𝐬𝐡𝐨𝐫𝐭 𝐬𝐭𝐨𝐫𝐢𝐞𝐬 - ᶠᵒʳᵐᵘˡᵃ ˢᵉʳⁱᵉˢ

( 𝒎. 𝒔. - 𝒎𝒂́𝒔𝒐𝒅𝒊𝒌 )

" melyből kiderül, hogy Milena balesete tulajdonképpen szerencsés eseményként fogható fel "

2020. január

𝓐 hóvihar Milena Todhunter orrtörése után két órával már elcsendesedett olyannyira, hogy a hüttében rostokoló síelők szépen lassan kiszállingózzanak a melegedőből, és sorra megkíséreljék a hegyről való lejutást.
Mallory és a húga ezt az ajtócsapkodó idegennel együtt tették, ugyanis amikor a német fiú észrevette, hogy a lányok is visszaveszik a kabátjaikat, azonnal maga is öltözni kezdett, és a testvérek elé állt, hogy közölje, ragaszkodik ahhoz, lekísérje őket az elsősegélynyújtó-helyre.
Így a vörös (síszemüvegével az orrára fogatott zsebkendőkkel) és a két szőke libasorban lavíroztak a hegy lábáig, majd az idősebbik lány, elájulásának elkerülése érdekében, a folyosón várakozott, amíg az ismeretlen bekísérte Milenát a vörös keresztes irodába. Bent egy röntgenfelvétel készítését követően kiderült, hogy a kislány orra valóban megrepedt, de szerencsére semmi visszafordíthatatlan vagy műtétet igénylő nem történt. Tehát a vérzés elállta után csak kapott egy apró kötést, egy nagy adag fájdalomcsillapítót és egy ítéletet pihenésre, majd mehetett Isten hírével.

- Mamma mia! - hangzott pár perccel később, amikor a Todhunter szülők hosszas, aggódással teli várakozás után végre megpillantották lányaikat. A házaspár addig a hotel előtt ácsorgott, egy kisebb csoport gyűrűjében feszülten beszélgetve (a többi ember is őrlődve várta vissza saját családtagjait a szállásra, ez pedig rövid úton szolidaritást eredményezett). Édesanyjuk már jónéhány méterről kiszúrta Milena feltűnő színű haját, ami hosszan kilógott a sisak alól, így azonnal gyermekeihez futott, de a megkönnyebbült "mamma miát" egy másik, kétségbeesett verzió követte, amikor meglátta a kisebbik fehér tapaszát és az arcán húzódó véraláfutásokat.
A kislány és nővére nyomában még mindig ott sietett a fiú, akihez a tömegből kiválva, az a világos hajú hölgy lépett oda, aki az érkezésük napján megmentette Malloryt egy csúfondáros zakózástól. A nő németül kezdett beszélni a sráchoz, az idősebbik Todhunter lány pedig nem akart hallgatózni, de megmelengették a szívét az elhangzó mondatok, miszerint a nő nagyon aggódott a szőkéért, főként, mikor a fiú társasága nélküle tért vissza a hegyről. De Mallory pontosan ennyit tudott elkapni a beszélgetésből, ugyanis a következő pillanatban édesapja kérdéseinek áldozatává vált, aki azonnal részletes beszámolót kért a lányai eltűnéséről, miközben megpróbálta egész családját beterelni az épület melegébe.

-——————-

- És akkor, én teljesen gyanútlanul készülök visszamenni Malloryhoz, de BUMM! - mesélte Milena hevesen gesztikulálva az étterem egyik vacsoraasztalánál, ahova testvérével úgy, ahogy voltak, polárpulóverben és overallalsóban vonultak be szüleik kíséretében - Nekicsapódik valami a fejemnek, egy pillanatra meg is szédültem, de már éreztem, hogy valami nem okés az orrommal, szóval rohamtempóban indultam volna az asztalhoz, de fiú, aki kivágta az ajtót, még feltétlenül magyarázkodni akart, szóval csak azután értem vissza, miután az ő lelki világát is megnyugtattam, hogy semmi baj...
- De a srác azonnal jött utána, nagyon kedves volt, meg látszott rajta, hogy sajnálja. Tök segítőkészen hozott neki jeget, és amikor le tudtunk jönni, ő ment be Milenával az elsősegélybe is - vágott közbe a nővére, azonnal megvédve a fiút, akinek habár a nevét sem tudta, képtelen volt elfelejteni a Genfi-tó méretű, kék szemeit és határozott kiállását.