Beleszerettem (MAGCON ff.)

18.rész-SZÜKSÉGEM VAN A BARÁTOKRA

Megérkeztünk, de az ajtó zárva volt.
-Baszki.- mondom halkan.
-Asszem van kulcsom!- elkezdi a kulcs csomóját vizslatni, de nem találja.- KURVA ÉLET!- mondja ő már hangosabban.
-Nyugi! Biztos van valahol egy pótkulcs!- elkezdjük keresni. Megnézzük az ablak párkányokban és a szőnyeg alatt is. Benézünk a virág cserepekbe is. Nincs sehol. Aztán Johnny rálép valamire.- miaz?-kérdezem.
-A padló... elég szar.
-Várj! Nézd! Feljön a padló!
-Igen köszönöm, én is ezt mondtam.
-Nem, nézd! Alatta lehet a kulcs!- Johnny felnyitja és bingó. A házban nincs senki.
-Hol lehet?
-Nem tudom de a kocsija a garázsban van.- állapítja meg Johnny. - Ha jól tudom a futó cipője itt szokott lenni- mutat az ajtó melletti kis cipő tartóra.- szerintem elment futni. Mindig ezt csinálja ha ideges!

》NATALIA ZOE FOX《

Beültem a kocsiba és elhajtottam. Vissza mentem, hogy Daniel megvígasztaljon. Hogy legyen valaki mellettem. Hogy megöleljen és csak hallgasson. De ő nem volt ott, csak egy sárga cetli a hűtőn egy mágnessel oda rakva.
"Szia, hugi! Ne haragudj de elkellett mennem mert a barátnőm felhívott és azt mondta, hogy szüksége van rám - nekem is szükségem lenne rád...- mondom ki halkan.- De ha bármi van hívj vagy írj nyugodtan! Amint lehet vissza hívlak ha esetleg nem venném fel. Sajnálom, hogy elrontottam a tesós napunkat, majd bepótoljuk egy tesós hétvégével! Nagyon szeretlek, vigyázz magadra!
~XO: Bátyus❤

Francba!! Elkellett mennie, pont mikor a legnagyobb szükségem lenne rá! Inkább elmegyek futni! Az adrenalin és a friss levegő kitisztítja a fejem, jót tesz. Imádok este futni. Megnyugtat, hogy senki sem figyel. Hogy senki nem fut el mellettem. Felveszek egy futós szettet majd bezárom az ajtót és elindulok. Elfutok a pékség előtt majd a spar előtt egészen a város széléig, az erdős részhez. Nem vagyok biztos benne, hogy az erdőben, sötétben kéne futnom, de legalább elfelejtek mindent addig amíg futok. Befutok az egyik ösvényen. Régebben nagyon sokszor futottam végig ezen az ösvényen, amikor beálltam a MAGCON-ba. Nagyon jól ismertem ezt az ösvényt és tudtam, hogy a végén van egy kis vízesés. Nem nagy csak nagyon kicsi. 2-3 méter lehet. Még futok aztán elérek a vízeséshez. Ott megálltam és pár percig csak állva nézem. Majd leülök, leveszem a cipőm és belelógatom a lábam a tavacskába ami a vízesés alatt van. Eddig nem sírtam. Vissza tartottam az érzéseimet a futással. De most ahogy leültem hirtelen feltört minden. A baleset aztán a csalódás, hogy nem emlékszik rám. Aztán, tegnap az ágyamban Jack azzal a ribanccal. A felfedezés, hogy az egész csak színjáték volt. Jack szavai: Én mindig szerettelek és még mindig szeretlek!!!
Aztán azt akarta, hogy maradjak:
-Zoe ne menj el kérlek!- ez az egy mondat visszhangzik a fejemben. Nem akarta, hogy elmenjek. Szeret és mégis megtette. Szeret, de elcseszte...
Gondolkodásomból két ember léptei ébresztenek fel. Csak leülnek a két oldalamra és átkarolnak. Felnézek az egyikre: Shawn az.  A másik kis fickó pedig az öcsém.
-Honnan tudtátok, hogy itt leszek?
-Miután meghalt Tomi és beálltál a MAGCON-ba még eléggé kivoltál és mindig elmentél futni. Én pedig egyszer követtelek. És reméltem, hogy megint ide jöttél.- mondja Joy.
-Annyira szar érzés, hogy mindig velem kell foglalkoznotok...
-Miért vagyok a legjobb barátod ha nem azért, hogy megvígasztaljalak?
-És én az öcséd vagyok! Nem szeretem ha szomorú vagy!
-Köszönöm, hogy itt vagytok! Annyira szeretlek titeket!
-Mióta lettél ilyen érzelgős?-kérdezi a tesóm miközben letöröl egy könnycseppet.
-Amióta a pasim más csajokat kúr.- mondom lehajtott fejjel és neki dőlök Shawn mellkasának.
-Bocs, nem akartam felhozni...- kér bocsánatot Johnny.
-Ugyan! Nem erre kellett volna gondolnom.- magamhoz húzom a kisfickót és puszit nyomok a fejére.- haza megyünk?- kédrdezem Shawnra nézve.
-Gyertek!- mondja  és felhúz a földről.
Vissza sétálunk az ösvényen miközben hallgatjuk a baglyok huhogását, a fákat ropogni a lábunk alatt és a víz csobogását amit egyre hallkabban hallunk. Mikor kiérünk az ösvényen meglátom Shawnie kocsiját.
-Képesek voltatok kocsival jönni?- kérdezem jó kedvűen.
-Hát, gyorsabb mint futni!- mondja ő is majd kinyitotja a kocsija ajtaját előttem. Én ülök előre. A lábamat amennyire csak lehet kinyújtom az ülésben és a fejemet hátra döntöm. Nem gondoltam, hogy tényleg elalszok csak egy kicsit pihenni akartam. De úgy látszik a kimerültség erőt vett rajtam.

》SHAWN MENDES《

Miközben én vezettem hátul Johnny elaludt, majd Zoe is elkényelmeskedett az ülésben és elaludt. Óvatosan vezetem a kocsit mert nagyon sötét van erre. Meg nem akarom, hogy felébredjenek az utasaim. Nen sikerül. Johnny kinyitja a szemét.
-Bocs! Próbáltam óvatosan vezetni!
-Áh! Nem azért keltem fel! Csak bólintottam egyet. De ahogy látom a nővérem nem csak bólint! Jó fáradt lehet!
-Ja.
Megérkezünk a MAGCON-házhoz, mert olvastuk Daniel cetlijét és gondoltam nem akar egyedül lenni. Szóval megjöttünk, Johnny kiszállt én pedig kinyitottam az anyós ülés felöli ajtót és Zoet óvatosan a kezembe akartam venni, de megjelent mögöttem Jack.
-Shawn! Had vigyem be én! Kérlek!
-Nem hiszem, hogy most segítene, hogy teviszed fel!
-Kérlek!
-Jól van...- mondom kicsit sem meggyőzően de ez Gilinskyt nem érdekli.

》NATALIA ZOE FOX《

Nem aludtam mélyen így felkeltem arra, hogy Jack és Mendes beszélget. Megakartam tudni, hogy miről ezért nem nyitottam ki a szememet csak füleltem.
-Shawn! Had vigyem be én! Kérlek!
-Nem hiszem, hogy most segítene, hogy teviszed fel!
-Kérlek!
-Jól van...- nem volt túl meggyőző a hagja így azt hittem mégis ő fog felvinni de helyette Jack illatát érzem meg. Azt az illatot amit azelőtt minden nap belélegeztem. Minden este, minden éjjel és minden reggel. Jack óvatosan felvesz menyasszony pózba én pedig belekarolok a nyakába. Ha jól sejtem mosolyog és mintha egy apró puszit is kapnék a fejem búbjára. Nem kellett volna élveznem ezek után... de élveztem! A FENÉBE IS NAGYON ÉLVEZEM! BASSZA MEG MÉG MINDIG SZERETEM! Szeretem, mint ahogyan mást még sohasem szerettem! Egy pillanatra minden olyan mint régen. Amikor még nem kezdett bele ebbe a hülye "játékába".

》JACK GILINSKY《

Felvittem a lépcsőn, bevittem a szobájába és lefektettem az ágyára. Istenem de szép! Bárcsak újra az enyém lehetne! De elkellett csesznem! Mindent elcseszek! Mindent az ég egy adta világon! Annyira szeretem! Még soha nem szerettem ennyire senkit! Megláttam és bele szerettem! Beleszerettem a mosolyába, a nevetésébe, a szemébe, a puha ajkaiba, azokba a csoda ajkakba amik mindenkinél jobban csókolnak. Nem bírtam tovább,  elkezdtek potyogni a könnyeim...