𝐬𝐡𝐨𝐫𝐭 𝐬𝐭𝐨𝐫𝐢𝐞𝐬 - ᶠᵒʳᵐᵘˡᵃ ˢᵉʳⁱᵉˢ

( 𝒈. 𝒓. - 𝒆𝒍𝒔𝒐̋ )

" melyben egy aprót ittas George találkozik Stefivel egy londoni pubban "

2019. február

𝓐 18 éves Soproni Stefi sosem volt az alkoholizálás nagy rajongója. Ha egyszer-egyszer betévedt egy kocsmába (avagy pubba, ahogy itt, Londonban nevezik) vagy szórakozóhelyre, az szimplán azért volt, hogy időt töltsön barátnőivel — meg hogy ekképpen rajtuk tudja tartani a szemét. Hiába járt még tindédzser éveiben, Stefi mindig is nagyon aggódó típus volt, meglehetősen túltengett benne a szorongás, hogy valami baj történik, mindig vigyázni akart másokra — annak ellenére, hogy ő maga is egy nagyra nőtt gyerek volt.

A magyar lány sietősen szedte hosszú lábait London belvárosi utcáinak útvesztőjében, a gyors lépésekkel és az egyik utcából másikba fordulásokkal pedig némi büszkeség töltötte el: alig félévnyi Angliában való tartózkodás alatt olyannyira megjegyezte London térképét, hogy szinte fényképként látta maga előtt, ahogy az utakat rótta.

Ám nem volt sok ideje azon filozofálni, mikor is lett belőle ekkora helyi, mert már csak néhány méterre járt a találkozóponttól, ahonnan a barátnői, Ginger, Marisol és Leonie már vidáman integettek felé. Pár lépéssel átszelte a maradék távolságot — már amennyire ez lehetséges volt a bár előtt egyre hízó embertömegben —, majd nagy ölelésekkel üdvözölte a lányokat. Pár mondattal beszámolt a hogylétéről a legutóbbi találkozás óta (ami azért nem volt olyan rég, tekintve, hogy a naptár szombaton állt, és a lányok mind az egyetemi csoporttársai voltak), aztán Marisol igazán spanyolokhoz méltó kiáltással közölte, hogy "Empiece la fiesta!"*, és a barátnők nagy mosollyal léptek be a pubba.

Első útjukon, mint általában, különváltak: ketten asztalt vadásztak, míg a többiek italért álltak sorba; majd bő negyed óra múlva már együtt ücsörögtek, színes koktélok társaságában pletykálva és hangosan nevetve. Stefi igazából ezt a részt tekintette kedvencének egy kocsmázós estében.

Ugyanis ezután a négy különböző nemzetiségű lány a táncoló tömegbe vetette magát. Félreértés ne essék, Stefi imádott táncolni, és egész jól is mozgott; de barátnőivel ellentétben ő az este végén mindig egyedül távozott a helyről, anélkül, hogy bármelyik vele táncoló srácnak megadta volna a telefonszámát. Tehát inkább barátai miatt aggódott, akik vagy a bárpultnál ülve csavarták el mindenféle srácok fejét, vagy megbűvölt kígyókat megszégyenítve vonaglottak a tánctéren — újonnan megismert partnerrel. (Szerencsére, mostanra Stefi és a lányok kialakítottak egy olyan rendszert, hogy mielőtt bármelyikük is lelép egy fiúval, mindig megkeres a maradék három lányból egyet, és szól neki szándékairól. Ha esetleg barátnője túl részegnek találja az először említettet, egyszerűen nem engedi el a sráccal.)

Stefi a második végigtáncolt óra után elérkezettnek látta az időt egy kólányi szünetre, így nagy nehezen átverekedte magát a táncolókon, és lecsapva az éppen felszabadult helyek egyikére, lehuppant egy bárszékre a magas pult előtt.

-——————-

George Russell már nem volt józannak nevezhető, amikor barátaival betévedt egy számára addig felfedezetlen pubba Londonban. A fiatal sportoló hetek óta most utazott haza először, itthoni barátai pedig egy maratoni ivászattal ünnepelték meg születésnapjával egybeeső hazatértét. Kocsmatúrájuk negyedik állomása volt ez, és feltehetőleg nem utolsó.