Mondd el | EKHMV spin-off

XX.

Ryker mit akar rejtegetni előlem? És Dlyannek mi a frász köze van ahhoz, hogy mi együtt voltunk-e vagy sem? Mi ez az egész?

Ryker teljesen ledöbbenve áll előttem, ahogy én is előtte. Nem tudom mit mondjak. Teljesen becsapva érzem magamat és kiszolgáltatottnak. Egy könny gördül le az orcámon, mert nem erre számítottam. Elégszer haragudtam már rá a mai napon, nem akarok még jobban haragudni. Szeretném, ha minden rendben menne. De nem tudom elképzelni, hogy ez valaha is így lesz. Minden körül titkok vannak, talán még körülöttem is.

– Hé, Evie! Várj meg! – kiált utánam Ryker, miközben hátat fordítok neki és az öccsének. Egyenesen kifelé a házból, az lesz most a legjobb döntés. Érzem a fiú hangjában eluralkodó sötétséget, a mérhetetlen félelmet, de most egyik sem érdekel.

– Hagyj Ryker – ejtem el, s már lent is vagyok a földszinten, ő viszont továbbra is követ. Majdnem leesem a lépcsőről, olyan tempóban haladok. Átvágom magamat a bulizó tömegen, de Ryker sebesen követ, nem szakad le rólam.

Amikor kiérek a bejáróra, beszívom mélyen a friss levegőt, ami körbe vesz. Igyekszem lenyugodni, s elfeledni miért is kerültem ide. De aztán amikor a fiú megérkezik hozzám, újra előtörik belőlem a keserű érzések hada.

– Bármit is hallottál, az semmi sem volt – Ryker próbálja tisztázni a helyzetet, de elég kevés sikerrel. Nem hiszem el, hogy bármi is igaz lenne.

– Oh, csak éppenséggel arról beszéltetek, hogy szexeltünk-e már! Szerintem ez azért nem a semmi sem volt kategóriába tartozik! – rivallok rá, mire kínzóan összepréseli a száját, s még egy lépéssel közelebb jön hozzám. Bármennyire is haragszom most, fullasztó ez a közelség.

– Ha meg is tettük volna, én senkinek sem szívesen számolnék be róla. Mert rólad van szó és nem holmi utcaszéli csajról – vallja be, én pedig egy mély levegőt veszek, hátha jobban érzem magamat. Égnek a szemeim.

– És ezt el is kéne hinnem? Ki tudja miket vitatsz meg az öcséddel. Képzeld Ryker, nekünk van közös múltunk és lenne bőven mit kivesézni – mondom, ő még egy lépéssel közelebb jön. Megragadja a két karomat gyengéden, amit én engedek is neki. A haragom egyetlen érintésétől elillan.

– És én abból a közös múltból egyetlen percet sem bántam meg. Te vagy az első lány, akivel tényleg együtt is aludtam. Varázslatos vagy! – mondja, remélve, hogy tud enyhíteni a helyzeten. Még egy mély levegőt veszek, majd pedig én lépek hozzá közelebb. Ryker most először von igazán a karjaiba, ami izgalommal tölt el. De a haragom erősebb, mint az izgalmam és ez rossz. Ez nagyon rossz.

– El akarok mindent felejteni – mondom, majd átkarolom a nyakát. Ekkor kicsit bizonytalanná és sebezhetővé válik a tekintete felém. De nem érdekel, most azt akarom, hogy a csókjával bizonyítsa be, hogy nem hazudik nekem. Szeretném azt hinni, hogy nem hazudik. Túl sokszor csaptak már be ebben az életben, s nem akarok még egyszer ennek az áldozatává válni.

A fiú tart attól, amit a lány most érez. Tudja, hogy túl messzire vitték az öccsével a beszélgetést, most eléggé haragszik. De nem tudja, hogy a lány miért jött az emeletre, s miért pont oda ment, ahol ők beszélgettek. Evelyn már olyan közel van Rykerhez, hogy a fiú nem tudja az érzelmeit tovább bent tartani magában, így megcsókolja őt. A hév ragadja el magával, s csak viszi magával előre. Nem tudta soha sem igazán, hogy milyen a valódi szerelem. Csak a filmekben és külső szemlélőként látta a párokat, akik mindig annyira rossz érzéssel töltötték ek Rykert. Hagyja, hogy a lány teljesen belemerüljön a csókukba, s az sem érdekli, hogy ki látja őket. Evelyn mézédes ajkai csalogatóak és eléggé addiktívak is. Kizárják a külvilágot, teljesen egymásba forrnak. A szerelem teljesen elsöpörte magával Rykert, aki nem erre számított. Az irányítás már régóta nem az ő kezében van. A lánytól függ a kapcsolatuk.

– Ryker! – szakítja mega csókot a lány, amikor a többieket meglátja az ajtóban. Ryker csalódottan néz oda, s szakad el a lehető leggyorsabban a lánytól.

A fiú most néz csak farkasszemet a féltékeny Stiles-szal, aki végig nézte a csókot és most csalódott és leharcolt. Valahogy sosem jött ki vele jól a fiú, s ez most sem lesz másképpen. Ha vele kell harcolnia a lány kegyeiért, hát belemegy és harcolni fog.

De előbb még mást kell leharcolnia.

– Hát ti mit csináltok idekinn? – kérdezi Evelynt Mona, a lány elpirul. Nem igazán akarja bevallani az igazat, amit a fiú meg is ért. Talán jobban is, mint kellene.

– Mi csak... mi... – a lány nagyon meg van zavarodva, amit a többiek látszólag elég gyanúsnak tartanak. Ennél fogva Ryker úgy dönt, hogy a kezébe veszi a dolgokat és kisegíti a makogó angyalt, aki előtte áll kecsesen.

– Csak beszélgettünk a buliról. Nem tudta, hogy Dylan hány éves lett és hogy hogyan tanultam meg zongorázni – az utóbbit tényleg nem mondta még el a lánynak, de erre nem most kerít sort. Túl erős kapcsolatban van azzal, amit a szülei műveltek vele és az öccsével.

– Rendben, én most vissza megyek, majd találkozunk! – a lány barátnője elég hangosan üvölti kettejük felé, majd Stiles is követi őt. Ryker tudja, hogy mindent tud, most mégsem érez sem félelmet, sem pedig kétségeket. Inkább örül annak, hogy a Evelyn közelében tölthet némi időt, még ha az az idő olyan gyorsan el is megy.

A fiú és a lány mosolyogva néznek egymásra, s Evelyn egy kicsit fel is kuncog. Ryker most kicsit felszabadultabb lehet, mint szokott lenni. Talán nem is olyan rossz néha kiszakadni, talán jót is tenne a lelkének, ha nem egyfolytában csak arra koncentrálna, ami történik a nyilvánosságtól elzárva, elraktározva az agyában.

– Hazakísérhetlek? – Ryker finoman kérdez rá, nehogy valami esetleg ne tetszen a lánynak. Evelyn finoman bólint egyet, majd megragadja a fiú kezét és együtt indulnak el a lány otthona irányába.

Lassan sétálnak, közben a fiú a mai estén gondolkodik. Annyi minden történt ezen a napon, hogy nem tudja hova tenni. Az élete sosem volt unalmas, inkább monotonnak és természetesen fájdalmasnak mondaná. Nehéz olyanokkal együtt élni, akik gyűlölnek, gyűlölnek azért amiről nem az tehet, aki elszenvedi azt a sok fájdalmat és bántást. A hegek sosem tűnnek el, de Ryker reméli, hogy már csak azok maradnak meg és a sok kínzó pillanat nem fog visszatérni.

Amint megérkeznek a lány utcájába, Ryker a lányt homlokon csókolva búcsúzik el tőle, sajgó szívvel, mert tudja, hogy ezek után nem sok jót remélhet az élettől. Evelyn túlságosan ártatlan ahhoz, hogy belekeveredjen a fiú zűrös múltjába. Elköszönnek egymástól, s a fiú sarkon fordul, hogy végre visszatérhessen a saját menedékhelyére. Utólag gondol bele, hogy talán nem volt jó ötlet elfogadni a lány meghívását.

Jobb, ha kerüli azokat, akiktől menekülni próbál. Fél, hogy bennük is kárt tehet.