𝐬𝐡𝐨𝐫𝐭 𝐬𝐭𝐨𝐫𝐢𝐞𝐬 - ᶠᵒʳᵐᵘˡᵃ ˢᵉʳⁱᵉˢ

( 𝒎. 𝒔.- 𝒉𝒂𝒓𝒎𝒂𝒅𝒊𝒌 )

" melyben Mick rengeteget gondolkozik, Mallory pedig hihetetlen "

2020. július

Mick számára az emberi lét egyszerűen teljesen elképzelhetetlen volt kutyák nélkül. Úgy értem, szó szerint, nem tudta elképzelni, ugyanis amióta az eszét tudta, mindig voltak efféle négylábúak körülötte, köszönhetően a családja állatcentrikusságának. Tehát egész életében azt látta és tanulta, hogy a kutya az ember legjobb és leghűségesebb barátja. Így aztán mi sem volt természetesebb annál, hogy tinédzser évei közepén saját ebet kapjon, amiért már akkor teljes mértékben ő tartozott felelősséggel, és természetesen Angie költözött is a fiatal némettel, amikor elhagyta a Schumacher-rezidenciát.

És mivel a juhászkutya jelentős szereplője volt a pilóta a mindennapjainak, Mick 100%-ban biztos volt benne, hogy mesélt a szőrös lakótársáról Mallorynak (sőt, határozottan állította, hogy még képet is mutatott róla a lánynak).
Az angol-svájci azonban foggal-körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy ő aztán nem emlékszik arra, hogy Mick említette volna, hogy neki van bármiféle háziállata, mert akkor nyilvánvalóan szólt volna arról, hogy milyen szinten retteg az ebektől, még mielőtt első alkalommal átmegy a fiúhoz.

Na, hát ez a szituáció már önmagában kellemetlen — egy kutyafanatikus és egy olyan, aki sikítófrászt kap, ha lát egyet —, de normál esetben azért megbeszélhető és átgondolható lett volna, ha Mick és Mallory éppenséggel nem a fiú Alfa Romeójában hasítanak a glandi otthona felé. Azonban így, hogy a dolog — az egyikőjük szerint — az utolsó pillanatban derült ki, az autóban eluralkodott a pánik: a lány kétségbeesetten, vadul gesztikulálva magyarázott. Ez nem volt túl szerencsés, tekintve, hogy a német épp egy jóval 100 km/h feletti sebességgel száguldó járművet kormányozott, próbálva megőrizni a hidegvérét és megnyugtatni a másik szőkét.

Aztán Mallory egy pillanatra kizökkent a nyugtalankodásból és a szorongásból, amikor hirtelen azt észlelte, hogy a kocsi leáll, a motorja pedig abbahagyja a berregést. Kezei a levegőbe fagytak a mutogatás közepette, ahogy Mick feléfordult, és értetlenül bámult a pilóta kék szemeibe.
- Megjöttünk. Légyszi, ne nézz ilyen kétségbeesetten, Angie a világ legaranyosabb kutyája, jó? Nem lesz semmi gáz - mondta, miközben saját tenyereibe fogta a lány kézfejeit és őszintén remélte, hogy a szavai el is jutnak a lesokkolódott angol-svájci tudatáig.
A fiú gyors mozdulatokkal kikapcsolta a biztonsági övét és kipattant az autóból, majd máris az Alfa másik oldalán termett, hogy kinyissa az ajtót Mallorynak, és mialatt a lány kikászálódott az anyósülésről, még arra is volt ideje, hogy kiszedje a csomagtartóból a táskáikat. Usain meg hálát adott az égnek, hogy Mick a futópálya helyett a versenyautók világát választotta.

Mallory reszketett, mint a nyárfalevél, ahogy árnyékként követte az ifjabbik Schumachert a bejárati ajtóig, aztán pedig szabályosan sírni tudott volna, amikor bentről a kutya izgatott szűkölését hallották. A szőke srác előbányászta a kulcsait a hátizsákjából, majd a zár kinyitása után vezette a tekintetét újból a lány arcára, és gyorsan le tudta szűrni, hogy hiába ismételte el hatvanféleképpen a "kutya nagyon édes, nem fog bántani" lényegű szöveget, attól még az angol-svájci és az ausztrál találkozása nem lesz sétagalopp.
- Semmi baj - mondta újra, olyan hangszínnel, amit az estimese-felolvasók is megirigyeltek volna. - Maradj itt egy percet, előremegyek és becsukom Angie-t, jó? - kérdése inkább kijelentés volt, Mallory pedig beleegyezően bólintott, miközben ujjai elfehéredve szorították kisbőröndje fogantyúját.