Beleszerettem (MAGCON ff.)

19.rész-MEGBOCSÁTÁS?

Nem bírtam tovább, elkezdtek potyogni a könnyeim...

》NATALIA ZOE FOX《

Letesz az ágyra, egy pillanatig gondolkozik aztán megérzem a sós könnyeket az arcomon. Nem az enyémek, hanem Jackyé. Nyom a csoda-ajkaival egy nagy puszit a homlokomra. Azt mondják egy fiú csak akkor sír egy lány után ha igazán szereti... Ha ez igaz... akkor Jack csak egyszerűen őrült, de szeret. És én is őrült vagyok, hogy szeretem! Nem szabadna ezt éreznem... Kinyitom a szememet és  megfogom Jack kezét aztán az arcomra tettem. Ő csak küldd egy kérdő pillantást felém.
-Szeretlek Jack!
-Úristen Zoe! Ne haragudj tényleg! Én én csak... egyszerűen nem gondolkoztam és nem fogtam fel, hogy elveszíthetlek! Pedig mindennél jobban szeretlek! NAGYON-NAGYON-NAGYON szeretlek! Akkora barom vagyok, hogy ezt képes lettem volna eldobni! Képes lettem volna eldobni téged! A szerelmünket! Annyira sajnálom!
-Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek! Örökké! Nem tudok rád haragudni, mert őrülten szeretlek!-mondom ezt már én is könnyeimmel küszködve.
-Annyira nagyon szeretlek!
-Jaj fogd már be!- mondom- és inkább csókolj meg!- nem is kell neki több, az ajkai máris az enyémet falják. Az egyik kezét az arcomon tartja a másikat pedig a tarkómra teszi. Én átkarolom a nyakát és úgy csókolom tovább. Mikor elválunk egymástól Jack úgy gondolja, hogy lelép én pedig vissza húzom egy csókra és két csók között mondom neki a következőt:
-Ne menj! Maradj itt velem! Nem akarok egyedül aludni!- kérlelem, bár nem kellett sokat, hiszen már ugrik is be mellém a puha ágyba.
-Jól van Hercegnőm! Itt maradok veled! Szeretlek, jóéjt!- mondja. A hátára fekszik én pedig a mellkasára. Átkarolja a derekamat és így alszunk el.
Éjjel Jack kiment a konyhába. Kiment az álom a szememből így úgy gondoltam utána megyek.
-Jó reggelt Hercegnő!- kortyolgat egy kis vizet.
-Reggel? Hajnali 4 van- mondom halkan kuncogva.
-Igaz- ért egyet velem. Oda megyek hozzá és lassan megcsókolom. Átkarolja a derekam és lejjebb megy a fenekemre. Erre kijön az egyik gyökér a szobájából és ismét elront egy tökéletes pillanatot
-Ti meg mi a faszt csináltok?- csodálkozik Jacob nagyra nyílt szemekkel
-Hát tudod a nagyok ezt csókolózásnak hívják!- mondom egyhe szarkazmussal a hangomban, majd küldök neki egy mosolyt.
-Tudod, hogyan értettem Natalia- mondja felhúzott szemöldökkel.
-Igen tudom- nézek vissza rá. Már elengedett Jack mert egy kicsit már tényleg kezdett kínos lenni. Ekkor kijön a másik Jack is.
-Uu ti együtt?- néz vidáman.
-Aha- válaszol Jacky.
-Grat haver! De többet ne cseszd el- tanácsolja neki, mint egy párkapcsolat szakértő.
-Nem fogom!- mondja ezt még Jacknek. Aztán felém fordul- ígérem!- csókol meg újra. Ahww de szeretem!
-Amúgy ma mindenki korán kel?
-Jaaa. - mondja az idő közben kijött Cam. Majd kijött szépen lassan mindenki.
-Juj de hamar megbocsátottál!- röhög öcsi.
-Hamar lett volna?- nevetek.
-Nekem egy örökké valóságnak tűnt...- tette hozzá Jacky halkan.
-Nekem is...- fordulok felé.-amugy Johnny! Beszéltél mostanában Tylerrel?
-Nem. Már úgy 3 hete.
-Jó akkor ma felhívom! Reggelit valaki?
-Hülye kérdés! Mindenkiii!
-Hülye kérdésre hülye válasz, értem- mosolygok.- palacsinta vagy gofri?
-Gofriiii!- Kezdenek rá kórusban.
Szépen lassan mindenki vissza szivárog a szobájába. Én meg gondoltam amíg sülnek a  gofrik felhívom az öcsémet.
Kicsöng de nem veszi fel. Biztosan alszik még. De nem. Vissza hívott.
-ZOE TE MI A HALÁLÉRT HÍVSZ HAJNALI 5-KOR??- Kérdezte  " kiabálva" amennyire csak telik tőle a fáradtságtól.
-Neked is szia kedves öcsém- mondom és adtam ki egy "puszi hangot".
-Bocs csak fáradt vagyok! Hosszú volt az este...
-Na mesélj!
-Hát elmentünk bulizni, aztán perverz dolgok is történtek... meg egy kicsit ittunk is és ja elég másnapos vagyok.
-Huuu bocsi, nem tudtam hogy te szerda esténként szoktál bulikázni.
-Nemiiis. Leginkább kedden szoktam!- nevetett.
-Oo ertem! És mi van Justinnal?
-Megvagyunk köszi! Tegnap bulizás előtt elvitt moziba és nagyon jót beszélgettünk, mint az első randinkon. És holnap megyünk "nyaralni" Ausztráliába!
-Na az tök szupii!
-Az!
-Na leteszem mert kész a reggeli és a srácok már éhesek- mondom.
-Oks, szioo! Puszilom őket is.
-Átadom!
Leteszem a telefont és szólok a srácoknak, hogy jöhetnek enni.
Kajálás közben sokat dumálunk. Megbeszéltük, hogy mindenki haza megy a hétvégén a szüleihez.
-Baszki milyen régen üvegeztünk!- mondom a hirtelen felismerésem.
-Felőlem mehet!-mondja Cam.
-Benne vagyok!- hangzik a többiektől is.
-Hozok egy üveget!- áll fel Hunter.
Lerakja a föld közepére és megpörgeti. Camen állt meg.
-FVM?
-Felelek. Nincs kedvem megmozdulni!- nyafizik.
-HMM. Ki tetszik?
-Rosie...
-A HUGOM???- Kérdezi a "kinyirlak ha a hugom közelébe mész nézéssel" Black. Jól ismerem ezt az arcot, a bátyám is sokszor "viseli".
-Oohmmm izeee neeem. A hugod nem jön be!- tiltakozik Dallas. Biztos, hogy hazudik!  Ekkor becsapódott az ajtó amiről azt sem sejtettük, hogy egyáltalán nyitva volt.
-Ki volt az?- kérdezi Sartorius.
-Megnézem!- mondom és kimentem az ismeretlen után. Már felöltöztem szóval nem pizsiben kellett kifutnom.
A sarkon megláttam befordulni egy kb. velem egymagas lányt. A haja természetes szőke volt. Nem tudom ki lehet. Gyorsabban kezdek futni, hogy utolérjem. Egy keskeny kis utcában befordul és mivel nem sejti, hogy követem ezért leül egy padra. Oda mentem hozzá és a szemébe néztem. Rosie az. Rosie Gray. Black huga.
-Zoe- sír a vállamba mikor megölelem.
-Mi a baj?
-Hallottam... hogy... azt mondja... mindegy!
-Nem! Nem mindegy! Ha nem mondod meg mi a baj nem is tudok segíteni...- néztem rá aggódva.
-Hát... Cam... azt mondta hogy nem tetszem neki...
-Dehogyis nem tetszel neki! Teljesen odáig van érted!
-De azt mondta...
-Tudom mit mondott! És azért mondta mert a bátyád... az a bátyád! Nekem is ilyen a bátyám!- mosolygok rá.- és egészen biztos hogy imád téged!
-Miből gondolod?
-Vörösebb volt, mint a legérettebb paradicsom!- nevetek.
-De...
-Nincs semmi de! Most szépen velem jössz és beszélsz vele! A bátyádat meg addig elvonszoljuk onnan!- nézek rá bíztatóan
-Köszönöm Zoii! Annyira kedves vagy!
-Ugyan! Ez a legkevesebb amit tehetek! Na gyere!- mondom és magam után vonszolom.