𝐬𝐡𝐨𝐫𝐭 𝐬𝐭𝐨𝐫𝐢𝐞𝐬 - ᶠᵒʳᵐᵘˡᵃ ˢᵉʳⁱᵉˢ

( 𝒂. 𝒂. - 𝒆𝒍𝒔𝒐̋ )

" melyben Alex először figyel fel Ludovicára "

2019. szeptember

- 𝓔́n alapjában véve egy kedves ember vagyok, de őt, akárhányszor kinyitja a száját, pokémonos stílusban falhoz tudnám vágni.

Alex meglepetten, halkan kuncogva kapta fel a fejét a nem éppen barátságos mondatra, de annak elbeszélője már tova is suhant a pilóta látóteréből. A brit-thai fiú a vele szemben ülő, Red Bullt szürcsölgető csapattársára nézett, de arra következtetett, hogy Max túlságosan elveszett az Instagram világában, így biztos nem hallotta az imént elhangzó bájos kijelentést.

A két pilóta a csapat mobilépítményének kantinján ülve reggelizett, de mindkettejüknek szemet szúrt, hogy az átlagos étrendjüktől merőben eltérő ételeket kaptak. Na, nem mintha bánták volna, hogy a szokásos magvak meg sovány joghurt helyett csokis rozstekercset ehettek aszalt gyümölccsel, de mindenesetre furcsállták.

Az étkezés azonban nem tarthatott örökké: Alex a kávéja utolsó kortyának elfogyasztása után Maxszal egyetemben feltápászkodott, és mindketten saját szobájuk felé vették az irányt, hogy utoljára átnézzék a versenypálya térképét, vessenek egy pillantást az előző évi adatokra és átöltözzenek, mielőtt levonulnának a garázsba.

Az első edzés végeztével Alex egészen büszke volt magára: elég sokat tudott lefaragni a csapattársával szembeni átlagos lemaradásából. A fiatal pilóta vidáman cserélte le overállját a nadrágra, amit az elkövetkezendő két órában fog viselni, majd a meetingszoba felé vette az irányt, hogy pontosan informálhassa mérnökeit az autó aznapi viselkedéséről.

A holland versenyző beszámolójának kellős közepén azonban két rövid, de erőteljes kopogás hallatszott az ajtó irányából, majd a választ meg sem várva, egy Alex által még sohasem látott, fekete hajú lány viharzott be. Kezeiben két, az energiaital-márka logójával ellátott flakont hozott, amik közül egyet-egyet a két pilóta elé tett le. Max és Alex zavarodottan először egymásra, aztán az ismeretlenre meredtek.
- Nincs rám írva, hogy hogyan kell inni egy kulacsból, reméltem, hogy magatoktól is menni fog - közölte unottan, mire a mérnökök halkan nevetni kezdtek. Alexbe nyílként csapott a felismerés: FP1 előtt ugyanezt a hangot hallotta, feltehetőleg telefonálni.
Max és a brit-thai engedelmesen lehajtották saját üvegük tartalmát, majd egy-egy kételkedő "köszönöm"-öt is hallattak, amikor a lány elvette tőlük az üres flaskákat, majd amilyen hirtelen jött, úgy el is ment; a megbeszélés pedig újabb megszakítások nélkül folytatódott.

Alex azonban nem bírta legyőzni kíváncsiságát, a meeting közben is végig ott motoszkált az agya egyik kis zugában a hirtelen megjelenő lány, így a pihenőjébe visszaérve első dolga volt megkérdezni Patricket az esetről.
- Hallod - kezdte, mire edzője felnézett az asztalon heverő papírokból. - A briefing közben egyszer csak megjelent egy csaj, két kulaccsal, megitatott Maxszal meg velem valami fura izű löttyöt, aztán kiment. Csak azért nem mentem még gyomrot mosatni, mert Red Bull-os cuccban volt.
- Nyugi, Alex, nem lettél mérgezés áldozata - nevetett Patrick - Az egyik londoni egyetemről van itt 3 sporttudomány és táplálkozás szakos hallgató gyakorlaton, és rajtatok tesztelnek valamit a kutatásaikhoz - avatta be edzettjét az angol.
- Nagyszerű - dünnyögte Alex hitetlenkedve - És ezt nekik csak így lehet? Kísérleti nyúlnak használni minket?
- Valami hétszáz körös válogatási procedúra volt, nyilván a csapat is megbizonyosodott arról, hogy ez csak jót tehet nektek, kábé még a Jóistennel is jóváhagyatták az egész gyakorlati tervüket. Szóval, tulajdonképpen, ja, laborpatkány lettél - jelentette ki nevetve az edző.

Pár nap eltelt így, a fekete hajú lány vagy valamelyik társa a legváratlanabb pillanatokban megjelentek, Alex — ha a két csapattárs egy helyen tartózkodott, akkor Max is — kapott tőlük egy vitamint, egy addig ismeretlen márkájú müzliszeletet vagy egy italt, amit a fiú vagy kénytelen-kelletlen, vagy jóízűen, de elfogyasztott. Néhány óra múlva pedig újra felbukkantak, és elvégeztek pár tesztet, felírták az adatokat, sőt, még vizeletmintákat is kértek a két pilótától.

-——————-

Ludovica Lorenzo imádta a táplálkozástudományt, az embereket azonban nehezen viselte.

Sokáig gondolkodott, hogy elfogadja-e az ajánlatot, amit az egyetemi rektor a lány évfolyamának három legkiválóbban teljesítő hallgatójának tett, miszerint az egyik nívós Formula 1-es csapathoz mehetnek gyakorlatra. Természetesen, Ludovica tisztában volt azzal, ez mekkora megtiszteltetés és hatalmas lehetőség is egyben, viszont előre utálta a tényt, hogy embertársai közvetlen közelében, konkrétan velük/rajtuk kell dolgoznia. Az olasz lány a kutatómunkát szerette, a táblázatokat, az analíziseket és az adatokat, a tesztalanyok megfigyelését meg a csapatban való dolgozást annál kevésbé.

Végül, szaktársa és egyben legjobb barátnője, Chiara tudta rávenni, hogy igent mondjon a felkérésre, így már harmadik hetét kezdte meg a száguldó cirkusz tagjaként. A gyakornokok a kutatómunkájuk végzésének három hónapjában együtt utazhattak a csapattal, de a Milton Keynes-i főhadiszálláson is rengeteg időt töltöttek.

- És akkor el tudnád mondani, hogy ebben mi is van pontosan? - a Red Bull egyik pilótája, Alexander, napok óta halálra idegesítette Ludovicát folyamatos kérdéseivel. IQ-tesztet ne töltsek ki? Anyám telefonszámát szeretnéd esetleg?
- Hát, lássuk csak - sóhajtott Ludovica szemeit forgatva - ez egy tea. Na már most, ezt nem fogod elhinni, de a tea, az igazából víz, ízesítve. Bocsi, hogy tőlem kellett megtudnod - vonta meg a vállát gúnyosan, miközben felírta, mennyi ízesített vizet ivott meg a pilóta és pontosan mikor.
A fiú elnevette magát Ludovica fanyar humorán, mire az olasz belül kissé elcsodálkozott: az emberek általában nem kedvelték meg egyhamar a stílusát, sőt kimondottan ritka volt, hogy veszik a poénjait.
- Azt vágom, nyilván. Tudom, megtévesztő a külsőm, de hogy úgy mondjam, a véremben van a teaivás - válaszolta Alexander.
Az olasz lány szíve szerint lerendezte volna egy kérdeztem?-mel a fiú válaszát, de magában meglepetten vette tudomásul, hogy ezek szerint a pilótának angol gyökerei is vannak, annak ellenére, hogy a thai zászló alatt versenyez; ezért inkább reakció nélkül (és a fiú teára vonatkozó kérdésére való válasz adása nélkül) kisétált a pihenőszobából.

- És ez miben segít, milyen a hatása? - hogy ez minden egyes órában előrukkol ugyanannak a kérdésnek egy újfajta megfogalmazásával, én ezt nem bírom.
- Hát ezt neked kéne tapasztalnod, illetve tulajdonképpen rajtad kéne kiderülnie, hogy pontosan mit is csinál - merült Ludovica a papírjaiba, belül gonoszan vigyorogva, tudván, hogy ettől a választól a fiú nem lesz a legnyugodtabb.
- Ó - lepődött meg Alex, szemei levesestányér méretűre kerekedtek ki. - De ugye csak jótékony lehet?
- Reméljük - mosolygott szélesen a pilótára az olasz, majd újra otthagyta őt - a fiú kételyeivel együtt.

-——————-

- Alex, vazzeg, ne idegesítsél már! Mindig ugyanazokat a bogyókat meg löttyöket kapjuk, igen, nem kell minden egyes alkalommal felhívnod! Nem fognak téged kinyírni zabkásába kevert ciánnal, akármennyire szarul is vezetsz - Max hangja fáradtan csengett a vonal másik végéről.
- Oké, köszi, csak ennyit akartam - tette le Alex a telefont elégedetten, még mielőtt holland társa túlzottan beidegesedett volna.

A brit-thai kissé paranoiás lett, amióta Ludovica nem adott egyértelmű választ a kérdéseire, legnagyobb szerencsétlenségére pedig majdnem az összes alkalommal az olasz szállította neki a különböző pirulákat, ételeket és italokat, tehát esélye sem volt a lány valamelyik társától informálódni. Így Alex félelmeit folyton Max Verstappennek kellett szétoszlatnia, a csapattárs pohara (és hívásnaplója) azonban kezdett betelni az állandó hívásokkal.

Mindennek ellenére, a fiatal pilóta azért örült, hogy a lány a nap folyamán többször is meglátogatta: szimpatikus volt neki az olasz, kedvelte a nyers stílusát és jól szórakozott a felé intézett beszólásain. Meg jól is néz ki, csak úgy mellékesen.