Figyeltelek

1. rész

Én Jamata Haruto vagyok. Ha megkérdezték volna születésem elött, hogy "kíván-e megszületni?", tuti rá vágom hogy nem. Persze biztos tele lett volna apróbetűs résszel a "szerződés", amit nem valószínű hogy elolvastam volna mivel utálok olvasni, és persze tanulni. Meg is buktam szóval most újra járom a 12.-et. Elég alacsony vagyok ezért senkinek nem tünt fel hogy évetismételek ami nagy szerencse, ezért legalább nem szoktak piszkálni.

A szülei folyton veszekednek, anya kapja a pofonokat, apát pedig szellemileg zaklatja anya. Én meg ezt mind végig halgatom, valószínűleg ezért vagyok ilyen elcseszedt. Aztán szexel levezetik a feszültségüket, hát rajtam ez se igazán segít.
Apa munkanélküli iszákos barom, anya pedig takarítani jár valami csinos fiatalúrhoz mondanom sem kell biztos jól szórakoznak. Itt felmerülhet a kérdés hogy még is mit keresek én még mindig ezen a szarfészken. Hát erre két okom is van az eggyik az az hogy anya nem tudná kifizetni a lekbért ezért ezt is én fizetem abból hogy minden este egy bárban dolgozom, egy meleg bárban. Sajnálom őket, mégse akarnám hogy utcára kerüljenek. És igen, meleg vagyok, asszem.

A másik ennél sokkal összetettebb ok. Egy srác az évfolyamomból akinek két ablaka is felénk nyílik. Igen, én kukkolom. A fürdőszoba és a nappali ez a két ablak, ez nagyon beteges, de nem tudok betelni a látvánnyal. A legjobb az hogy mindig akkor fürdik mikor anyám hazajön és elkezdenek veszekedni, és én úgy is a szobámban vagyok, a "kilátásommal". Egyébként a srác neve Akeno Taru, és én ebbe a srácba vagyok nagyon szerelmes. A srác szeret kosarazni és nagyon jó benne, mindenkivel jóban van, ő a menő srác a lányok bálványa. Hát igen a lehető legrosszabb szerelem, teljességgel reménytelen.

Egy újjabb reggel, felöltözök és rögtön indulok hogy ne keljen találkoznom a szüleimmel. Hamar beérek a suliba, közel lakunk. Mint mindig most sem szólnak hozzám, kicsit ideges vagyok mivel töri tzt írunk, és szokásomhoz híven nem tanultam semmit. Taru más tészta ő mindenből 4es-5ös. De tök mindeggy valószínűleg úgy is a bárban fogok dolgozni.
-szia buzikám- szólalt meg egy hang mögöttem amit nem tudtam mire vélni ugyanis senki nem tudja hogy meleg vagyok. Én csak félve megfordultam.
-sziasztok-mondtam kissé félve mivel Montaro és két barátja ált velem szenben.
-tudunk a bárról, ha nem akarod hogy mindenki megtudja, perkálj- lefagytam, ez így nem lesz jó, de végülis így is mindenki utál szóval, tök mindegy. A pénzemre pedig szükségem van. Még is habozok.
-na mi van te ringyó adod vagy mondhatjuk-
-szükségem van a pénzemre, nem adhatom oda-mondtam kicsit határozottabban.
-hát jó te tudod, EGY KIS FIGYELMET KÉREK-kijáltotta. Én meg szégyenembe kikészültem menni a teremből
-HARUTO EGY OLCSÓ KURVA, BÁRKI BELE DUGHATJA A FASZÁT, MI SZEDJÜK A PÉNZT-kiáltotta, de egy nemvárt dolog történt, belépett a tanár. Így én nem tudtam elmenekülni. Mindent hallott, jó fej tanár úgy hogy most egy kicsit megnyugodtam. Felküldte Montarot az igazgatóiba. Óra után pedig meglepetésemre oda szólt hogy mennyek vele. Kiértünk az osztályból és a tanár szólásra nyitotta a száját.
-figyelj Haruto tudom hogy nehéz pénzt keresni, de ugye nem csinálsz semmi olyasmit, hogy ha annyira meg vagy szorulva gyere inkább hozzám kertészkedni, tekintettel a dologra bőséges pénzt adok érte-mondta sajnálattal a hangjában. Azért ezen meglepődtem, hogy miért feltételez rólam ilyet.-tudom hogy furcsa hogy ilyet mondok, de egy ilyen törékeny fiúcskát..., hát igen nem ok nélkül gyanakszom-én eléggé ledöbbentem.
-én ilyet sosem csinálnék, van pénzem és munkahelyem is, nem kell miattam agódnia- mondtam elég ingerülten.
Persze tudom hogy nem akart rosszat, de azért na, ilyet mondani...

Persze Montano nem kapott semmit, kimagyarázta magát mint mindig. Ebéd után, haza mentem. A délután gyorsan eltelt, és készülődtem, az indulásra. De elötte persze hazajött anya, és nekem meg elkezdődött a "mozi". Lekapcsoltam a villanyt, hogy ő nehogy meglásson engem, és az ablakhoz sétáltam egy távcsővel. Láttam ahogy levetkőzik igazából leginkább csak a felső testét de már attól el tudok menni azonnal. Sóvárogva néztem, ez a nap legszebb 4 perce. Aztán összeszedtem magam és elindultam, 9re megyek a bárba. Mikor oda értem, elmosolyodtam mert megint tök sokan voltak. Beáltam a pultba és azzonnal jöttek oda hogy kérnének egy italt. Szinte minden este megpróbál befűzni egy srác, nagyon viccesek, igazából még sosem próbáltak megerőszakolni úgy hogy nyugodta vagyok itt. Persze volt már hogy egy srác kicsit letapizott, de mindig le tudtam koptatni erőszakmentesen.

Már egy órája itt vagyok, és megpillantok egy ismerős alakot. Taru az, el áll a lélegzetem, ő tényleg itt van. Átfutott az agyamon hogy lehet hogy tőle todják hogy itt dolgozom, de akkor minek van itt. Kedvesen biccent eggyet mikor meglát. Egy olyan alkatú sráccal mit én az oldalán ül le az eggyik helyre. Akkor barátja van. Eléggé mérgesen méregetem a srácot mellette. Mikor észre vette határozott mosolyal elindul felém, és kért egy sört. Kicsit zavartan köszönök és kitöltöm a kívánt italt.
-te az iskolánkba jársz igaz?-kérdezi
Én csak aprót bólintok.
-engem Tarunak hívnak-
-én Jamata Haruto vagyok-fogtam vele kezet.
-milyen kicsi a világ, még sosem jártam ilyen helyen, de rögtön itt egy ismerős. Csúcs ez a hely itt mindenki önmaga lehet-mondta, én meg csak helyeslően bólintok.
-neharagudj, lehet hogy nem helyén való a kérdésem, veszélyes ez a hely, mármit történt itt erőszakolás vagy hasonló?-
-nem tudok róla, velem még sosem-mondtam, kicsit felszabadultabban.
-igazából a haverom öccsével vagyok itt, megkértek hogy kísérjem el ugyanis nagyon féltik-ezzel engem megnyugtattott ezek szerint nincs barátja, de egyben felvetette bennem a kérdést hogy talán még sem meleg.
-ömm.. ha szeretnéd vigyázok rá, és te nyugodtan hazamehetsz-
-nem, muszáj itt maradnom, haza kell vinnem-erre eléggé elszégyeltem magam.
-bocsánat-haboktam, de ő csak mosolygott rám amitől elvörösödtem. Hogy leplezzem zavartságom tovább kérdeztem.
-miért nem a haverod jött el vele?-
-mert én úgy is be akartam nézni egy ilyen helyre-mondta barátságosan kuncogva. Azt vettem észre mindha csalódott lett volna, de közbe tettete a boldogságát. De talán csak én képzeltem ezt. Még beszélgettünk néhány lényegtelen dologról, aztán vissza ment a haverja öccséhez. Aztán hamar el mentek. Csalódottan néztem utánuk, de hamar kapcsoltam mert kértek egy italt. Aztán már nem történt semmi, elhagytam a bárt és hazamentem, ilyenkor van a váltás 2-tő órakkor. Fél óra az út és én sietősen hazamentem. Még átkukucskáltam szerelmemhez, de nem láttam. Furcsa boldogsággal a szívemben nyomott el az álom.

/Köszi hogy elolvastad pusziii😘/