I Can't Be Yours (Tom Denem FF.)

1.4 Titkos napló

Másnap reggel az első gondolatom Tom volt és a tegnapi nap, hogy milyen kedves volt és a szavai még azóta is csengtek a fülembe. Alig várom, hogy újra megtörténjen a pillanat, hogy visszamenjek hozzá és megismerjem jobban. Tudom, megőrültem, hogy újra a vissza akarok menni a múltba, de nem tehetek róla.. Ez a fiú érdekel.. Nagyon is.

Katie is felébredt és már előre tudtam, hogy kérdezgetni fog, hogy tegnap mi volt velem. Így is történt.

-Jó reggelt, te meg hol voltál? - kezdte el álmos hangon. - Egész nap nem láttalak és vacsorázni se jöttél le. Tudod mennyire aggódtam, hogy hol vagy?

Most kellett nagyokat gondolkodnom, hogy mit mondjak neki, mert ha elmondom, biztos, hogy nem találja jó ötletnek és ez inkább maradjon is az én kis titkom. Jobb lesz, ha csak én tudok róla, senki más.

-Igazából azért nem jöttem le, mert nem éreztem valami jól magam és kimentem a levegőre. - vallottam be a hazugságot.

Nem szép dolog hazudni, de hát a fiúért bármit.

-És nem buktál le? - csodálkozott.
-Nem, szerencsére. - feleltem büszkén. - Megoldottam.
-És az órákon, ahol együtt vagyunk, miért nem voltál? - kérdezgetett tovább. - Sikerült az időnyerő?

Nagyot nyeltem, mert tudom, hogy egyáltalán nem sikerült és így megismertem egy jóképű fiút, aki első pillanatban belépett szívembe és nem akar kimenni onnan.. Úgyhogy valami jó kis hazugságot kell kitalálnom. Nincs más megoldás.

-Sikerült, hogy ott legyek kettő helyen az első órán, de ugye említettem, hogy nem voltam jól, a többin nem tudtam részt venni. - hazudtam.

Jesszusom, ez annyira gáz és kínos.. Még jó, hogy Katie elhitte és nem néz hülyének.. Addig jó.

-Óh értem, csak aggódtam, hogy merre vagy, de már jobban vagy, ugye? - kérdezte aggódva.
-Persze, nem tudom, mi volt velem tegnap, de most már minden rendben. - nyugtattam meg.

Katie bólintott, majd elment felöltözni, amit én is megtettem és elindultunk reggelizni. Miközben Katie beszélgetett egy lánnyal, nekem elkalandoztak a gondolataim, hogy hogy tudnék újra találkozni Tommal. Este kéne, amikor már vége van az óráknak és mindenki alszik. Az lenne a legpraktikusabb ötlet, hiszen senki nem tudná, hogy eltűntem és reggelre már újra a jelenben leszek. Őrültség, amit művelek, de őszintén, annyira nem is stresszelek rajta. Vele akarok lenni és kész. Téma lezárva.

Még egy dolgon járt az agyam, hogy ki is lehet az a Tom Denem. Utána kéne néznem. Talán Hermione tudja, mert ő eléggé otthonos a könyvekben és biztos olvasott már róla. Ha már kicsit jobban megismerem őt, akkor megkérdezem Hermionét, hogy ki is ő valójában és mi lett vele a napjainkban. Bárcsak, itt lenne velem és hallanám a kisfiús hangját.. Mindent megadnék, ha láthatnám azt a csodás szempárt..

-Ellie! - hallottam meg Katie hangját és visszatértem a valóságba. - Megint Dracon jár az eszed?
-Nem. - húztam ki magam büszkén. - Már nem.
-Micsoda? - majdnem tátott szájjal nézett rám. - Túlléptél rajta?
-Igen. - mondtam minél határozottabban, mert végre igazat mondok.

Hála istennek, hogy végre nem Dracoról álmodozok annyit. Most annyi a különbség, hogy egy idegen fiúért vagyok oda. Hogy mennyire jó dolog ez, azt nem tudom megmondani. Szerintem, majd úgyis kiderül.

-Azta, csajszi, nem gondoltam volna, hogy egyszer túllépsz rajta. Esküszöm, gratulálok. - nevetett.
-Köszi, és én se gondoltam, de így jobb lesz nekem. - jelentettem ki. Tényleg sokkal jobb lesz.
-Jössz órára? - váltott témát.
-Persze. - álltam fel a helyemről és mentünk átváltoztatástanra.