I Can't Be Yours (Tom Denem FF.)

1.14 Teljesíthetetlen feladat

Másnap nagyon stresszes napom volt. Állandóan az a gondolat járt a fejemben, hogy meg kell ölnöm azt a valakit, akit a legjobban szeretek és a legfontosabb számomra.. Ennél rosszabb feladatot nem is kaphattam volna. Miért kellett a legrosszabbat adni, amikor tudja jól, hogy szeretem őt? Egyáltalán miért akarja, hogy eltűnjön az az énje? Pedig Voldemortnak kéne eltűnnie, nem pedig Tom-nak. Legszívesebben fordítva tenném meg, csak sajnos az nem fog menni. Nem vagyok én annyira erős, hogy megöljem, hiszen én csak egy lány vagyok. Aki megtudná ölni, az Harry. Ő sokat találkozott már vele és küzdött meg vele és Voldemort őt akarja leginkább, szóval neki kéne megtennie ezt a dolgot, nem pedig nekem.

Teltek az órák és a percek és számolgattam, hogy mennyi időm van még. 48 órából 13 óra telt el. 35 órám van még hátra. Annyira félek, hogy mi lesz.. Nem akarom őt elveszíteni.. Vele akarok élni.. Fogalmam sincs, hogy, de ezt szeretném.

A lányok is észrevették, hogy stresszelek, amikor sétáltunk ki az udvarra.

-Baj van, Ellie? - kérdezte aggódva Katie.
-Minden okés. - próbáltam megerőltetni magamon egy mosolyt, de nem sikerült, mert ők is ismernek eléggé és nem vették be.
-Hazudsz, csajszi! - rázta a fejét Sophie. - Látszik rajtad, hogy agyalsz valamin!
-Nem agyalok, csak ez nem egy jó nap. - vallottam be.
-Akkor segítünk, hogy jó kedvre derülj! - ajánlotta fel Bella mosolyogva.
-Igen, menjünk el a Roxmortsba nézelődni és kapcsolódjunk ki! - értett egyet Katie.
-Jó, igazatok van, menjünk! - értettem én is egyet és elindultunk a faluba, hogy tartsunk egy csajos napot.

A lányoknak igazuk volt, szerencsére nagyon jó volt és kitudtam kapcsolni az agyamat. Nem gondoltam semmire és élveztem az együtt töltött időt a lányokkal, mert kitudja, meddig lehetünk így együtt. Elmentünk nézelődni ruhákat, majd elmentünk a Mézesfalásba, megittunk egy kávét a Madam Puddifoot kávézójában és végül nem maradhatott el a finom vajsör sem a Három Seprűben. Igazi csajos nap volt.

A kocsmában beszélgettünk a fiúkról és arról, hogy milyen a kapcsolatunk velük.

-Kinek milyen kapcsolata a barátjával? - tette fel a kérdést Katie.
-Nekem Adriannal tökéletes. - kezdte Bella. - Szinte egymásnak vagyunk teremtve és annyira édes.
-Nekem is nagyon jó Blaise-sel. - folytatta Katie. - Igaz, hogy régen egy seggfejnek tartottam, de a végén csak sikerült beleszeretnem.
-Sajnos nekem nem jó. - lógatta az orrát Sophie. - Előző héten szakítottunk Ronnal.
-Hogy hogy? - kérdeztük majdnem egyszerre.
-Más tetszik neki és nem működött a kapcsolat köztünk. - szomorkodott.
-Ne szomorkodj, majd megtalálod az igazit! - bíztatta Bella.
-És neked, Ellie? - nézett rám Katie.

A gyomrom összeugrott. Eléggé tökéletes, főleg, hogy meg kell őt ölnöm.. Elkezdtem megint stresszelni és az időre néztem. Még 30 órám van. Csak telik és telik az idő.

-Nekem is nagyon jó Tommal. - hazudtam és nem is, mert tényleg nagyon jó a kapcsolatunk, csak most egyáltalán nem a legjobb. - Egymásra találtunk és valahogy együtt szeretnénk maradni.
-Ez olyan rossz. - érezte át a helyzetemet Sophie. - Nem lehetsz együtt azzal, akit szeretsz, mert egy másik időben van és most ő a legnagyobb sötét varázsló.
-Igen és mindenki fél tőle. - értett egyet Bella.
-Jobb lenne, ha Tom egy átlagos fiú lenne. - töprengett Katie. - Akkor nem lenne ez az egész probléma, élhetnél vele boldogan és senki nem szólna be!

Annyira jól estek a lányok szavai és hogy így segítenének. Bárcsak, én is ezt mondhatnám, hogy Tom átlagos fiú és nem foglalkoznának vele, de sajnos ez nem így lett. Most meg már élhetni se élhetek vele.. Mi értelme van ennek? Semmi. Megtaláltam az igaz szerelmet, de nem lehetek vele.. Ilyenkor szokták azt mondani, hogy a szerelemért küzdeni és harcolni kell. Hát akkor én is így teszek. Megpróbálok harcolni és küzdeni Tom-ért és megállítom Voldemortot. Még nem tudom, hogy, de azon leszek.