I Can't Be Yours (Tom Denem FF.)

1.8 Álarcos bál

Csodálatosan keltem. Tom keltett fel és adott egy puszit az arcomra. Még azóta se hittem el, hogy mi tegnap összejöttünk. Pedig igaz és megtörtént. Életem egyik legszebb pillanata volt.

-Jó reggelt, Ell! - mosolygott. - Hogy aludtál?
-Jó reggelt, Tom! Csodásan! - nyomtam egy csókot az ajkára.
-Akkor most vissza kell menned, ugye? - találta ki.
-Sajnos igen, de ne aggódj, nem szabadulsz tőlem! - mosolyodtam el és megcsókoltam.

Nem lenne szívem itt hagyni őt, ő se gondolhatja komolyan. Látni fog még és ha rajtam múlik, minél sűrűbben.

Kimentünk a folyosóra és elköszöntünk.

-Remélem, hamar jössz! - fonta a karjait a derekam köré.
-Nem rajtam múlik, de igyekszem! - kimondtam és már Tom ajkát az enyémen éreztem.

Folyamatosan csókolóztunk addig, amíg meg nem zavartak.

-Denem! - csodálkozott az egyik haverja. - Te most komolyan összejöttél egy kislánnyal?

Tom megfogta a kezemet és határozottan kimondta:

-Lehet, hogy kislány, de ha bármikor valaki bántani meri, velem gyűlik meg a baja!

Annyira imádom, amikor megvéd. A fiú elment, mi pedig megint ketten maradtunk.

-Szeretlek, és sietek vissza! - ígértem meg.
-Én is, Ell, és vigyázz magadra! - adott egy búcsú csókot és félrevonultam, hogy visszamenjek a saját időmbe.

Vissza is kerültem és elmentem reggelizni, mert volt még annyi időm. Leültem Katie mellé, aki kérdőn nézett rám, ami várható volt.

-Jó reggelt! - köszöntem, mintha semmi nem történt volna.
-Te meg megint hol voltál tegnap este? - kérdezte várhatóan. - Mert nem hinném, hogy megint Pansyvel voltál. - nevette el magát. - Azért remélem annyira nem vagytok nagy barátnők.
-Nem vele voltam. - nevettem. - Tudod, vannak olyan dolgok, amiket nem szívesen osztanék meg bárkivel is.

Katie ledöbbent, mivel én mindent elmondok neki és most az egyszer nem osztom meg ezt vele.

-Te most szórakozol? - döbbent le. - Titkolózol a legjobb barátnőd elől? Ugye tudod, hogy most mégjobban kíváncsivá tettél?
-Kérlek, ezt az egyet fogadd el, hogy nem mondom el! - kértem tőle. - Lehet egyszer elmondom, de most még nem szeretném.
-Jó, rendben. - fogadta el végül. - Ahogy érzed, de azt tudnod kell, hogy számíthatsz rám! - mosolyodott el.
-Köszönöm! - mosolyogtam és átöleltem.

Természetesen ezt tudtam, mert Katie tényleg egy igaz barát és bármikor számíthatok rá.

A nap hátralevő részében nem tudok semmit kiemelni, ami említésre méltó lenne. Csak unalmasan teltek az órák és lassan teltek a sok óra miatt. Már mindenki a karácsonyi bálról beszélt és várták, hogy megérkezzen. Én is így voltam vele, hogy tegnap megtudtam, hogy Tommal megyek. Fel is mentem a szobába, elővettem a Tom-tól kapott naplót, egy pennát és megírtam neki, hogy lesz a bál. Remélem, látni fogja.

Szia Tom!

A karácsonyi bálról szeretnék beszélni. Ugye jövőhéten lesz és álarcban kell lenni! Majd kéne szerezned egyet. Ha neked is jó, akkor a lépcsőnél találkozunk és együtt elmegyünk a jelenbe! Remélem, sikerülni fog! Várom a válaszod!

El is tűnt az írásom és vártam, hátha megjelenik Tom válasza. Nem kellett sokat várnom, azonnal jött válasz.

Drága Ell!

Tökéletes lesz! Majd ott várlak, szépségem! És hidd el, sikerülni fog!

Szeretlek!