Mondd el | EKHMV spin-off

XVIII.

A fiú mosolyogva pásztázza a környezetetét. Mindenki ámulatba ejtve tapsol neki, Dylant most először látja igazán boldognak. Az ő kisöccse, aki mindig nyakonöntötte egy nagy vödör homokkal a játszótéren, már tizenhét éves. Mintha csak most lett volna az a nap, amikor először indultak el együtt az iskolába, s Ryker napközben minden lépését figyelte az apró testvérének. De aztán minden jó pillanatukat beborította a sötét és fájdalmas otthoni légkör. Az sem volt mindig. A fiú még emlékszik a boldogabb időkre, de tudja, hogy azok már sosem lehetnek újra az övék. Mert az apjából egy alkoholista vadállat, az anyjából pedig egy állandóan az alkoholban úszó, hisztis boszorkány lett.

Most nem akar tovább erre emlékezni, ez az este csak Dylan érdekét szolgálja, s nem akarja azzal rontani a levegőt, hogy a múltbeli történésekre gondol. Az öccse annak már úgysem lehet kitéve. Büszkén áll fel a zongorától, s vigyorog a tömegre. De őt már csak egyetlen dolog tartja ezen az estén.

A lány. A lány, aki őt figyeli folyamatosan, s nem veszi le róla a szemét. Csak finoman mosolyog, s ezt a fiú is látja. Ryker késztetést érez arra, hogy egy csókkal tudassa az érzelmeit, de a történtek után nem mer semmit sem tenni. Szerelmes a gondolatba, hogy a lány őt nézi. S még szerelmesebb abba a gondolatba, hogy a lánynál jobban senkit sem szeretett még ezen a világon. Mégis oly közel áll ahhoz, hogy minden véget érjen, ami közöttük fellángolt. De még ha így is történne, nem tudja kitörölni a Nyaralóban töltött éjszakákat, az első csókukat, a beszélgetéseiket. Mert minden, amit a fiú tett a lánnyal, minden amit a fiú érzett, az valós volt. Mindig is az marad, ameddig a szíve meg nem szűnik dobogni.

A tapsvihar abbamarad, s az emberek a zongora körül lassanként kezdenek visszatérni a parti helyszínére. Csak Evelyn marad a helyén, valamint Ryker. Egymást figyelik. De a lány mégis úgy dönt, hogy csatlakozik a többiekhez, s elmegy inni. A fiú tudja, hogy még ennek ellenére sem engesztelődött ki. Tehetetlenül keresi fel az öccsét, s az öccsének barátnőjét.

Most, hogy Rykert először hallottam zongorázni, átgondoltam a dolgokat. Szívszorító dallamokat hallottam, amiknek mély jelentés lakozik Ryket szíve mélyén. Nem tudom nem letagadni, hogy erősek iránta az érzelmeim. De most mégsem állok úgy, hogy ki merjem jelenteni; biztos vagyok Rykerben, s magamban is. Kell egy kis idő, hogy átgondoljak mindent. És arra is szükségem van, hogy ne kezeljen úgy senki, mint egy gyereket, mert már régen nem vagyok az. Ha hibát fogok is elkövetni ezzel, akkor sincsen senkinek joga beleszólni az életembe. Még a szüleimnek sem.

Anya is állandóan arról papol, hogy valaki normális és jó háttérrel rendelkező fiút találjak magamnak. De csak rá kell nézni apára. Barron Emery mindazt megtestesíti, amit Rose Emery régi énje teljesen megvetett. Legalábbis Prescott nagymama elmondása szerint. Szeretem a családomat, különösen anyát és apát, de ők is megannyi hibát követtek el kapcsolatuk során. Ott van Andrew nagybácsi és Lyla nagynéni, se veled se nélküled kapcsolatban voltak évekig, ezt Emery nagymamától tudom. Szegény olyan pletykás, de legalább tudok néhány információt, amit jobb, ha senki sem hallgat el. Természetesen ez mindig megtörténik.

Úgy döntök, hogy visszamegyek a bárba inni a többiekhez, hátha egy kicsit felejteni tudom, ami az erkélyen történt. Bár úgy gondolom, hogy Sam és Dylan sehol sem lesznek, Evan és Mona szerintem leléptek, szóval csak Stiles és Brooks maradtak, akiket még ismerek is. Monát sem hibáztatom azért, amit most csinálnak Evannal. Örülök, hogy boldogok.

– Már vártunk, Evie! – kiált fel az öcsém, amikor a pulthoz ülök. Érzem a szervezetemben a düh minden apró részecskéjét, ahogy a véremen keresztül jut el mindenhova bennem. Dühös vagyok az egész világra.

– Fogd be, Brooks. Inkább adj valamit inni, szomjas vagyok – vágom vissza neki, mire eleget is tesz a kérésemnek. A bárpultból kivesz egy üveg brandyt, de maga az ital mégsem néz ki olyan ócskának. Legalább van vagy tíz év az érlelési ideje. Hát, nem bánom. Ha már Samnél vagyunk, ki kell használni minden lehetőséget – mondja a tudatalattim. Sam édesapja nagyon jó üzleti kapcsolatban van az Emery Associates-szel. Gonosz vagyok, mert kihasználom a barátnőmet. De ha már a kihasználásról beszélünk, ő mennyi mindennel bántott meg már eddig. A két kezemen lehetetlen volna megszámolni.

– Remélem ez megfelel, ez az új kedvencem – mondja, s tölt nekem egyet egy viszkis pohárba. Brandy Brooks módra. Mégis ez lehet a nap egyik legjobb pillanata, amellett, hogy Ryker itt volt mellettem egész nap szinte.

Fura egy lény vagyok, de a haragom ellenére mégis hiányzik.

– Te is kérsz, Stiles? – nyújta neki az üveget Brooks, de ő nemlegesen bólint és egy mosollyal köszöni meg az öcsém felajánlását.

– Te inkább keresd meg Maliát, s próbáld behálózni magadnak, öregem. De lehetőleg ne ittasan, mert a végén még elijeszted – ugratja Stiles, mire Brooks cuppant egyet a szájával, s visszateszi az üveget a helyére. Hé, én még ittam volna!

Ne légy mohó, Evelyn. Senki sem az. Nem okolhatsz azért senkit, amit te követtél el, mindenki egy angyal a te ördögi körödben.

Brooks végül meggondolja magát és felkeresi a tömegben bulizó érdekeltségét. Nem hittem volna, hogy Sean bácsi elengedi egy ilyen kaliberű estére. Anne néniben viszont egy percig sem kételkedtem eddig, elég sokat jártak szórakozni még Malia születése előtt elmondása szerint. Szeretjük egymást, majdnem jobb vele a kapcsolatom, mint a nagynénémmel, ami néha idegen számomra, de nem bánom. Anne Walker világ életében egy kedves nő volt.

Stiles marad csak itt velem. Ennek tudatában egy huzamban fel is hörpintem a brandyt. A fiú csak csendben figyeli amit csinálok, mintha tudná, hogy semmi kedvem beszélgetni. Minden pillanatban Ő jár az eszemben. Teljesen hatalmába kerített a puszta gondolata annak, hogy vágyom rá, pedig most nincs szívem a szemébe nézni. És ez a legfájóbb.

Távolság, Ryker. A közös gondolataink között kell némi távolság.

C'est la vie.

– Mi van közted és Ryker között? – rukkol elő Stiles a kérdéssel. Hűha, van hangja szegényemnek! Ám a kérdés mégis mélyen érint meg. Mire akar kilyukadni?

És mi van közöttünk Rykerrel?

– Fogalmam sincs, Stiles. Ha tudnám, már régen világgá kürtöltem volna – válaszolom neki, mire összepréseli a száját, s az előtte lévő sörbe kortyol. Nahát, észre sem vettem.

– És ő mit akar tőled? – tesz fel egy újabb kérdést. Mi lőtte, hogy ilyen érdeklődő lett hirtelen? Teljesen meglepődöm rajta.

Felállok, majd a bár másik oldalához sétálok a poharammal, hogy megkeressem azt a finom brandyt. Vaskos, fehérboros illata van, amikor kiöntöm a poharamba. És amikor felhúzom, igencsak harapós-nyers. Nem rossz, Samantha. Hozzád fogok járni piáért.

Stiles aztán a szemeimet keresi, mintha valami halálosan fontos dolgok akarna nekem elmondani. Bármi is az, ne fogd vissza magadat. Már kíváncsivá tettél.

– Fogalmam sincs – bököm oda nemes egyszerűséggel.

– Ryker veszélyes is tud lenni, ugye tudod? – veszélyes, de mégis ártalmatlan. Legalábbis eddig úgy tűnt.

Eddig.