I Can't Be Yours (Tom Denem FF.)

1.6 Merénylet

Igazam volt a tegnap estével kapcsolatban. Nem nagyon tudtam sokat aludni. Jártak a gondolataim, hiszen tegnap nem volt eseménymentes a napom, mert annyi minden történt. Kiderült, hogy én és Tom is párszaszájú és még vele is aludtam. Tök rendes volt tőle, hogy megengedte, én pedig természetesen úgy örültem neki.. Mivel nem aludtam sokat, hallottam, ahogy édesen szuszogott. Soha nem aludtam még egy fiúval, de tényleg jó érzés volt.

Tommal elváltak útjaink, mintha mentem volna órára és gyorsan elővettem az időnyerőt. Mikor visszamentem az én időmben, még pont időben voltam, hogy kiérjek Hagrid órájára, igaz hogy már majdnem az összes mardekáros kint volt a kunyhónál, de gyorsan odamentem Katiékhez.

-Sziasztok! Milyen volt a nézelődés? - kérdeztem, mintha semmi nem történt volna.

A lányok csak kérdőn néztek rám. Mondjuk, sajnos értettem a gesztust.

-Magyarázatot kérünk! - kezdték kórusban.
-Mióta tudod, hogy értesz a kígyók nyelvén? - csodálkozott Sophie.
-Honnan ered? - folytatta Katie.
-Hogy jöttél rá? - Bella se maradt ki a sorból.

Annyi kérdés jött tőlük, hogy azt se tudtam, hogy melyikre válaszoljak. Igazából semelyikre nem is tudnék.

-Lányok elég! - nyugtattam le őket. - A saját gondolataimat nem hallom. Amúgy, fogalmam sincs, tegnap derült ki. Annyit tudok, mint ti. Konkrétan semmit.
-De hiszen nincs egy rokonod se, aki az volt, nem? - gyanakodott Bella.
-Nem tudok róla. - válaszoltam. - Azért azt anyu mesélte volna.
-Érdekes.. - furcsálta Katie. - Akkor meg hogy a bánatba vagy párszaszájú?

Vállat vontam. Ha még nem volt elég, Draco is gúnyosan odaszólt nekem.

-Jujj, srácok, vigyázzatok, nehogy rátok haragítson egy kígyót! - röhögött.

Már csak ez hiányzott.

-Szerintem, Potter szívesen csatlakozna hozzád. - vallotta be kuncogva. - Aranyosak lennétek együtt. A két párszaszájú.

Minden mardekáros nevetett, kivéve engem és a lányokat.

-Csak irigykedsz, hogy te nem vagy az Malfoy! - vetettem oda neki. - Ha az lennél, azzal menőznél!
-Még jó, hogy te nem tartozol abba a kategóriába! - folytatta tovább. - Soha nem is fogsz oda tartozni!

Elmosolyodtam gúnyosan, mert eléggé szánalmas.

-Tudod, nem is szeretnék versenyezni egy seggfej ellen! Időpazarlás. - nevettem és ott hagytam őket.

Nem is értem, mi tetszett ebben a seggfejben. Talán a külseje miatt, de belsőleg egy nulla. Legalább Tom kedves, nem olyan bunkó, mint Draco.

Mint később kiderült, a lányok elmesélték, hogy az eset után nem mentek el nézelődni, mert mindenkit hazaküldtek és Piton nem tudta megsemmisíteni a kígyót, mert elszökött. Lehet, hogy a kígyó miattam jött? Lehet, hogy az a kígyó Nagini volt? Mi van, ha Tom küldte el, hogy keressen meg engem és ismét találkozzon velem a jelenben? Ugyan már, Ellie, ne beszélj butaságokat, hiszen nem is ismer. Csak a múltban látott és a múltat nem tudom megváltoztatni, mert megtörtént. De mi van, ha mégis? Najó, elég. Lehet nem is Nagini volt, csak egy átlagos kígyó. De olyan fura volt, ahogy nézett rám.. Mindegy, a lényeg, hogy kiderült, mire vagyok képes.

Úgy gondoltam, megkeresem Harryt, hogy hátha tud valamit a képességemről. Meg is találtam. Ronnal és Hermionéval beszélgetett a nagyteremben.

-Sziasztok! - köszöntem nekik. - Harry, tudnál jönni egy pillanatra?
-Szia, Ellie, persze, megyek. - állt fel és kimentünk az udvarra. - Miről szerettél volna beszélni? - figyelt rám.
-Gondolom, hallottál róla a tegnapról.
-Mi volt tegnap? - furcsálta.
-Tegnap a Három Seprűben bejött egy kígyó és mivel az majdnem megtámadott egy diákot, én megvédtem azzal, hogy beszéltem hozzá. - meséltem.
-Várj! - állított meg. - Értsem úgy, hogy párszaszájú vagy?