Mondd el | EKHMV spin-off

IV.

A fiú miközben sétál Glenwood sötét utcáin, azon gondolkodik, hogy hogyan is fog odaállni az ügyvédnő elé. Lehajtott fejjel, kapucnival a fején sétál végig a kávézó utcáján, ahol meglátja a lányt, akinek a szemei leveszik a lábáról. Gombóc alakul ki a torkában, ha rá gondol. Megáll, s figyeli ahogy kortyolgatja a kávéját a többi barátja mellett. Rosszul érzi magát, hogy nem mehet oda és csatlakozhat hozzájuk. Bánatos, hogy nem bánhat jól a barna szemű lánnyal, akihez a szíve húzza. Nem teheti meg, vagy ellaposodik és nem lesz ereje küzdeni.

Néhány perc után fájó szívvel tovább áll, maga mögött hagyva az emlékeit abban a pillanatban. Üres, érzelemmentes fejjel kell odamennie, nem szabad, hogy az érzelmek vezéreljék a találkozáskor.

Besétál a szokásos sikátorba, ahol a nő rá vár. Szőke, rövid haja és vékony alakja már ránézésre is ismerős lehet. A negyvenes évei elején járhat, bár a fiú még soha sem kérdezte. Nem akar turkálni olyan dolgokban, amik nem tartoznak rá. Mogyoró barna szemei olyanok, akár a lányé.

- Mrs. Emery - a fiú komor hangon köszön az ügyvédnőnek, aki óvatos mosollyal válaszol. Odasétál a fiúhoz, majd leveszi a kapucniját.

- Ne légy ennyire bezárva - mondja, s a szemébe néz. Biztosan látja, hogy a fiú tele van fájdalommal, hogy nem élhet olyan életet, amilyent szeretne. De már ideje lenne beletörődnie a sorsába. - Hidd el, amit mondok, Ryker. Tudom milyen.

A nő Ryker kezébe nyom valamiféle újabb papírt, amin nagy betűkkel szerepel az ő és a szülei neve.

- Ezen rajta van minden, amit tudnod kell az eddigi felállásról. A szüleid nem hajlandóak lemondani rólad és Dylanről, szóval egy alapos küzdelemmel állunk szemben. Addig húzd meg magad valahol, s légy türelemmel.

A fiú ezt mind tudja. De meg kell védenie az öccsét és saját magát azoktól, akik meg akarták fosztani mindentől. Még most is érzi, ahogy az apja a nyakát megragadva fojtogatja a vízben. Még most is emlékszik arra, hogy nem alhatott a házban, hanem a rumlis, jéghideg garázsban kellett éjszakáznia. Még most is érzi, ahogy a vér ömlik a sebeiből, mert az apja hozzávágta az üvegeket. Azt a bűzt, ami a lakásban uralkodott, mert összehánytak mindent. Neki kellett rendet raknia, vagy ha nem tette meg, megkapta a magáét.

- Meg kell védenie az öcsémet, kérem - esedezik Ryker, minden reménye csakis a nőben van. Ő Chicago legjobb ügyvédje, minden túlzás nélkül.

- Mindent megteszek, ami tőlem telik. Most nyomás, mert a férjem hazaér, nekem pedig otthon kell lennem - mondja, majd beszáll a drága autójába, ami a sikátor végében parkol és egy nagy gázadás után már csak a hűlt helyét látja.

Reszket attól, ha arra gondol, hogy mi vár rá. Ma este is a Nyaralóban éjszakázik, az az egyetlen hely, ahol jelenleg teljes biztonságban érezheti magát, távol lehet a mostoha körülményektől, nyugalmat lelhet minden éjjel. Az a hely megmentette eddig mindentől, ez az egyetlen értéke, ami még megmaradt. Ezt tudta megmenteni.

A fiú újra felhúzza a kapucnit, majd tovább áll, s elindul a külváros irányába. Rengeteget kell majd gyalogolnia, mert mindene azon a helyen van, amivel eljuthatna bárhová. Közben megint azokon a szép mély barna szemeken, puha, fényes hajon és mesés arcon gondolkodik.

- És te kin gondolkodtál? - kérdez Sam, miközben a kávéját kortyolgatja. Én a jó habos lattém bögréjét szorongatom, s az asztallapot kémlelem. Nem tudom, hogy mit mondhatnék.

Ja, igen, Rykeren gondolkodtam végig. Vele szívesen elmennék.

Azt hiszem, hazudnom kell, ahogy mostanában mindig. A rohadt életbe, Evelyn Maisie Emery, nyugodj már le. El kell felejtened Rykert, még ha nagyon nehéz is lesz megtenni ezt a lépést.