A Sensei Szerelme

16

A csókunk közbe kavarogtam bennem az érzelmek.
Úgy érzem hogy ez így nem helyes de mégis annyira jól esett. Kakashi megszakítva a csókunkat rám mosolygott majd kiment.

A vihar miatt nem tudtam elaludni így végig rajtam és Kakashin járt az agyam.. mégis hogy gondoltam hogy csak úgy megcsókolom?? És miért nem volt semmi reakciója?? Oké vissza csókolt de utánna egy szó nélkül ott hagyott.. beszélnem kéne vele de mivan  ha alszik már?...De nem húzhatjuk ezt mostmár tovább szóval most vagy soha.

Kakashi szobája  előtt  vettem egy mély levegőt majd bekopogtam. Kakashi kinyitotta az ajtót én pedig
rögtön neki szegeztem a kérdést amin eddig agyaltam.

-Miért hagytál magamra egyetlen szó nélkül??

-Mert gondoltam hagylak pihenni, biztosan fáradt vagy.  De ez most miért ilyen fontos, nem várhatott volna reggelig??

-Nem, nem várhatott mivel teljesen összevagyok zavarodva.. azt mondod hogy úgy érzel irántam mint én irántad  még meg is csókoltál utánna meg úgy viselkedsz velem mintha semmi nem történt volna..-Láttam Kakashin hogy meglepődött amiért így neki estem és hogy nem tudja , hogy reagáljon rá.
De egy kis idő után ahogy összeszedte a gondolatait és próbált megnyugtatni.

-Ne haragudj, nem akartalak felzaklatni ezzel, de mostanában olyan sok minden történt hogy nem akartam mindig a nyakadba lenni. De az érzéseim változatlanok irántad..-majd közelebb lèpet és egy homlok puszi kíséretében megfogta a kezem és behúzott a szobájába.

A szívem majd kiugrott a helyéről ahogy Kakashi közölte hogy szeretné ha vele aludnék. Természetesen nem utasítottam vissza.
Ahogy egymás mellet feküdtünk éreztem hogy vörös leszek lassan annyira zavarba vagyok de ugyan ez a helyzet Kakashinál is.
Végül felém fordult és átkarolt, nem kellet sok idő mire elaludtam. Valahogy mellette annyira nyugodt vagyok.

Reggel ahogy felkeltem nem találtam Kakashit mellettem. Felkeltem és megágyaztam majd megkerestem Kakashit aki épp készülődött.

-Küldetésre kell mennem Homokrejtekbe. Tsunade-Sama téged is keresett. Majd menj be hozzá.

-Rendben, úgy lesz. Mennyi ideig leszel oda??

-Ez a küldetés menetétől függ, de amint visszajövök találkozunk.-mosolygott rám. Majd azzal kiléptünk az ajtón és elköszöntünk egymástól.