A Sensei Szerelme

12

Másnap a kapunál Kakashival  vártam a többieket hogy elindulhassunk a küldetésre. Érdekes mikor együtt megyünk küldetésre mindig késik, de most hogy itt se kéne lennie pontosabb mint valaha..

Egy kevéske idő után megérkezett Sakura és Naruto.
Megbeszéltük a küldetés részleteit. A Kage gyűléssel kapcsolatos levelet kell elvinnünk a Mizukagénak ködrejtekbe. Kakashitól búcsút véve elindultunk útúnkra. Visszapillantottam Kakashira aki mosollyal az arcán integetett utánunk.
Útközbe belefutottunk 3 emberbe akik tűzet rakni készültek az erdőben.

-Hé! Neharagudjatok tudnátok nekünk segíteni kicsit?-mosolygott ránk a legmagasabbik.

-Sajnálom, sietnünk kell.-zártam rövidre a beszélgetésünket és el is indultam. Nem voltak a legszimpatikusabbak, a legkisebbik valahonnan ismerős is volt. Biztos láttam már valahol de nem jut eszembe hogy hol.

Mikor meg érkeztünk megkerestük a Mizukaget és oda adtuk neki a levelet. Mondta hogy szívesen látnak éjszakára de mivel még nap nyugta előtt hazaérnénk, illedelmesen megköszöntem az ajánlatát és elindultunk haza.
Ha választási lehetőségem van inkább a saját ágyamba alszok.

Haza fele megint belebotlottunk a 3 emberbe.
Reméltem hogy már nem lesznek itt de úgy tűnik nincs szerencsém.

-Hé! Megint ti vagytok azok?!-kiáltott megint a legmagasabb.

-Igen és épp hazafele sietünk.-próbáltam megint rövidre zárni a beszélgetésünket de sikertelenül mivel a középső aki eddig nem szólalt meg fel állt majd oda jött hozzánk és engem átkarolva megállt mellettem.

-Milyen udvariatlanok vagyunk be se mutatkoztunk , èn Kuma vagyok ők a testvéreim Makoto és Naoko-mutatott előszőr a kisebbre majd az idősebbikre.

-Miért nem ültök le hozzánk egy kicsit??-húzta gúnyos mosolyra a száját Makoto.

-Mi tényleg nagyon sietünk, még napnyugta előtt haza akarunk érni.- Nagyon nem tetszik nekem ez a helyzet főleg hogy mostmár tudom honnan is volt ismerős a kisebbik.
Ők a híres tolvaj testvérek akik az utazó embereket rabolják ki.

-Naaa ne legyetek ennyire szégyenlősek.-szólalt meg Kuma aki még mindig mellettem állt.

-Héé öreg nem érti hogy mi sietünk?-fakadt ki a szőke hajú csapat társam.

-Kit hívsz te öregnek szaros?- indult Naruto fele Kuma de egy jól irányzott mozdulattal ki rúgtam a lábát ezért a földön landolt.

-Ezt megbánod!!-ugrott fel a helyéről a másik kettő.

-Sakura, Naruto figyeljetek a kisebbikre a másik kettővel én foglalkozom.- A csapattársaim bólintottak majd Makoto felé fordultak.

Naoko felsegítette Kumat majd egy kisebb kést elő rántva indult meg felém. Én elkaptam a csuklóját majd kicsavartam, ahogy a kés le esett a földre arrébb rúgtam majd a tarkóját megfogva magam fele húztam és gyomrom térdeltem majd a másik fele löktem minek következtébe mindketten elestek.
Naruto épp akkor dobott pár shurikent Makoto fele amivel a ruháját a fához szegezte. Ott el lesz egy darabig a másik kettőt pedig megkötöztem. Ahogy ezt lerendeztük elindultunk haza fele.

-Sziasztok! Nem is gondoltam hogy ilyen gyorsan hazaértek, milyen volt a küldetés?-mosolygott Kakashi aki a kapuba állt..nem gondolta de mégis itt vár. Olyan rosszul füllent.

-Egész tűrhető, haza fele volt egy kis galiba de megoldottuk-mosolyogtam vissza Kakashira.

Kakashi elkísért Tsunadéhoz hogy jelenthessek neki a küldetésről. Amint kijöttem a Hokage irodájából Kakashi közölte hogy hazakísér.

-Holnap délután szeretnélek elvinni valahova-jelentette ki Kakashi ahogy az ajtóm elé értünk.

-Rendben.-mosolyogtam rá.

-Meg sem kérdezed hogy hova???

-Úgyse mondanád el.- ismerem már Kakashit annyira hogy ezt tudjam.

-Igazad van, majd úgyis meglátod holnap.-azzal egy puszit nyomott az arcomra majd elment.