A Sensei Szerelme

2

A küldetés után pár nappal mikor otthon feküdtem azon gondolkoztam hogy mit is kellene csinálnom.
Végül arra jutottam hogy sétálok egyet.
Az utcán belebotlottam Narutoba aki épp Jiraiya Senseiel vitatkozott.

-Már pedig edzeni fogunk!!-ordibált a szőke hajú fiú.

-Amint hazajöttem majd edzünk-próbálta nyugtatni Jiraiya.

Ekkor Narutonak feltűnt hogy ott vagyok és oda rohant hozzám.
-Hé Satomi! Gyere edz velem!-kiáltotta az arcán széles mosollyal.

-Miért nem edzel valamelyik barátoddal??

-Mert senki sem ér rá..-mondta kicsit szomorúan ami miatt megsajnáltam.

-Jó legyen, de ha értelmetlennek találom az edzésünket otthagy...- még be se fejeztem a mondatom de Naruto màr rohant az erdő fele engem pedig a csuklómnál fogva húzott maga után.
Útközben összefutottunk Kakashival és Yamatoval akik épp Narutoért indultak.

-Hé Naruto!-szólt oda a Sensei-Tsunade-sama küldött hogy menjünk el edzeni..ki kell találnunk hogy a chakrádnak milyen a természeti eleme.

-A chakrám milyee??-csodalkozott Naruto

-Nem hiszem el hogy még ezzel sem vagy tisztába és így akarsz Hokage lenni??-néztem a fiúra.
Kakashi elmagyarázta Narutonak az egész természeti  chakra dolgot majd Kakashi rám szólt h tartsak velük.

Már megtudtuk hogy Narutonak szél elemű a chakrája és most épp egy vízesést próbál szétválasztani vele, kisebb sikerrel..

-Kakashi Sensei van egy ötletem!!-szaladt oda hozzánk a fiú.-Kinek van még szél elemű chakrája a faluban?? Hátha ő tudna adni nekem valami tippet.

-Asuma senseinek de ő nem sokára küldetésre indul szóval ha tanácsot szeretnel siess!-épphogy befejezte  a mondatát Kakashi , Naruto már elis rohant Asumát keresve.

Másnap Naruto megint egész nap edzett amit nekem megint végig kellet néznem.
-Nekem miért is kell itt lennem??-kérdeztem Kakashit.

-Mert egyedül unalmas lenne.-húzta mosolyra a száját aki még maszkon keresztül is látható volt, esküszöm az agyamra megy az egész napos semmit tevés..Fel álltam majd Kakashi fele fordultam.-Ha már nekem is egész nap itt kell lennem eddzen velem Sensei.-mosolyogtam. Kakashi a kijelentésemre szó nélkül fel állt és egy kunait vett elő amit gondolkodás nélkül felém hajított miközben már vette elő a következőt. Meglepett hogy ilyem gyorsan támadt de hála égnek elég jók a reflexeim így ahogy kikerültem a kunait én is  felé hajítottam egyet és így folytattuk tovább. Mikor mindketten kifogytunk a kunaikból megpróbáltam egy ütést bevinni Kakashinak mire ő elkapta a kezem és földhöz vágott. Nem volt a legkellemesebb érzés de azonnal kigáncsoltam majd felugrottam.
-Ez szép volt-dicsért meg a Sensei ahogy ő is fel állt a földről.  Mire én ledermedtem.

-Satomi? Minden rendben?? Fal fehér vagy.-faggatott Kakashi de egy szót nem tudtam kiejteni a számon, nem tudtam hogy mi bajom csak éreztem hogy valami nincs rendbe mire beugrott egy arc...

-Asuma..-suttogtam magam elé.

- Satomi válaszolj! Jólvagy?? Mivan Asumával??

-Hol van most Asuma??-kaptam fel a fejem Kakashira.

-Küldetésen van a csapatával de  miért??
Majd hirtelen egy erős fájdalmat éreztem a mellkasomban ami miatt hangosan felsikítottam.

-Héé Satomi válaszolj már , mi történt??-faggatott Kakashi aggódó hangon de nem tudtam válaszolni mert a következő pillanatba a sokk hatására elájultam.

Mikor felkeltem láttam hogy Kakashiék egy ninjával beszélgetnek. Ahogy meglátta h eszméletemnél vagyok Kakashi oda sietett.

-Asuma küldetés közben meghalt.- mellkasomba nyílalt a fájdalom ahogy Kakashi szomorú hangját halottam. -meg érezted a halálát ugye?

-igen..Asuma volt eddig a második akiét meg éreztem..

-Ezért ájultál el??

-igen, nem tudom kezelni ezt a hirtelen jövő hatalmas sokkot..-adtam választ a kérdésére.
Igazából szerintem sosem fogom tudni ezt megfelelően kezelni, tudni hogy egy ninja társam meghal és én nem tudok neki segíteni..szörnyű érzés, de ez ellen nem tudok mit tenni hisz időm se lenne rá mivel a haláluk elott 1-2 percel érezzük csak meg a bajt.
Mikor kicsit jobban lettem Kakashi felsegített majd hazaindultunk. Ahogy hazaértem bevetettem magam az ágyba és könnyes szemmel bámultam a plafont míg el nem aludtam.