Figyeltelek

5. rész

//a Babits emlékháznál voltunk és ezt rajzoltam az emlékkönyvbe, egy random képről😆//

Taru szemszöge

Hogy lehet egy "férfi" ennyire hisztis. Eddig alig találkoztam vele úgy hogy nem bőgött volna. Most meg itt sétál mellettem úgy néz mint aki mingyár elsírja magát. Nem akarok faggatózni utálom a bőgőmasinákat, és csak megint elsírná magát. Viszont most már kezd tényleg érdekelni hogy mi a baja. Eddig csak jófejnek akartam tünni, de már elég ideges vagyok. Ja én vagyok a menő srác akit mindenki szeret mert nagyon törődök mindenkivel, legszívesebben itthagynám ezt a szerencsétlent.

Beértünk a bárba és Haruto megkereste a főnökét és rögtön be is állt a munkájába. Én csak unalmamban kértem egy limonádét mert ma még tervezek vezetni. Megkért az eggyetlen igazi haverom Sato hogy az öccsét Shint hozzam el este.

-ezt megiszom aztán megyek, de még visszajövök Shinnel.-

-o...ké, ki az a Shin?- kérdezte. Miért ilyen kiváncsi?

-a barátom öccse akivel legutóbb jöttem.- Igazából azért jövök ide mert meg sosem voltam szerelmes és Sato tanácsolta hogy mennyek el egy ilyen helyre hátha a pasik jobban bejönnek mint a csajok amit kötve hiszek, de addig nyaggatott amig végül beadtam a derekam. Nem tudom mennyire volt jó ötlet, mert itt minden ember totál idegesítő, úgy birnak felöltözni mint a ribancok csak nem annyira áll nekik jól.

Már épp indulni készültem csak beáltam a pultba mert Haruto elment a mosdóba. Észrevettem hogy a házkulcsát itt hagyta úgy hogy zsebrevágtam. Hát igen túlságosan kiváncsi vagyok miért nem akart bemenni a házába.

Haruto visszajött én pedig elnidultam először Haruto házába. Vagy Harutoék házába, mivel elég nagy a kéró ezért lehet hogy a szüleivel lakik ott.

//Sajnálom hogy eltüntem, nem igerem hogy nem lesz több ilyen, de próbálkozom. Csak nehezen tudom elszánni magam az írásra. De lehet hogy a hétvegén engesztelés képpen hozok még egy részt. Jelezzétek ha tetszik. Legyen szép napotok.//