A Sensei Szerelme

8

Másnap reggel ahogy felébredtem és felöltöztem a korház fele vettem az irányt hogy meglátogassam Satomit.
Útközbe bele botlottam Narutoékba akik szintén Satomihoz tartottak.
Ahogy be értünk a korházba Shizune köszöntött minket.

-Sziasztok, Satomihoz jöttetek??

-Jóreggelt Shizune, igen hozzá. Jobban van már?-érdeklődtem.

-Pont az előbb voltam bent nála megvizsgálni, az altató már kiment belőle de még mindig nem ébredt fel. Úgy néz ki kómába van.-Válaszolt szomorúan Shizune.

-És akkor mikor fog felébredni?-kérdezte aggódóan Naruto.

-Ezt sajnos nem tudjuk megmondani lehet hogy holnap vagy pár hónap múlva de az is lehet hogy sosem.-Shizune kijelentésére kihagyott egy ütemet a szívem.

-Bemehetek hozzá??

-Persze megmutatom melyik szobába van.-azzal Shizune elindult én pedig utánna. Narutoék végül nem jöttek. Azt mondták majd benéznek később.

Ahogy beléptem a szobába elképesztő csönd fogadott, egyedül Satomi volt a szobába aki az ablak melleti ágyon feküdt.
Leültem az ágy melletti székre majd végig mértem Satomit. Az arca még mindig fal fehér volt de már nem látszódott rajta a fájdalom. Annyira bűntudatom van és még csak el sem tudom mondani neki hogy mennyire sajnálom az egészet..a francba.. Közelebb húztam a székem az ágyhoz és megfogtam Satomi kezét ami jéghideg volt.

-Ébredj fel...kérlek gyere vissza hozzánk-suttogtam könnyes szemmel majd egy csókot nyomtam a kéz fejére.

Kb 2 órája voltam bent Satominál mikor az egyik nővér elküldött. Mivel mára nem volt semmi programom így gondoltam haza megyek de előtte beülök egy ramenre az Ichirakuba mivel ma még nem ettem. A ramen mint mindig elképesztően finom volt. Ahogy végeztem vele fizettem megköszöntem és elindultam.
Útközbe belebotlottam Sakurába.

-Kakashi sensei!! Már mindenhol kerestem.-szaladt oda hozzám a lány.

-Mibaj Sakura? Történt valami??

-Tsunade-sama hivatja önt.-közölte majd rohant is tovább. Én pedig Tsunade fele vettem az irányt.
Ahogy az ajtaja elé értem bekopogtam majd beléptem.

-Óóó szia Kakashi,már vártalak. Beszélnünk kell négyszemközt.-ahogy befejezte Shizune kiment.

-Szóval Satomiról szeretnék veled beszélni.-a hangja határozott volt de így is érződött benne egy kis szomorúság. Mindenki szereti Satomit a faluba és az állapota mindenkit szomorúsággal tölt el még a Hokaget is.

-Satomiról?? De miért??-meglepett hogy miért szeretne velem róla beszélni.

-Nem szeretném hogy Satomi miatt a küldetéseken gyengébben teljesíts. Elhiszem hogy ez most érzékeny időszak hisz a csapatod tagja de a küldetéseken meg kell próbálnod kizárni ezt a helyzetet.-mondta ellent nem tűrő hangnemmel.

-Így lesz.-adtam rövid választ a kérésére, nem tudtam mi többet mondhatnék.

Ahogy végeztem Tsunadenal úgy döntöttem hogy inkább még nem megyek haza. A folyó partra vettem az irányt. Ahogy oda értem leültem és elkezdtem olvasni. Mikor fel eszméltem már ment le a nap. Jó sokáig olvastam..na mindegy mostmár hazaindulok.
Otthon megvacsoráztam majd bevetettem magam az ágyba.