Figyeltelek

11. rész

Haruto szemszöge

Nagyon jó délutánom volt, remélem nem kell mesélnem miért. Annyira kedves és figyelmes, és oké hogy bekamuztam hogy nem jelentett semit a csók de mostmár meggondoltam magam nem kellett volna hazudnom. Az az ötletem hogy elhívom bulizni holnap este a bárba, ha eljön akkor egy jelnek veszem hogy van esélyem. Mert mégis miért menne el a "haverjával" egy melegbárba ha nem azért mert nem hetero... és akkor biztos van egy minimális esélyem ha nem is sok de van. Az alatt az egy nap alatt amíg "haragban" voltunk rájöttem hogy nem tudom feladni a sóvárgást utána...

Délután átmentem hozzá, kicsit izgultam mivel nincs meg a száma valahogy eddig sosem kértem és ez az egész tegnap este jutott eszembe ezért személyesen sem szóltam. Meg hát amiatt is izgulok hogy mit fog szólni. Becsöngettem.
-szia, mizu?- nyitott ajtót, és beinvitált.
-szia, nem zavarok?-
-Nem, dehogy-
-Csak arra gondoltam hogy elmehetnénk bulizni a bárba- kissé furán nézett rám, szóval megpróbáltam érthetővé varázsolni a gondolataimat- mármit most nem dolgoznék hanem buliznánk reggelig- mostmár tényleg úgy érzem hogy rámférne egy buli főleg Taruval.
-Jólhangzik- annyira sexin tud mosolyogni.
-Akkor találkozzunk holnap a bárban 10kor-
-Az is lehet hogy elmegyek érted kocsival, majd mértékkel iszom és akkor simán haza tudok vezetni.-
-oké, akkor az jó ha fél 10kor értem jössz?- szerintem nem kell mondanom de fülig ér a mosolyom...
-igen, csináltam ebédet, és egy kicsit sok lett... nem vagy éhes?- imádom Tarut de tényleg a megtestesült tökély.
-De, mindenképp megkóstolom mit kotyvasztottál.-

Este~~
7kor kitaláltam hogy elkezdek készülődni, igen úgy viselkedek mint egy tipik cica baba aki 2 óráig készülődik. De basszus életem szerelmével fogok bulizni és teljesen beparáztam miatta. Igazából nem is igazán a készülődést kezdtem el 7kor mármit vacsiztam, paráztam, fürödtem, paráztam... És valahogy így. Meg persze szenvedtem egy sort hogy mit vegyek fel. Végül egy fekete farmert és egy világos szürke pulvsit vettem fel. Az az érzés mikor 8db szettet összeraksz aztán fel veszel pár random dolgot mert egyik sem tetszik. Aztán mivel még csak fél 9 volt leültem sorozatot nézni, ez kellően elveszi a figyelmemet a parázásról és a készúlődésről.

Aztán 9kor kitaláltam hogy kisminkelem magam. Most ne arra gondoljatok hogy kihúzom a szemem, púder, pirosító, meg rúzs. Igazából tökre nem is tudok sminkelni. Régen vettem egy ezüst színű csillámot mert éppen abban a korszakomban amikor az önkifejezés és önmegvalósítás volt a cél meg persze a mottó hogy "nem érdekel mások véleménye". Ez persze akkor sem volt igez, de a lényeg hogy akkoriban használtam alapozót meg egy kis szájfényt és ezt az ezüstös csillámport. Egyikből sem maradt sok bár ez a korszakom nem tartott sokáig mikor elöször összevertek miatta abbahagytam. Tehát újra megcsinaltam azt a sminket amit régen. Asszem ez nagy előrelépés számomra, mivel nemcsak legyőzöm a félelmemet a múltban szerzett sebek miatt. De még Tarunak is megmutatom milyen vagyok valójában, hogy érzem jól magamat. Felvettem még egy bőrkabátot meg egy kicsi fekete hátizsákot. És úgy éreztem kész vagyok, de ekkor teljesen bepánikoltam hogy utálni fog a miatt hogy ilyen lányosan nézek ki és nem mer majd felválalni. És villámgyorsan mindent ledobva futottam vissza hogy megkeressel a sminklemosót. De ekkor csöngettek, én pedig teljesen lesápadtam és végül nem mostam le a sminkem. Bezártam az ajtót és kiszaladtam a kocsihoz.

Taru szemszöge

Mi a fasz! Oké ez most micsoda, miért sminkelte ki magát, mármint nem áll neki rosszul de miért?!!
-szia- mondtam ha tovább csodálkozok rajta az nagyon gáz lett volna.
-figyelj, inkább visszaszaladok és lemosom- mondta teljes pánikban, nem kellett vona olyan hülyén ránéznem. Most biztos tök szarul érzi magát és nagyon megbántottam.
-nem kell, biztos sok idő volt megcsinálni-
-nem pár perc volt de sietek, lemosom- Asszem jobban megbántottam mint gondoltam.-azt hittem hogy késöbb jösz és amúgy is le akartam mosni, csak úgy gondoltam, vagyis jó ötletnek tünt, de gyorsan gyorsan mingyárt sietek- beszélt össze vissza. És már szált volna ki az autoból. Megragadtam a kezét és visszahúztam.
-figyelj, szerintem elég jó lett,  tényleg jól áll, jól nézel ki...- gratulálok magamnak, van bárki aki ezt nem értené férre. Csak az a baj hogy most tényleg így gondolom. Nem bánnám ha most megcsókolna... vagy most nekem kéne, azok után hogy legutobb milyen bénán jött ki. Most szívesen magamalá gyürném és összecsókolnám a testét. Te jó ég miről fantáziálgatok??! De attól még mert csillog az arca nem kéne ilyenekre gondolnom. Lehet hogy azért van mert már több mint egy hónapja nem sexeltem, mondjuk ez nem olyan kifejezetten sok idő...
Jó-jó nem akarok hazudni magamnak tényleg tetszik és eddig is tetszett de nem akarok vele összejönni tök bonyolult volna. Talán még a barátaimat is elveszíteném, szóval nem éri meg! Tudom hogy kamubarátok de akkor is már annyira megszoktam hogy mindenki ajnáros és imádnak. A szüleim se örülnének a hazaállítanék egy sráccal. Amúgy jófejek de... hát igen tipikus régimódi szülők, de nagyon szeretem őket.

Közbe persze elengedtem a kezét és elindultunk. Ránktelepedett az a kínos csend amit nagyon utálok.
Szerencsére gyorsan odaértünk. Bementünk és máris jóval oldottabb volt a hangulat. Ittunk egy felest és már nem is pörgött az agyam a hülyeségeimtől. Nagyon hangos volt a zene és még egy feles után bementünk a tömegbe táncolni. Nem nagy ez a bár és hétközben nem is szoktak ennyien lenni de most alig volt helyünk. Ami álltalánosságban zavart volna hogy fiúk vettek örül és néhányuk még csókolózott is egymással. Láttam harutó csillogó arcát amint mosolyogva ugrál, és csak néztem mosolyogva. Teljesen belefeledkezzem. Aztán leálta ez a tomboló hangos zene és átkapcsolták egy lassú számra. Harutó szinte autómatikusan a nyakam köré fonta a karjait. Meglepődtem de basszus most miért ne lassúzzak vele?!! Lassan végigsimítottam a derekán. Ettöl ő jóval közelebb hajolt hozzám, az ajkaink szinte összeértek, és testünk összesimult. Most így nagyon kívánom őt, de asszem ez nekem túl sok egyszerre, és odébblöktem. Láttam rajta hogy nemérti hogy most mivan, mi tök jogos mert az elöbb még símogattam a derekát most meg odébb löktem. Lejátszódott egy erős felismerés az arcán.
-sajnálom...- mondta nagyon halkan csak a szája mozgásától tudtam megerteni mit mondt és kifurakodott a teremből. Nem merek utána menni, de nem akarom hogy itthagyon. Szóval mégis utánamegyek. Ő kint ült a bár falának támasztva hátát, én pedig melléültem.
-ne haragudj -mondtam
-te ne haragudj! -
-miért haragudnék rád?-
-csomó okod lehetne rá...-
-én nem tudok egy okot se-
-például már másodjára mászok rád miközben egyértelműn visszautasítottál-
-nem bánom hogy rám másztál, az elején nem akartam mert teljesen haverként tekintettem rád. De talán megpróbálhatnánk együtt.-
-nem az nem lehet.- és elsírta magát-elakarok mondani neked valamit amitől utálni fogsz... annyira hülye vagyok...-
-bármit is mondasz nem fogok haragudni!- nem fogom elveszíteni, bármit is mond már nincs más amit ennyire szeretnék, mint őt.
-nem akarom elmondani, mert lehet hogy még ezt mondod de nagyon is meg fog változni a véleményed, és azt nem bírnám ki.-
-oké, akkor mi lenne ha sosem mondanád el? Ha ennyire biztos vagy bennem hogy megutállak akkor egyszerüen ne mond el.- és magamfelé húztam az arcát és megcsókoltam. Szánk annyira könnyen egybeolvatt teljesen átjárta a testemet a borzongás.
-aludj nálam- súgtam a fülébe, hallottam hogy milyen gyorsan ver a szive és milyen forró a teste.
-okéh- lihegte
Meglepő de alig birok magammal.