I Can't Be Yours (Tom Denem FF.)

1.13 Hatalmas ajánlat

Egy hét telt el és azóta nem történt nagy esemény. Ide-oda ugrálok az időben, néha Tom-hoz, néha a jelenbe. A sötét jegy a karomon pedig néha fájt és belenyilallt. Nem értettem, miért, de nem foglalkoztam vele.

Most ebben a pillanatban Tom idejében voltam és elmentünk sétálni. Hétvége volt, szóval szerencsére volt sok szabadidőnk. Elmentünk a tópart felé és lefeküdtünk a fűre. Tom mellkasára feküdtem, ő pedig simogatott.

-Remélem, nem lesz nagy háború. - reménykedtem aggódva. - Nem szeretném, hogy bárkinek is baja essen.
-Meg fogjuk oldani és nem lesz háború. - puszilta meg a fejemet. - Majd te lebeszélsz engem és minden jóra fog fordulni.

Bólintottam, figyeltem Tom érintéseit és hallgattam a szelet. Tökéletes alkalom volt mélyen elgondolkodni a dolgokon és valami nagyon aggasztott.

-Tom! - szólaltam meg hirtelen halkan.
-Hmm? - figyelt rám.

Megfordultam és Tom-ra feküdtem.

-Ha véletlenül sikerül téged lebeszélni és nem leszel ott se gonosz, akkor.. - akadt meg a hangom. - Mi lesz veled? Mi lesz velünk? - kérdeztem, miközben simogattam az arcát. - Jövőre te elmész a suliból és én nem jöhetek vissza a múltba. - szomorodtam el. - Így hogy éljem le az életemet veled, ha te gonosz vagy és ha nem fogsz rám hallgatni?

Tom elmosolyodott és megcsókolt.

-Szerintem, fogok rád hallgatni, mert csak bennem vannak az emlékek és szeretlek, amit csak nem felejtek el. - vallotta be. - Egyébként, úgy élhetjük le az életünket, ha visszamegyek veled a jelenbe és együtt leszünk. Így nem kell ugrálni az időbe se.
-Tom, az képtelenség! - furcsáltam. - Ha te találkozol a mostani éneddel, annak nem lesz jó vége. Összekeveredik az idő és nem szabad, hogy észrevedd magad.
-Akkor is veled akarok lenni! - fogta meg az arcomat. - Végsőkig harcolni fogunk egymásért és együtt leszünk, megígérem! - mondta ki és szenvedélyes csókolózásba kezdtünk.

Annyira édes, hogy minden áron meg akarja oldani ezt a dolgot, de lehetetlennek tartom, hiszen hogy lehetne már két Tom a jelenben? Mondjuk, semmi sem lehetetlen, csak pozitívan kell hozzáállni.

Egy darabig élveztük egymást csókjait és érintéseit, majd eltávolodtunk egymástól.

-Szeretlek, Ell! - suttogta.
-Én is téged! - mosolyogtam, majd csókot leheltem az ajkára.

Felálltunk és visszamentünk a kastélyba. Egész délután együtt voltunk és annyira jó volt. Minden percét élveztem. Este befeküdtünk az ágyba és egy kis romantika után elnyomott az álom Tom karjaiban.

Másnap viszont vissza kellett mennem a jelenbe, mert hétfőn kezdődött a tanítás és újra abban az időben tanulok. Egyébként, semmi nem változott azóta és a véleményem se a tanárokról. Elköszöntem Tomtól és visszamentem. Azóta a szobám is a régi lett, visszavittem a dolgaimat és újra Katie lett a szobatársam.

-Megint nála voltál igaz? - kérdezte nevetve.
-Lehetséges. - nevettem fel.

Katie, Sophie és Bella már megszokták, hogy Tom-hoz megyek állandóan és elfogadták a helyzetet. Ennek igazán örültem.

Le is mentünk a nagyterembe reggelizni és közben jött a bagolyposta. A baglyok letették a diákokhoz a leveleket és csomagokat, majd pár perc múlva egy fekete bagoly is berepült és hozzám készült letenni a csomagot. Elliot letette a csomagot és megsimogattam, úgy köszöntem meg.

Először a levelet nyitottam ki és elolvastam.

--------------------------------------------------------------