A Sensei Szerelme

9

Kicsivel több mint 3 hete annak hogy Satomi kómába van. Minden nap meglátogatom ha épp nem küldetésen vagyok. Pár naponta mindig viszek neki egy csokor liliomot, úgy tudom az a kedvenc virága.

Ma küldetésre megyek a csapattal. Egy levelet kell elvinnünk egy szomszéd falunak, kb délutánra vissza is érünk Konohába és akkor még Satomihoz is betudok menni, persze ha nem történik útközbe semmi.
Bár mivel velünk küldik a levelet így biztos fontos információ lehet benne, oda kell figyelnünk de nem hiszem hogy egy levél miatt megtámadnának.

Mikor megérkeztünk felkerestük a falu egyik befolyásos emberét akinek a levél címezve volt.
Illedelmesen bemutatkozott az egész csapat én pedig átnyújtottam a levelet. Miután megbizonyosodott róla hogy a levél a Hokagetol van ès a pecsét rajta sértetlen, megköszönte hogy eljutattuk hozzá majd mi elindultunk haza. Útközbe nem történt semmi érdekes. Naruto folyamat Sakurat kérlelte hogy menjen el vele egy randira de mindig visszautasította és mikor már megunta Naruto könyörgését jól fejbe vágta.

Mikor hazaértünk beültünk az Ichirakuba egy ramenre. Naruto kb a 3 tányér rament eszi..hova a francba fér belé ennyi?? Oké hogy finom de nem sok ez egy kicsit??
Mikor végeztünk megköszöntük és fizettem mivel én hívtam meg őket. Sakura és Naruto hazaindult én pedig a virágbolt fele vettem az irányt egy csokor friss liliomért.

-Csak nem Satominak viszi??-mosolygott rám Ino. Hogy ezek a kölykök mindig mindenről tudnak...

-Miért kérdezed mikor tudod hogy neki viszem??-kérdeztem vissza.

-Csak kíváncsi voltam a Sensei válaszára, egyébként hogy van Satomi??

-Az állapota stabil de nem tudni hogy mikor ébred fel, köszönöm a virágot.-majd azzal otthagytam Inot és a kórház fele vettem az irányt.

Mikor be értem Satomihoz kicseréltem a vázába lévő liliomot a friss csokorra majd ki ültem az ablak párkányba olvasgatni kicsit. Néha néha felpillantottam Satomira. Hosszú hajtincsei a vállára hullottak , felálltam és megsimítottam majd egy csókot nyomtam a homlokára. Vissza ültem az eddigi helyemre és folytattam az olvasást. Másfél órája lehettem bent mikor mozgolódást halottam mire rögtön felkaptam a tekintetem, nem hiszek a szememnek..