
J: Semmi baj, csak az, hogy nem mondasz el semmit sem.
Z: Dehát elmondtam...
J: Mindegy, fáradt vagyok. Holnap majd megbeszéljük.
Z: Akkor ennyi? Ennyivel lezárod?
J: Igen.

Ennyi... Még csak egy jóéjt sem... Tényleg nem értem mi van vele. Egyik percről a másikra megváltozott. Mintha egy teljesen másik ember lenne.
Az idegtől valahogy elnyom az álom.
Reggel pirítós illatára ébredtem. Gyorsan kikeltem az ágyból, lezuhanyoztam és felvettem egy kényelmes, de elegáns szettet. Lementem a konyhába.
-Jó reggelt! - köszöntem apának és Gracienek.
-Szia! - köszöntek vissza egyszerre.
-Kényelmesen áludtál? - érdeklődik Gracie. Csodálatos nő, apa nem választhatott volna jobbat.
-Igen, köszönöm, nagyon kényelmes volt. - mondtam mosolyt erőltetve, miközben még mindig Jack miatt kattogott az agyam. - Van kávé? Anélkül nem tudok rendesen felkelni. - mondtam még mindig mosolyogva, hiszen semmi kedvem nem volt beszámolni nekik arról, hogy a hirtelen ötletük miatt vesztem össze a barátommal. Persze ez nem az ő hibájuk, nem sejthették, hogy Jacknek épp "össze akarok veszni a barátnőmmel" hangulata van.
-Igen, persze, nem rég főztem, még biztosan meleg. - közölte Gre egy nagyon kedves mosoly kíséretében. Úgy érzem egy ilyen kedves és mosolygós nő mellett apa végre tényleg boldog lehet. - Kérsz pirítóst? Szívesen csinálok neked is, bár mi már reggeliztünk édesapáddal. - Tette hozzá.
-Oh, nem köszönöm, inkább elkészítem magamnak. Addig nyugodtan menj készülődni. Aztán már indulhatunk is ruhát választani. - Küldtem felé egy mosolyt, ami már szívből jött, hiszen ahogy eszembe jutott az esküvő már nem Jacken törtem a fejem.
-Egy angyal vagy, köszönöm szépen. - mondta és felment készülődni.
Csendben eszegettem a pirítósomat, amikor valaki csak úgy betört az ajtón.
A bátyám.
-Sziaaaa, ugrottam egyből a nyakába.
-Sziaa, hugii, rég láttalak. Hogy vagy?
-Én jól. - mondtam neki is a hazugságot amivel magamat is próbálom nyugtatni. - De nem úgy volt, hogy te is később jössz?
-Igazából nem, vagyis igen de nem. Szóval ja én hazaköltöztem.
-És én erről miért nem tudok?
-Mert nem rég költöztem csak ide. - kezdett bele a történet mesélésbe, miközben beültünk a nappaliba. - Szóval... Megismertem egy lányt aki nem rég költözött ide, és nem akartam tőle távol lenni.
-Igen? És hogy hívják? És mióta ismered? - Csak úgy jönnek a kérdések belőlem.
-Igazaból nem is olyan rég óta, csak egy hónapja. De ő annyira...-kereste a megfelelő szavakat. - Gyönyörű. És okos. És tehetséges. És egyszerűen tökéletes.
-A nevét is elárulod? - Néztem a bátyámra aki most valósággal a fellegekben jár, amikor a lányra gondol.
-Oh, ja igen, bocs, kicsit elkalandoztam. Gaia. A neve Gaia.
-Gaia? És véletlenül nem a 4.kerületben lakik a két testvérével?
-De igen, de honnan ismered? - Értetlenkedett.
-Hát igazából, egyszer a testvéreivel repültem, most amikor jöttem ide akkor pedig vele. - Mondom egyszerűen.
-Akkor rólad beszélt. - Nevetett. - Azt mondta, hogy egy nagyon kedves lány segített neki megtalálni a testvéreit, de csak ennyit beszéltünk sms-ben.
-Na igen, én vagyok a nap hőse. - Mondtam nevetve, emlékeztetve ezzel magamat és a bátyámat a kiskori játékunkra. Ha valamelyikünk tett valamit ami segített valakin, azzal viccelődtünk, hogy hősök vagyunk. Minden nap estéjén összegeztük, hogy ki tett több jót és aki nyert az lett a nap hőse.
-Igen hugi, egy szuperhős vagy. Gaia hálás neked.
-Felőlem mehetünk. - Jött le a lépcsőn a menyasszony. - Jajj nem is tudtam, hogy itthon vagy Daniel.
-Ja igen, csak az előbb jöttem.
-Na akkor indulunk. Vezethetek? - kérdeztem Gre-től.
-Miért is ne? - egyezett bele Gracie.
-Hova mentek? - érdeklődött a bátyám.
-Ruhát nézni és venni.
-Ja igen, volt a ruhás probléma. Értem. Akkor majd találkozunk. Sziasztok! - hadarta Dan mielőtt kiléptünk az ajtón.

-Ez, hogy tetszik? - kíváncsiskodott Gre.
-Szerintem túl szűzies. Nem mondom, hogy látszódjon ki mindened, csak ez tényleg mindent takar, nem csak azt amit kell. Lehetne mondjuk csipkés a dekoltázsánál.
-Igen igazad van.
-Akkor szeretne egy csipkésebbet? - kérdezte az eladónő.
-Igen. Zoe, szerinted jól állna nekem a fodros uszály? - fordult ismét hozzám.
-Igen, de ne legyen túl hosszú, mert az eksüvő füvön lesz és a szőnyegig nem kellene összekuszálódnia.
-Egy pillanat és idehozom a ruhákat amik megfelelnek a leírtaknak. - mondja az eladónő.
-Köszönjük! - mondja Gre majd hozzám fordul - Hey, valami baj van? Túl szűkszavú vagy reggel óta és este is csak köszöntél és már aludtál is. Legutóbb amikor jöttél már én mondtam hajnali 3kor, hogy elmegyek aludni, mert másnap dolgoztam.
-Igen... De igazából nem számít, most te vagy a középpontban, ez a te ruhapróbád és nem szeretném elrontani a napodat azzal, hogy az én jelentéktelen problémáimmal zaklatlak. - mondtam egy bíztató mosoly kíséretében.
-Jó. Akkor most ruhát próbálunk, aztán ha meglesz a tökéletes, elmegyünk és egy jó kávé mellett elmondod mi bánt. Rendben? Persze ha nem szeretnéd megértem...
-De! - vágtam rá, mielőtt befejezhette volna. - Az nagyon jó lenne! Tényleg beszélnem kéne erről valakivel, csakhát... Nehéz.
-Oké, akkor így lesz.
-Visszajöttem, ezeket találtam. - mutatta fel a hölgy mind a 6 ruhát amit kiválasztott.
-Az túl rövid! - mutatott Gre az egyik ruhára. A nő felakasztotta egy állványra és felmutatott egy másikat.