A Sensei Szerelme

19.

Elég sok idő telt már el mióta Naruto elment. Kiváncsi vagyok mikor jön vissza és hogy miket tanult. A Faluba nem történt azóta semmi, minden elég nyugodt most. Az Akatsuki tagokrol sem hallottunk semmit azóta.

A napjaimat általában Kakashival töltöm. Akármerre megyünk a faluba mindenki arról beszél milyen aranyosak vagyunk.
Kicsit néha már zavarba vagyok ettől az egésztől.

A mai napom is Kakashival fog telni.
Megbeszéltük hogy lemegyünk kicsit a folyó partra. Ott legalább nyugi van.
Csendben sétáltunk egymás mellet mikor egyik pillanatról a másikra elkezdett mozogni a talaj.
Ijedten Kakashira kaptam a tekintetem.

-Ne aggódj, ez csak egy kis földrengés.. nincs semmibaj. -mosolygott rám Kakashi.

-Bár így lenne..d-de nézd- fal fehér arccal néztem a falu központja fele ahonnan hatalmas füst jött.-Kakashi..az lehetséges hogy épp megtámadták a falut??- néztem kétségbe esve szeretett Senseire.

-Azonnal vissza kell indulnunk.- majd meg sem várva a válaszom elindult, én pedig kérdés nelkül utánna

Ahogy a falu központja fele értünk, mindenhol sebesültek feküdtek. Lesokkolódtam és hirtelen mozdulni sem bírtam. Könnyes szemmel néztem körbe.

-Kakashi sensei, Satomiii- hallottam meg Sakura hangját.- Tsunade-Sama Satomit kéreti.

Sakurának is kicsit könnyesek voltak a szemei, kellet egy kis idő mire fel eszméltem hogy mit mondott majd elindultam Tsunade fele. Pár méter után még visszapillantottam Kakashira.
Istenem csak neki ne essen baja...

-Tsunade-sama , mitörtént?? Ki támadta meg a falut???-rohantam be Tsunade irodájába.

-Eléggé úgy néz ki hogy az az Akatsuki tag aki Jiraiya haláláért is felelős..

Tsunade elmondta a fontos információkat majd visszaküldött hogy segítsek a többieknek.
  A Jelenlegi  információ szerint Pain az akatsuki vezetője támadta meg a falut és pár megidézett állatot is a falura engedett. Hát ez szuper.
A korházhoz rohantam első sorba hogy megnézzem mennyi a sebesült és hogy megkérdezzem Sakurát hogy neki kell e segítség.
Ahogy beléptem a korházba kikerekedett szemekkel néztem körbe.. annyi a sebesült hogy már nem is férnek el itt ennyien.

-Heey..Sakuraa-kiáltottam a lány után amint megláttam.-

-Megleszek  ne aggódj- mosolygott rám. Még meg sem  szólaltam de már tudja miért jöttem, elképesztő egy lány. Próbáltam én is egy mosolyt erőltetni de nekem nem ment inkább rögtön vissza indultam megkeresni Kakashit.